A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-07 / 10. szám
ontosok-e egyáltalán az ásványi kincsek? Hiszen az ember tízezer évekig élt anélkül, hogy Ismerte volna a különféle fémeket I... Igen, élt. De hogyan? A primitívség legalsó fokán, kiszolgáltatva a természet kénye-kedvének... S mai értelemben véve az életük aligha nevezhető emberi életnek. Hiszen egyetlen fém birodalmak bukását jelenthette. Gondoljunk csak Peru vagy Mexikó meghódítására, ahol az egyébként igen nagy kultúrájú népek elsősorban talán azért veszítették el önállóságukat, mert nem ismerték a vasat. Hogy milyen döntő szerepet játszottak az ásványi kincsek és a fémek az emberi civilizáció történetében az jól látszik abból Is, hogy a civilizáció egyes korszakait is róluk nevezték el kő-, bronz- és vaskorszaknak abban a sorrendben, ahogyan az ember felismerte és hasznosította azokat. Az ezüst felfedezése ragyogtatta fel Periklész Athénjét. Amikor pedig az ember rájött arra, hogy a vas a szén segítségével kovácsolható és olvasztható, kezdetét vette az ipari forradalom. A nyersanyagok valóban hatékony hasznosítására csak a 18. század közepén került sor. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy míg száz évvel ezelőtt mindössze tizenhét, ma több mint nyolcvan elemet használ fel a rohamosan fejlődő ipar. A nyersanyag termelés az utolsó harminc évben nagyobb mint addig az emberi történelem során összesen ... Ennek a századnak elején körülbelül hatvan különféle nyersanyagot használt fel az ipar, s ma csaknem négyszer annyit. NÖVEKSZIK A TERMELÉS ÉS A FOGYASZTÁS A világ nyersanyag termelésének növekedését elsősorban az emberiség szaporodása szempontjából kell megítélnünk. Bolygónkon jelenleg körülbelül 3,9 milliárd ember él. Az évi átlagos 2 százalékos szaporodást véve alapul 2000-ben már 6 milliárd embernek kellene élnie a Földünkön. A különféle nyersanyagok iránti kereslet azonban sokkal gyorsabban növekszik. 1800-tól 1910-ig a világ nyersanyag termelése évente körülbelül négy százalékkal növekedett, a következő negyven év alatt — a két világháború következtében — ez két százalékra csökkent, 1950 és 1970 között 5,1 százalékos volt. Az elkövetkező negyed században azonban még sokkal gyorsabb lesz a nyersanyagtermelés növekedése. A legfontosabb ipari nyersanyagok Iránti kereslet, s azok kitermelésének rohamos növekedése méltán nyugtalanítja a világ sok gazdasági szakemberét. A legfontosabb nyersanyagok jelenleg a ropa, a földgáz, a szén és a színes fémek. Vajon ezek a természeti kincsek meddig fedezhetik még az egyre növekvő szükségletet? Az emberi civilizációt vajon nem fenyegeti-e már a közejövőben katasztrófális nyersanyaghiány? . .. Mennyire indokoltak ezek az aggodalmak? Az utolsó harminc évben az alumíniumfogyasztás a tizenháromszorosára, a földgázé a tízszeresére, a ropáé a hatszorosára, a vasé és a krómé a háromszorosára, a színes fémeké a három- illetve hétszeresére növekedett, hogy csak néhány példát említsünk. A jelenleg nyilvántartott készleteket tekintve a ropa 20, a földgáz 22, a szén 100, a vas 90, a réz, ólom és cink 18—20, a cin, higany és ezüst körülbelül 13—15 évre elegendő. Főként a kőolaj és a földgáz iránti igények növekszenek ijesztő gyorsasággal, hiszen mindkettő pótolhatatlan nyersanyag a vegyi iparban is. A világon a kőolaj és a földgázfogyasztás jelenleg évi tíz százalékkal növekszik és a közeljövőben annak ellenére, hogy 2000-ben már az energiaszükséglet felét az atomerőművek szolgáltatják, — megduplázódik I RABLÓGAZDÁLKODÁS? A világ jelenlegi felosztottsága igen fontos szerepet játszik a nyersanyagokban szegény és a gazdag nyersanyagforrósokkal rendelkező államok viszonylatában is. Míg a legfeljettebb kapitalista államok már most Is komoly nyersanyaghiánnyal küzdenek, a fejlődő államok hatalmas készletekkel rendelkeznek. 1972-ben a kapitalista államok a világ egész alumíniumtermelésének 72,8 százalékát használták fel, ugyanakkor azonban saját erőforrásaikból csak 17,4 százalékra tellett. A fejlődő országok a világ alumíniumtermelésének hatvan százalékát adták, ezzel szemben alig hat százalékát használták fel. Az évente kitermelt nyersanyagok hetven százalékát a kapitalista, 22 százalékát a szocialista és nyolc százalékát a fejlődő országok dolgozzák fel. A világ nyersanyagtermeléséhez a kapitalista államok 3ó,ó, a szocialista államok 20,9 és a fejlődő országok 42,5 százalékkal járulnak hozzá. Ásványi kincsek tekintetében a szocialista államok többé-kevésbé önellátóak és előreláthatólag így lesz ez a következő időszakban is. A fejlődő államok ellenben rengeteg nyersanyagot szállítanak a kapitalista országoknak, sokszor egyáltalán nem gondolnak a jövőre. Hiszen nincs az a sok, ami egyszer el nem fogyna. 100 ÉVIG KITARTANAK KÉSZLETEINK A Szovjetunió hatalmas nyersanyagkészletekkel rendelkezik. Az utóbbi harminc év során a kőolajtermelés több mint tízszeresére, a földgáz hetvenszeresére, az alumínium szintén a tízszeresére, a vas, a mangán és a króm termelése a hatszorosára növekedett. Hát lássuk csak! • Korlátlan mennyiségei ásványi kincs áll az emberiség endelkezésére ? • Fényé* get-e katasztrofális nyersanyaghiány? • Még hány < vig fedezhetik bolygónk feltárt és feltáratlan ásványi kincsei egyre növekvá szil cségtateinket ? • Mekkora volt Földünk nyersanyagszükséglete százötven évvel ezeíltt és mekkora ma? • Mekkora lesz negyed század múlva? • Feltárt és eltóratlan készletek * 'Beszélhetünk-e tartalékokról? < ..
