A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-21 / 12. szám
utturälis fiikor A prágai Nuslei Zenés Színház nagy sikerű előadáson mutatta be Gejza Dusík, szlovák zeneszerző: A kék rózsa titka című zenés darabját, A zeneszerző ismert, már több bemutatót megélt „régi" dallamaihoz t. Sterc és K. Tűsek irt új, a mai fiatalok körében játszódó librettót. Az előadást a népszerű Karel Vlach vezényli és a két főszerepet Magda Hrncírová és Vlastík Zavrel játsszák. (Foto: M. Mirvald) FENYES A TŰZ LÄNGJA Sdtnvik nrjihtilltuhik A bratislavai Madách Könyvkiadó gondozásában a napokban jelent meg a Fényes tűz lángja című kötet, mely közel száz eredeti szlovák népballadát tartalmaz. A kötetben, mely második kiadásban jelenik meg magyarul, a közös múltat, a szlováknak és magyarnak egyaránt keserves egykori elnyomását idéző balladákon kívül helyet kaptak a jókedv, a szerelem, az egymásra találós és a csalódás motívumai is. Vendégjáték — Március első napjaiban vendégszerepeit Brotislavában a Belgrádi Nemzeti Színház drámai együttese. A jugoszláviai művészek két előadáson mutatkoztak be a szlovák főváros közönségének. Felvételünk a Haszanaginyica című, népi motívumokra épülő dráma egyik jelenetét ábrázolja. Palóc népdalok' ® HATOCtl Palóc népdalok — „Mi tehát a népdal mai sorsa? A visszaút a ieghivatottabb „értőhöz", a néphez. Népdalgyűjteményeinket — miután könyvespolcainkon már Homérosz, Dante és Goethe mellé kerültek — a fejekben is a klasszikusok mellé kell juttatni. Ezt a célt szolgálja ez a könyv is” — írja egyebek között Tőzsér Árpád az Édesanyám rózsafája című, palóc népdalokat tartalmazó kötet előszavában. A Madách Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet anyagát Ág Tibor gyűjtötte és állította össze. Új szlovák film — Aki esőben távozik — ez a címe annak a színes, új szlovák filmnek, mely a napokban került mozijaink vásznára. Ján Jónás regényének filmváltozata vidéki környezetben, a falvak szövetkezetesítésének időszakában játszódik, A Martin Holly rendezte film főbb szerepeit Emília Vásáryová, Gustáv Valach és Stefan Kvietik alakítják. Marco Póló életéről szól O'Neill Nobel-díjos amerikai drámaíró színműve, melyet március elsején a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház drámai együttese mutatott be Jozef Budsky rendezésében. A darab sokoldalú színészi munkára ad lehetőséget, és Zdena Grúberová, O. Jariabek, Fr. Zvarík és a többi színész élt is a lehetőséggel. (Foto: 1. Vavro) 1970. március 26-án hoszszan tartó, súlyos szenvedés után Staudt-Csengeli Mihály festőművész és restaurátor, meghalt. A gyászjelentés adta így tudtul kerek öt évvel ezelőtt a művész halálát. Akik ismertük őt, csodáltuk a türelmet, amellyel szenvedéseit viselte, a lelkierőt, amellyel családjáról és műveiről gondoskodott. Rév-Komáromban született, 1907-ben, s ott töltötte gyermek- és ifjúkorát. Kórjai feltűnt tehetségével, s már 11 éves korában kész művekkel, köztük egy 1918-ból származó pasztell-tájképpel lépett a barátok elé. Rendszeres képzésben is szülővárosában részesült a kiváló pedagógiai érzésű festőművész és grafikus, Karmos Károly szabadiskolájában. Mellette mindenféle technikában képezhette magát, az iparművészetben is, aminek később aztán több irányban is hasznát látta. A fiatal Staudt-Csengeli is kedvére rajzolhatta az emberi testet, az arcokat, kezeket, lábakat. Különféle ujjgyakorlatok százszámra készültek. S természetesen a táji motívumok is közvetlen közelben kínálták magukat: a Dunapart, a Csallóköz fás-bokros rónasága, a városban a hajógyár ipari részletei stb. Már első művel a kubisztikus látás jegyében születtek, s ez maradt jellemzője egész munkásságának, annak ellenére, hogy Harmos mellett megtanulta a naturális pontosságot is. Korának gyermeke, aki a kor stílusai alól nem is akarta kivonni magát. Alapjában a konstruktivitás jellemző rá a leginkább, és számos képén elmegy egészen az absztrakcióig. Alkalmazza a kubizmusra jellemző formákat, deanynyira átlényegíti még a geometriai alakzatokat is — elvéve nyers élüket — és meleg pasztellszínei révén annyi emberi melegséggel tölti meg őket, hogy sokszor még kozmikus témájú absztrakt képei is az impresszionizmus finom hangulatát lehelik. Az 1950-es években készült contérajzokon a fekete-fehér erőteljes folthatásokkal érvényesül, annak ellenére, hogy a fehér felületet is többnyire sötétszürkés pelyhekkel lazítja fel. Elvont alakzatokkal is dolgozik, bár ritkán küszöböli ki teljesen a valóság tárgyi elemeit. Ugyanakkor apró, szinte bélyegnagyságú színkompozíciókkal, miniatűrökkel is találkozunk munkásságában. Rengeteg a gondolata, állandóan a kivetítésükre kényszerül, s olykor ilyen kisméretű képekben éli ki ma-Emlékezés STAUDTCsengeli Mihályra PRANDl SÁNDOR felvételei gát. Miniatűrök ezek, kötetszámra. Staudt-Csengeli művészetében a mindennapi, a „földi“ élet számos területe épp úgy megtalálható (A nagy építkezés, Gitáros, Beteglátogatás, stb.), mint a földön túli világ, a kozmikus tér a maga csillagaival (Népek és a glóbusz, Kozmosz, Hold és Kozmosz). Érdeklődését a kozmosz pályája kezdetétől magára vonta, és ebből számos kép született. 1988-as budapesti kiállításán egész sor „kozmikus“ ihletésű képét láthatta a közönség, s a képek alatti évszámok igazolták előbbi megállapításunkat. A szegények életéből vett jelenetekkel (Kenyérszegő, Favágó), gyermekportrékkal, gyerekkori élményekből táplálkozó árvízi képekkel, menekülőkkel, gáton követ hordó, hátán gyereket cipelő asszonnyal, tehenes férfival, óvodába siető gyerekekkel, zsákhordó munkással, vihar elől menekülő parasztokkal gyakran találkozunk képein. Belső, lelki tartalmakat kifejező félabsztrakt alakokkal szintúgy, mint villamosra fölszálló tülekedőkkel, vasúton utazó, rázódó fáradt emberekkel. „Tájképeiben“ a fákat is fölbontja geometrikusán : erősen eltolódik a síkszerű ábrázolás felé. A szögletessé formált falusi házak, utcarészletek, falombok, hegyvonulatok, úszó, lebegő felhőfoszlányok, képzelt tájak, tektonikus- vetődések, álomképek mind jellemzői Staudt- Csengeli művészetének. A táji jelleg nem kísérti naturalista kifejezésmódra. Jó példák erre földközi-tengeri és közel-keleti képei Tuniszi utca, Puni gyermektemető, Tuniszi asszonyok l, 11., Hajó fedélzetén). Mindez csak néhány ötletszerűen kiragadott motívum annak érzékeltetésére, hogy Staudt-Csengeli — elvont képei sokasága ellenére is — benne élt a maga korában és társadalmában, hangot adva a kor emberi problémáinak. Staudt-Csengelinél — már az absztrakt alkotásmód miatt is — ritkán jutott szóhoz agitatív jelleggel a társadalmi mondanivaló, ha a képelnevezés segít is ilyen képzetek fölkeltésében (önteltek-beképzeltek). A tárgyakat nem mindig elevenítette meg természet szerinti hitelességgel, gyakran megelégedett a formák összefonásával, a többit rábízta a kiegészítő képzeletre. Fontos részek elmaradtak, de a jelentéstartalom ezáltal nem csökkent. Plaszticitás és síkszerűség gyakran egyszerre jelentkezik, a részletek tagolása révén. Némelyik képén zenei motívumokat érzékeltet. Nem helyes erőltetni olyan párhuzamokat, amelyek különnemű értékrendeket akarnak egybemosni. Más a zene, más a festészet. És mégis, néha a „szomszédos“ művészeti ágból vett kifejezés, példa vagy jelző érzékletesebbé teheti a mástermészetű művészeti alkotás jellegzetességének megértését. A képek konstrukciójában jelentkező elrendezés ritmikus képzeleteket kelthet, a képi kellékek, a formák, az emberi testek és tárgyak csoportosítása valóban felidézheti a ritmus benyomását s ez máris kelthet zenei hatásokat. A ritmus határozottan megragadható kompozíciós elem, s mint ilyen, rendezői szerepet tölthet be. Ez a szerep független lehet attól, hogy a művész zenerajongó-e vagy sem. Staudt-Csengeli a rajongók közé tartozott, s a zenei formaképzés hatása művein ezzel is magyarázható. SZÍJ REZSŐ hét 16
