A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-07 / 10. szám

Lengyelország -1600 negyzetmeteren LENGYEL FOGYASZTÁSI CIKKEK KIÁLLÍTÁSA PRANDL SÁNDOR felvételei A baráti Lengyelország a felszabadulás óta eltelt három évtized alatt eddig sohasem tapasztalt ipari és társadalmi fejlődést mutathat fel. A lengyel ipar ma mintegy ötmillió embert foglalkoztat. Nem volt könnyű dolog tehát 1600 négyzetméteren — a bra­­tislavai Művészetek Hálának két emeletén — egy kiállítás keretében átfogó képet adni at ország fogyasztási cikkeket gyártó iparának termékeiről. A kiállítás rendezőinek azonban, úgy látszik, ez sike­rült. Először az úgynevezett „fogadó terembe" lép a látogató, ahol színes diaképek segítségével a Len­gyel Népköztársaság mai gazdasági életéről és a lengyel—csehszlovák kereskedelmi kapcsolatokról nyerhet összképet. Ugyancsak ebben a teremben állítottak ki bútoripari termékeket. Különösen a 4,5 méter hosszú és 205 centiméter magas „Kristina" szekrényfal nyerte el a közönség tetszését. Egyéb­ként ez a kitűnő beosztású, tetszetős kivitelű szek­rényfal a közeljövőben nálunk is kapható lesz. Szépek az ugyancsak mahagóni bevonattal készült „Vera" és „Lech“ típusú szekrényfalak is. A terem szemközti szárnyában a Textilimpex vállalat termé­kei: a divatosnál divatosabb ruházati cikkek látha­tók. Műszálas puha, könnyű szövetek, sokszínű és ízléses fehérnemű, szebbnél szebb készruhák. A kiállítás mindennapi délutáni műsorának fénypont­ja a divatbemutató, amelyen mintegy 60 női és férfi ruhamodell tekinthető meg. A villamos háztartási cikkek osztályán különösen sokáig elidőznek a látogatók. Az idősebbek a han­gulat- és mennyezetlámpák gazdag választékát cso­dálják, míg a fiatalabbak elsősorban a hálózati áramra működő vagy tranzisztoros rádió-, tévé- és magnókészülékek előtt nézelődnek hosszasan. A zenekedvelők például nagyra értékelik a Fonomas­­ter WG—610 típusú lemezjátszót, amely világvi­szonylatban is a legtökéletesebbek közé tartozik. Nem véletlenül nyert tavaly aranyérmet a Foznani Nemzetközi Vásáron. Számos további érdekességet lehet látni még az el­ső emeleten. Ilyenek például a gázra, akkumulátor­ra vagy hálózatra egyaránt működő kemping-hűtő­szekrények, az új formájú, szinte „kézbe simuló" hajszárítók, a nagy teljesitményü automata mosó­gépek, az újszerű sebességváltóval ellátott túrake­rékpárok, a különböző méretű, ügyes porszívók, és a sok egyéb érdekes, hasznos és praktikus fogyasz­tási cikkek. A második emeleten is van néznivaló bőven. Különösen a hölgyek időznek el sokáig a szőrme- és bőrdíszmüáruk nagy választékánál; ám még nagyobb érdeklődéssel állnak meg az úgyne­vezett Pollena-sarokban, az ismert lengyel kozmeti­kai cikkeknél. Bőven vannak, akik rögtön a hely­színen tanácsot vagy útbaigazítást kérnek e világ­szerte ismert vállalat jelenlévő képviselőitől... És amíg a feleségek tanácskoznak, esetleg akár már szépitkeznek is, addig a férjek jobbára a fényké­pészeti és optikai műszerek előtt időznek. A kiállí­tás gazdag könyvanyaggal zárul, ahol a gyermek­irodalomtól a modern szépprózáig és a tudomá­nyos-ismeretterjesztő enciklopédiákig a legkülönbö­zőbb könyvek megtalálhatók. A lengyel fogyasztási cikkek bratislavai kiállítása nemcsak mindenképpen hasznos: a közönség sok szép mindent lát, kereskedelmünk képviselői pedig szerződéseket kötnek a lengyel kiállítókkal, úgy­hogy számos ma még csak megcsodálható lakbe­rendezési tárgy, kozmetikai, ruházati vagy egyéb fogyasztási cikk, a közeljövőben már kapható lesz üzleteinkben. És ezzel tovább erősödnek majd a két szomszédos szocialista ország kereskedelmi és baráti kapcsolatai. (mik-) 55 éves a Szlovák Nemzeti Színház Az első világháború végéig a színjátszás Szlo­vákiában elsősorban a műkedvelők körében volt népszerű, akik nemcsak a kisebb-nagyobb váro­sokban, de a legeldugottabb falvakban is határta­lan lelkesedéssel dolgoztak, sőt, gyakorta tájoltak is a bemutatott darabokkal. A Szlovák Nemzeti Színházról először 1918-ban, a prágai Nemzeti Színházzal kapcsolatban esik említés, éspedig egy második „Nemzeti Színház“ megalakulásának szüksége kapcsán. így jött létre a mai Szlovák Nemzeti Színház első társulata, mely az egykori Városi Színház épületét vette át, melyet 1886. szeptemberében az Erkel Ferenc sze­mélyes vezényletével bemutatott Bánk Bánnal nyi­tottak meg. Az egykori Városi Színházban, a Szlo­vák Nemzeti Színház megalakulásáig, csupán ma­gyar és német nyelvű előadások folytak. A bratislavai Szlovák Nemzeti Szinház legelső művészei cseh színészek és operaénekesek voltak, akikhez fokozatosan szlovák művészek is társul­tak. Az újonnan alakult színház 1920. március 1- én, a Bedfich Smetána: A csók című operájával, március 2-án pedig a Mrátík-fivérek Maryáájával nyitotta meg kapuit. Fokozatosan megindult a rendszeres művészeti munka, kialakult az egysé­ges műsorpolitika, és Jankó Borodéi, Oíga Bo­­rodáéová, Andrej Bagar, Jozeí Kellő és GaSpar Arbét révén kialakult a színészi törzsgárda mag­va is. 1939-ig a Szlovák Nemzeti Színháznak két drámai együttese, balett-, operett- s egy-egy szlo­vák és cseh operatársulata volt. A felszabadulás után, de főképpen az 1948-as esztendőt köpető időszakban gyors fejlődésnek indult a szinház valamennyi társulatának munká­ja. Az évek során két új, ugyancsak a Szlovák Nemzeti Színházhoz tartozó színház is nyílt Bra­­tislavában: a Hviezdoslav Színház és a Kis Szín­pad, ahol a drimai együttes előadásai folynak. A színház régi épülete néhány éve nagyjavítást ka­pott, s azóta új körülmények között dolgozik itt az opera- és balettegyüttes. A Szlovák Nemzeti Színház napjainkban már Szlovákia kulturális életének legjelesebb képvise­lői közé tartozik. A világirodalmi rangú alkotások mellett évről évre kortárs szerzők müveit is be­mutatja a színház. Az opera-, a balett- és a drá­mai együttes munkájának művészi szintje akár európai mércével is mérhető, amit a külföldi cse­rekapcsolatok is bizonyítanak. Ez a figyelemre méltó fejlődés nagy mértékben azoknak a körül­ményeknek köszönhető, melyeket társadalmunk a színművészet számára teremtett. Az ezekben a napokban jubiláló Szlovák Nemzeti Színház is a népet szolgálja, teljesítve azt a küldetést, amely Thália művészetét a szocialista társadalomban megilleti. M. G. (J. VAVRO felvétele) 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom