A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-02-14 / 7. szám

GRENADA Minden évben újabb és újabb független államok Jelennek meg a világ térképén. Tavaly nyerte el függetlenségét egy ország, amelyet alig Ismer valaki, talán a bélyeggyűjtők kivételével — Grenada. Nevét gyakran összetévesztik az andalúzlai Granadáéval. Grenada a Kis-Antlllák egyik szigete, közelebbről a Szélfelőll-szlgetek (Windward Islands) egyik tagja. Délről Trinidad, északról St. Lucia a közvetlen szomszédja. A szigetek korábban Brit Nyugat-lndla néven a Brit Nemzetközösség korlátozott önkormányzattal bíró tagjai voltak. Grenada, akárcsak déli szomszédja, Trinidad és Tobago, tavaly február 7-én elnyerte függetlenségét, St. Lucia viszont továbbra Is fenntartja szoros kapcsolatát Nagy-Brltannlával. Granada területe mlndöuze 344 négyzetkilométer, lakóinak szórna kb. 100 000. Fóvárosa, Saint Georges, hétezer lakosával, má­sutt Inkább csak nagyobb falu­nak számítana. A vulkáni tradetű erdáborltotta hegysége a St. Catherlne-csúcsban 1143 métar magasságig amalkadlk. Sok a kráter-tó — közülük legnagyobb a Grand Etang — ás a meleg kénforrás. Egyetlen repülőterüket, talán éppen a szlget-terepvlszo­­nyal miatt a keleti partin, Green­­vllle-ben, a fővárostól, Saint Georges-tál a lehető legnagyobb távolságra építették meg a gre­­nadalak. A sziget legfontosabb termé­kei: kakaó, kávé, dohány, banán, citrusfélék, gyapot, fűszerek, kö­zöttük is mindenek előtt a sze­recsendió. Granadában csak 1880-ban honosították meg ezt a növényt, de rövid húsz esztendő alatt a szerecsendió lett a sziget legfőbb terméke. Grenada adja — vagy helyesebben adta — a világ szerecsendió-termelésé­nek csaknem ötven százalékát. A kivitel lényegében megszűnt, amikor jött a Janet, a számtalan karib-tengeri tájfunok egyike, amely 19áS-ben több száz embert ölt meg, elpusztította a kiterjedt szerecsendió-ültetvényeket és szá­mos falut. A grenadalak ugyan rögtön hozzáláttak az ültetvények felújításához, do a szerecsendió­fa csak kllenc-tfx év után hozza az első termést. E fűszerfajtának a sziget gazdasági életében Ját­szott szerepét mutatja, hogy az ország címerében s zászlaján Is ott díszeleg a szerecsendió. A csendes kis főváros egy, a szigetbe mélyen benyúló, cso­dálatosan szép öböl mentén épült. A partot nem túl magas házak szegélyezik, Itt fut St. Georges főutcája, a Granby Street, kissé távolabb áll a nagy vásárcsarnok, Itt van a kormány­palota — fölötte büszkén lobog a szélben az ország szerecsen­­dlás zászlaja, s a két politikai párt, az Egyesült Munkáspárt (United Labour Party of Grena­da) és a Nemzeti Párt (National Party) székháza, amelyek az új állam fölötti hatalomért versen­genek. A lakosság 99 százaléka néger és mulatt, az ültetvényekre be­hurcolt rabszolgák leszármazottal (az óslakó karlbok teljesen ki­pusztultak). Többnyire — főként a két nagyobb városban, St. Nem ritkák a néhány méter ma­gas álarcok a karibi karneválo­kon Georges-ban és Greenvllle-ben — angolul beszélnek, de a fran­ciát Is köznyelvként használják. Grenadában, mint a szomszédos Trlnldad-szigeten zajos, színpom­pás karneválokat rendeznek, sze­retik a calypsát, amit az ún. steelbandek különleges hangsze­reken, benzlneshordókból készült, xylophon-szerű hangot adó dobo­kon játszanak. A szigeten szüle­tett két híres calypso-énekes és táncos is, Mighty Sparrow és Mlgthy Bomber (művésznevek, je­lentésük: Erős Veréb és Erős Bombázó). Grenada s a Kis-Antlllák többi szigetének éghajlata trópusi, amelyet az állandó északkeleti szelek mérsékelnek; a szigetek az enyhe tél és az egyenletes klíma következtében a világ leg­látogatottabb üdülőhelyei közé tartoznak. Point Saline büszkél­kedhet a világ legszokatlanabb tengerparti fövenyével. A homok egyik fele (vulkáni eredeténél fogva) fekete, a másik fele hó­fehér. Point Saline-tál nem messze, szintén a keleti parton fekszik Sauteurs városka, amely egy szo­morú esemény kapcsán írta be nevét a sziget történetébe. Gre­nada szigetét Kolumbus fedezte fel 1498-ban, A franciák 1650- ben kezdték betelepíteni. Egy kalandor, Sleura Du Parqueta szállt partra a szigeten, hogy meghódítsa az őslakó karlbokat. A karibi indiánok egyre távo­labbra vonultak vissza Parqueta emberei elől, Itt azonban, a Sau­ters közelében meredező tenger­parti sziklaszirten véget ért az útjuk. De akkor sem adták meg magukat: az utolsó emberig har­coltak szabadságukért. Azóta több mint három évszázad telt el. Ma Grenada fölött ott lengeti a szél a független állam szere­­csendiás lobogóját. S a szere­csendiófák első termése ok az örömre; az Idei karnevál alig­hanem színesebb, zajosabb lesz, mint valaha. — ta — Benzlneshordókból készült hangszereken Játszik a grenadalak köz­kedvelt steelbandje hét 8 Az első a világ leghosszabb vasútvonala (7021 km) Moszkva Vlagyivosztok között. Az Ural és a Csendes-óceán közötti szakasza 1894-től 1904-ig épült. 1938-tól kettős vágányú. Útvona­la: Moszkva Cseljabinszk — Omszk No­­voszibirszk Irkutszk Ulan Üde Ha­barovszk Vlagyivosztok, vagyis a Bajkál-tó déli partját érintve a szovjet határ mentén halad tovább keletre Habarovszk és Vlagyivosz­tok felé. A második transzszibériai vasútvonal Tajsetnél ágazik el, ahol az első délnek, Irkutsz felé veszi az irányt. A háború utáni években az elágazás nyugat felé haladt Bratszkba és Nyizsnoje Angarszkóba, amely a Bajkál-tótói északra fekszik. Ez a vasútvonal-szakasz a Baj­­kálnál véget ér s 3200 kilométert lehet repülni keletnek, amíg ismét feltűnik a vasúti pálya, amely az Amur folyó partján fekvő Komszo­­molszkot köti össze a tengerparttal, Szovjetsz­­kaja Gavany kikötővel. E több mint háromezer Több mint háromezer kilométer hosszúságban a taj­­gában, mocsaras talajon, néhány hegynyergen, folyó­kon és patakokon át épül a transzszibériai vasút­vonal új északi elágazása. A Nyija és a Tajura folyókat kell elsőként áthidalni A második transzszibériai vasútvonal

Next

/
Oldalképek
Tartalom