A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-14 / 11. szám
nhely a szenei magyar nyelvű gimnázium. Jelmezbállal egybekötött ifjúsági teadélután van. Ki jelmezben, ki ünneplőbe öltözve. Többnyire leányok táncolnak a folyosókon, az előcsarnokban. Az ok egyértelmű. Kevés a fiú a gimnáziumban. Tgy a társadalmi munka, az ifjúsági szervezet, a közösségi élet és rendezvények szervezése nagyrészt a leányok ötletén, tettén, akaratán múlik. Ezzel magyarázható az is, hogy beszélgetésünk öt alanyából négy leány s csak egy a fiú. Mind az iskolai SZISZ-szervezet vezetőségének aktiv tagja. Sorrendben a következők: Varjú Olga, III. B osztályos tanuló, a SZISZ elnöke. Bárdos Gabi III. B osztály, a SZISZ titkára. Hrubják Emília, IV. B osztály, a SZISZ politikai felelőse, Horváth Mária, III. B osztály, kultúrfelelős, és Kontsek Béla, III. A osztály, alelnök, sportfelelős. Persze időbe tellett, amíg feltehettem az első kérdést, mert az egyik a tombola-jegyek árulásával volt elfoglalva, a másik a zenét rendezgette, a harmadik a jelmezek kiértékelését szervezte, a negyedik spartakiád-gyakorlatra készült, az ötödik meg táncra perdült partnerével. A vidám farsangi hangulatban és kötetlen diákdélutánon nem a szórakozás hogyanjáról, a diáksorsokról, avagy éppen a divatról érdeklődünk, hanem az ország felnőtt polgárához illő komoly társadalmi és elméleti kérdésekről faggatjuk a diákokat. Látván, hogy nagy az elfoglaltságuk, úgy tettük fel a kérdést, mintha érettségi vizsgatétel lenne. — Mint SZISZ-tagok miben látják a szervezet küldetését, a funkció betöltése nem jelent-e számukra megterhelést — hangzik az első kérdésünk. VARJÚ OLGA: Mint a 210 tagot számláló ifjúsági szervezet vezetői mindenekelőtt arra törekszünk, hogy kialakítsuk a diákok között a helyes közösségi és baráti szellemet. Olyan akciókat rendezünk, úgy szervezzük az iskolán kivüli tevékenységet, hogy mindenki kifejthesse képességeit, kialakuljon egyéni kezdeményezése, erősödjék a felelősségérzete. Hogy az egyén megtalálja helyét a közösségben és felkészüljön az iskola utáni társadalmi életre. HORVÁTH MÁRIA: Mint ifjúsági szervezet a szórakozást, a kulturális életet igyekszünk megfelelő szinten szervezni a diákok között. Ez a jelmezbál is a SZISZ rendezvénye. A tanulás mellett jót tesz az ilyen jellegű kikapcsolódás. Persze nem ez az egyedüli kulturális tevékenységünk. Gimnáziumunk erőssége a versmondás, az ének és előadóművészet ápolása. Állandó jellegű esztrádcsoportunk van, amely népdalokkal, táncdalokkal, művészi tornagyakorlatokkal szórakoztatja a fiatalokat, a közönséget. Már a határon túl is bemutatkoztunk. A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium 700 tagú diákközönsége igen nagy elismeréssel fogadta műsorunkat. KONTSEK BÉLA: Ugyancsak élénk sportélet is folyik az iskolában. Csaknem minden sportágban jó eredményeket mutatunk tel. Fiú kézilabda csapatunk a múlt évben országos iskolai bajnokságot nyert. Van leány-futballcsapatunk, de ugyanígy csoportosan foglalkoznak diákjaink művészi tornával, vannak egyéni úszó- és asztaliteniszversenyzőink is. A jól szervezett sportdélutánok nemcsak a versenyzőket ösztönzik jobb teljesítményre, összefogásra, kollektiv szellemre, hanem a szurkoló diákokban is erősödik a bajtársi szellem s az iskolához fűződő jó viszony. HRUBJAK EMILIA: A SZISZ feladata mégiscsak elsősorban abban nyilvánul meg, hogy segít az Iskolának a diákok világnézeti nevelésében. Ápolja a munkásmozgalmi hagyományokat, segít megismertetni a diákokat a kommunista párt politikájával, küldetésével, célkitűzésével s eszmeileg felkészíteni őket a későbbi párttagságra. — Konkrétan hogyan valósítják ezt meg a diákok között? — Mi a véleményük a kommunista pártról, szeretnének-e a párt tagjai lenni? BARDOS GABI: A párt politikájával az állampolgári nevelési órák melleit a SZISZ politikai köreiben ismerkedünk meg behatóbban. A harmadikosok és a negyedikesek politikai körökben előadásokat hallgatnak a kommunista párt időszerű tevékenységéről. Hogy nem untatja-e a diákokatf Engem nem. Úgy érzem, egy-egy előadás meghallgatásával mindig bővülnek ismereteim az életről, az ország közügyéiről. En szeretnék párttag lenni, mert azt hiszem, hogy akkor konkrét tartalommal, nagy közösségi célokkal telítődik meg az életem. Fiatalon úgy látom, hogy boldogabb az az ember, aki maga mellett érzi a párt nagy erejű tagságát, mint az, aki egyéni önző érdekei közepette a közélettől elzárkózva tengődik. Az a kívánságom, hogy a párt korrekt, gerinces embereket neveljen, olyanokat, akik kezdeményezők és vállalják a felelősséget a köz érdekében. Legyenek az emberek őszintébbek, a véleményüket ne a háta mögött, hanem a szemébe mondják meg a másiknak. HORVÁTH MÁRIKA: Én is szeretnék párttag lenni, bár nem úgy, mint egyesek, akik azért lépnek be a pártba, hogy funkcióhoz jussanak. Többet kellene foglalkozniuk a vezető tisztségben VARJÚ OLGA: Én még nem sokat gondolkodtam azon, hogy szeretnék-e párttag lenni, vagy sem. Egyelőre a SZISZ politikai körei és akciói szervezése terén veszek részt a politikai életben. A várakozáson túl magabiztosak ezek a fiatalok, politikai nézeteikben, a szocializmusba vetett hitükben. Kockázat nélkül tettük fel hát nekik azokat a kérdéseket is, melyek közvetlen diákéletükkel, fiatalságukkal összefüggőek. — Amint látjuk, kevés a fiú a gimnáziumban. Mi ennek az oka? Milyen a viszony a fiúk és a leányok között? Mi a véleményük a szerelemről? — teszem fel a következő kérdést. HRUBJAK EMILIA: Szerintem helytelen, ha a fiatalok életét csupán a haj és ruha szerint Ítélik meg. A külső látszat sokszor csal. Egyes fiúk nálunk is hosszú hajat viselnek, de ezért nem vetjük meg őket. Azt nézzük, milyen a tudásuk, viselkedésük. Egyébként kevés a fiú az osztályunkban. Ezért sokszor elnézzük gyenge oldalukat, és pártfogoljuk őket, ha itt-ott valamiért figyelmeztetésben részesülnek. Ugyanis itt a gimnáziumban a lányok vannak számbeli fölényben. Nekem is van egy barátom, aki 200 kilométer távolságra lakik tőlem. Levelezünk, s ilymódon fejtjük ki véleményünket az életről. Szerintem nem fontos az olyan nagyon, hogy a partnerek között egyformán erős legyen a kölcsönös szerelem. Számomra lelki megnyugvás az is, ha én érzek rokonszenvet a fiú iránt, s ő ezt elismeréssel fogadja. Lehet, hogy ez csak nálam és csak most van Így, mert tény, hogy az Horváth Mária dolgozó embereknek az erkölcsi neveléssel, a szocialista ember jellemének kialakításával. A nemtörődömséget, közömbösséget, s egyéb hibákat, fogyatékosságokat nyíltabban kellene szerintem birálni, s akkor könnyebb lenne leküzdeni ezeket. KONTSEK BÉLA: Több figyelmet fordíthatnának az idősebbek a fiatalok problémáira. Sokat hallottam már öreg kommunistákat a múltról, nagy harcaikról beszélni. Mélységes tisztelet azért, amit a máért tettek. De lehetséges, hogy a fiatal generáció ma már igényesebb az élettel szemben, mint ők voltak. Segfthetnének gazdag tapasztalataikkal megoldani olyan problémákat, ami előttünk merül lel az életben. Például hová menjen Szencen a sok száz fiatal szórakozni, sétálni, tanulni, amikor egyetlen parkja sincs a városnak. A mozihelyiség is olyan, amit egy kulturált ember inkább messziről elkerül. Játszótér se diákoknak, se gyerekeknek nincs. De ifjúsági klub sincs. Ezzel szemben van ám nyolc füstös kocsma, illetve borozó a városban. HRUBJAK EMILIA: Az én vágyam is az, hogy párttag lehessek. Bár kommunista családból származom és érdekel a politika, még nem érzem magamat eléggé érettnek arra, hogy a sok százezer fejlett harcedzett párttaggal egyenrangúan én is a piros könyvecske birtokosa legyek. Most még a SZISZ-körökben igyekszem feltalálni magamat, megismerkedni a kommunista párt irányelveivel. Bárdos Gabi
