A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-14 / 7. szám
• •• — A művész számára az a legnagyobb élmény, amikor megtalálja saját magát, megtalálja sajátos stílusát ... A művésznek nem az a feladata, hogy fényképszerűén visszaadja azt, amit az ember lát. A művészi festménynek azt kell nyújtania, amit nem ad a színes fénykép, a színes film. Az igazi művészet az életből veszi az ihletet, és a művész saját magát keresve igyekszik rögzíteni, visszaadni azt, amit lát, amit érez. Időbe teliiTazonban, amíg a művész megtalálja azt, ami a legközelebb áll hozzá, és sajátosan ki tudja magát fejezni. Úgy érzem, én már megtaláltam sajátos stílusomat — mondotta szerényen egyik legutóbbi beszélgetésünkkor Szabó Sándor festőművész —, alkotásaimat, képeimet sajátos stílusomról ismerik . . . Szabó Sándort a műtermében kerestük föl a napokban. Ezúttal nemcsak beszélgetni, interjúra látogattunk el hozzá, hanem gratulálni mentünk. A kiváló művész ugyanis elnyerte a Cyprian Majerník-díjat, melyet rendszeresen az év legjobb képzőművészeti alkotásaiért adományoznak. Szabó Sándor két figurális képével A falusi lánnyal és A mosónővel, valamint A falu mögött című tájképével nyerte el a nagy elismerést és kitüntetést jelentő díjat. — Hajnalban érkeztem Tvrdosinról, ahol az új turistaszálló nagytermének kerámia-díszítését realizáltuk. Nagyon örülök, hogy minden úgy sikerült, ahogyan terveztem. Bevallom: fáradságos munka volt, de most nincs idő pihenésre. Barta Gyula festőművész barátommal közös kiállításra készülünk. A „premier" Bratislavábon, a Városi Galériában lesz, azután vándorútra kelnek képeink. Minden szabad időmet — sajnos nagyon kevés van belőle — arra fordítom, hogy fessek, mert az eddig kiállított alkotásaim elkeltek. Különösen az ötvenes és hatvanas évek alkotásaiból alig maradt egynéhány. Es ez öröm, de üröm is! Nagyon örülök annak, hogy alkotásaim iránt nagy az érdeklődés, sorra elkelnek — hiszen a művész abból él, hogy képeit eladja —, de ugyanakkor bosszant is, mert olyan alkotásaimtól is búcsút vettem, melyek összenőttek velem, emlékek, élmények fűznek hozzájuk. Szabó Sándor műveit ma már nemcsak itthon ismerik. Eljutottak a tengeren túlra, Kubába, a Szovjetunióba, Kínába, Lengyelországba, Magyarországra, és sok más európai országban is bemutatták tárlatokon érdekes és színpompás alkotásait. — És a további tervek? — Ebben az évben ünnepeljük Csehszlovákia felszabadulásának jubiláris, harmincadik évfordulóját. A nagyszabású ünnepségek keretében országos képzőművészeti kiállítást is rendeznek, s ezen minden művész részt kíván venni. Jómagam elsősorban olyan képekkel szeretnék részt venni a kiállításon, amelyek hűen tükrözik az elmúlt három évtized folyamán lejátszódott változásokat. Az iparosított ország gyönyörű tájait, és az új típusú, szocialista embert kívánom alkotásaimmal bemutatni. A képfestészet mellett monumentális faldíszítéseket, mozaikokat is tervezek. Most fejeztem be a humennéi kultúrház és a strázskei Munkásotthon nagytermeinek díszítésére szánt mozaikok terveit. Szorgalmasan, kitartóan dolgozok. A festészet sokszor nehéz és izgalmas munka, teljesen leköti az igazi művészt. Én nem a hírnévért, pénzért dolgozom, nálam a munka lelkiismereti kérdés. És fő célom: minden nagyobb kiállításon részt szeretnék venni, mindegyiken valami újat, újszerűt szeretnék bemutatni. FEDERMAYER ISTVÁN
