A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-28 / 9. szám
A kommunizmus a legszorosabban összefügg a kulturális értékek ápolásával. Ez kölcsönös érdek. A munkásmozgalom érdeke, hogy emelkedjék tagjainak műveltségi színvonala, hogy a kultúra a legnagyobb mértékben demokratizálódjék, mivel a forradalmi munkásmozgalomnak elsődleges célja, hogy az igazi demokrácia a lehető legnagyobb mértékben megvalósuljon az emberi élet és tevékenység valamennyi területén. S a művészet, a kultúra célja befolyást gyakorolni az emberek tömegeire, hogy minél többen magukénak vallják, mert a művészet is emberi tevékenység s mint ilyen nyilvánvalóan az emberektől függ, s az emberekkel elválaszthatatlanul összefügg. Azt, hogy mily szükséges a kultúra és a művészet a munkásosztály forradalmi útján a szocialista társadalom építésében, igazi kulturális forradalmát valósítja meg a kultúra demokratizálásának azzal, hogy a történelemben elsőként tudta és tudja összekapcsolni a művészetet, a kultúrát, kiváló, tehetséges művészek alkotásait a dolgozók tömegeivel. Már azzal, hogy ehhez megteremti a gazdasági feltételeket. De nem csak ezzel. A szocializmusban, de már építésének, sőt már a szocializmus építése feltételeiért folyt harcnak időszakában is sor kerül a művészek tevékenységének, az alkotók és a forradalmárok társadalmi-politikai tevékenységének átfedésére. Hogy ez a legkiválóbb tehetségeknek éppen a munkásmozgalomhoz és a kommunista párthoz való csatlakozásával jár, azt nálunk nem kell bizonygatni. A legtehetségesebb művészek döntő többsége tagja volt a pártnak vagy támogatta azt a burzsoá közA KOMMUNISTÁK kulturális értékeket, és azok közgtt, akik a semmiképpen sem könnyű mindennapi gondok közepette ehhez nem jutnak hozzá. Hogy ez tény, nem pedig csak propaganda, azt bizonyítják az UNESCO évről évre közzétett statisztikai jelentései. Ezért gondoskodik pártunk, mint társadalmunk tudatos forradalmi fejlődésének vezető ereje, felelősségének tudatában a közművelődésről és a művészetről is. Tapasztalataink azzal a tanulsággal szolgáltak, hogy a mai világban, ahol j még mindig érvényesek az osztályharc törvényei, nem szabad alábecsülni ideológiai ellenségeink hatását és próbálkozásait a kulturális fronton, ahol bizonyos időre ezt vagy azt egészen más megvilágításban lehet tálalni, egészen másnak minősíteni, amint ami, ahol a burzsoá propaganda egészen más módszereket alkalmaz, mint mondjuk gazdasági téren. így határozta meg ezen a területen a feladatot a CSKP XIV. kongresszusa: „Következetesen harcolni fogunk a polgári és kispolgári befolyásnak behatolása ellen a kultúra és a kifejezi például a Központi Bizottságnak a XIV. kongresszuson Húsok elvtárs által beterjesztett jelentése A párt tevékenységéről és a társadalom fejlődéséről a CSKP XIII. kongresszusa óta és a párt további feladatairól. Ebben találjuk a következő gondolatot: t „A szocialista művészet nagy eszmei fegyver. Az irodalomnak, a színjátszásnak, a filmművészetnek, a televíziónak, a képzőművészetnek, a zenének sb. fontos küldetése van a szocialista ember kiformálásában, szocialista társadalmunk szellemében való nevelésében. Ez az eszmei fegyver a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeit kell hogy szolgálja. A szocialista kultúra valóban demokratikus és humanista. Kultúra a nép, a dolgozók, de sohasem a sznobok és egy keskeny arisztokrata réteg számára." Ezt a forradalmi mozgalom egész gyakorlata igazolja. A forradalmárok mindig művelt emberek voltak, tudták értékelni és értékelték a kultúra és a művészet jelentőségét. Sohasem tekintették a kultúrát valami fölösleges dolognak. Ha példákat akarnánk felhozni erre az általánosan ismert állításra, végtelen hosszú listát kellene összeállítanunk. Tudjuk azonban számos dokumentumból, mennyire megbecsülték a kultúrát és maguk is mennyire kulturáltak voltak azok, akiket rendkívül becsülünk és akiktől tanulunk: Marx és Engels, Lenin és nálunk Klement Gottwald. A szocializmus a kultúra sohasem tapasztalt fejlődését jelenti, mert ÉS A KULTÚRA társaságban. S a harminc év előtti felszabadulás és méginkább a februári győzelem után ez még magától értetődőbb lett. Tények bizonyítják a kultúra sohasem tapasztalt fejlődését a szocializmusban. Nézzük meg például, hogy milyen — máshol és másként mint a szocializmusban megvalósíthatatlan — minőségi változás következett be a Szovjetunióban, ahol történelmileg hihetetlen rövid időn belül a nép az írástudatlanságból a jelenlegi műveltség, kultúra magaslataira tudott emelkedni. De vegyük csak a saját tapasztalatainkat. Hol vannak már a burzsoá köztársaság idején uralkodott és soha vissza nem térő állapotok? Az igazi népi kultúra micsoda hatalmas fejlődését éltük meg a felszabadulás óta eltelt harminc esztendő folyamán. Ez nem valami magától bekövetkezett fejlődés, amit az idő természetes múlása hozott magával, amelyben az emberiség „beérik". Ezt bizonyítják a tókésországok tapasztalatai, ahol ugyan szintén mutatkozik az általános műveltségi szint emelkedése, ahol azonban, a legfejlettebb országokban is, ma is áthidalhatatlan szakadék tátong azok között, akik megengedhetik maguknak, hogy elsajátíthassák a műveltséget, magukévá tehessék a művészet területére, amely fontos része a milliós tömegek politikai és kulturális nevelésének." A CSKP XIV. kongresszusa mérföldkő volt a kultúra területén is, ahogy az egyrészt az alkotó művészek szervezeteinek munkájában, ; másrészt — s ez a legfontosabb — közvetlenül az új alkotásokban is megmutatkozott. A szocializmus ellenségeinek a válságos hatvanas évekbe visszanyúló destrukcióját lényegében sikerült leküzdeni, még gyorsabban, mint ahogy az várható volt. Történhetett ez azért, mert a párt meg tudta győzni és meg tudta nyerni a művészeket saját tapasztalataik, elvhű és nyílt magatartása, a tények alapján, amelyeket nem lehet meg nem látni. A párt céltudatosan arra törekszik, hogy a kultúra területén se merevedjen meg a fejlődés, hogy itt is tovább haladjon előre az emberi tevékenység. Amikor Husák elvtórs tavaly június 25-én a prágai várban a művészekhez és a kultúra dolgozóihoz beszélt, sok mindenben előre vetítette a CSKP KB novemberi ülésén felvetett gondolatokat. Akkor egyebek között ezeket mondotta: „Az önök területén hangsúlyozzuk, hogy az, amit tegnap elértünk, számunkra ma és holnap nem elég. Biztosan nem tévedek, ha azt mondom, hogy a kultúra és a művészet területén is egyre magasabb igényeket kell támasztani. A szocialista társadalom igen jó feltételeket teremt ehhez." S a központi bizottság novemberi ülése mindannyiunk figyelmét arra irányította, hogy legyünk igényesebbek mindenfajta tevékenységünkben, tehát a kultúra és a művészet vonalán is. Megállapította az örvendetes tényt, hogy a konszolidálódás mennyire előre haladt ezen a területen, de ugyanakkor kommunista elvhűséggel kitűzte az új, igényesebb, összetettebb, de elérhető feladatokat Is. Minthogy a művészet sokat, rendkívül sokat jelent a szocialista embernek a kispolgári nézetek elleni s egyáltalán az állandó tökéletesedés céljával folyó nevelése szempontjából, nem engedhetünk meg ez emberi tevékenységnek ezen a területén sem semmiféle lazítást, félrehúzódást vagy egy helyben topogást. A CSKP KB novemberi ülésének tárgyalása és határozatai a kultúra és a művészet területén is kötelező irányelvként szolgálnak a kommunisták munkája számára. A szocialista Csehszlovákia, ahol a társadalom sokoldalúan gondoskodik a kultúra fejlesztéséről, éspedig nemcsak anyagilag, hanem azzal a figyelemmel is, amelyben állandóan részesíti, magas fokú és elismert kultúrájával, fejlett művészetével, amely nemcsak valamiféle keskeny arisztokratikus réteg vagy rendkívüli egyéniségek tulajdona, hanem az egész népé, felsorakozott a valóban magas kultúrájú országok közé. Ezért van az, hogy ha az elit szerepét hirdető nézetek rövid időre el is tudtak hódítani embereket nálunk, de nem tudtak e szempontból tartós következményeket visszahagyni. A szocialista Csehszlovákia ilymódon folytatja kulturális hagyományait a forradalmi munkásmozgalomnak, amelyben a kultúra mindig elidegeníthetetlen fegyvere volt a dolgozóknak, ha olykor a mozgalmon belül volt is tapasztalható elhajlás az elitről szóló elméletek bűvkörébe került értelmiségiek részéről. Az ilyen eltévelyedések többnyire sohasem voltak tartósak, mert maga az élet adja meg a választ annak, aki látva tud látni, s a művésznek érthetően tudnia kell látni, annál inkább, annál érzéklőbb szemmel, minél nagyobb a tehetsége. Általában a kultúrában, s ahogy saját tapasztalatainkból tudjuk, a mi kultúránkban is, a szocializmus határozott választóvonalat jelent, magasabb szint felé mutató minőségi változást. Ezzel gazdálkodunk ma, ehhez kell hűnek maradnunk. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlaée, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., KoSice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon Prandl Sándor, a 24. oldalon Federmayer István felvétele hot 2
