A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-03 / 1. szám

— Mivel foglalkozott azelőtt, mi­kor még nem volt nyugdíjas? — Voltam én minden, csak ban­kár nem — válaszolja nevetve. — Legutóbb a zólyomi múzeumban dolgoztam ... Utaztam is nagyon sokat, bejártam egész Közép-Euró­­pát. — Az utazások alkalmával bizo­nyára rengeteg új élménnyel gaz­dagodott. Elmondana nekünk egy érdekes esetet? — Egyszer Brünnben olyan szál­lodában kaptam szállást, ahol a fürdőszobába két oldalról, azaz két különböző szobából lehetett be­menni. Reggel, mikor borotválkozni akartam, láttam, hogy egy ember térdel a fürdőszobában, s az ég felé emelgeti a kezét. Még meg is ijedtem, mert hát nem tudtam a dolgot mire vélni. Később világosí­tottak fel, hogy török az illető, s reggelenként Allahot hívja . . . Bizony, sokféle emberrel ismerked­hetünk meg Ilyen helyeken. En per­sze, legszívesebben egyedül járok, mert nem szeretek kirándulás köz­ben társalogni: inkább nézni, látni akarok... Néhány perc múlva már egy csal­lóközi család társaságában va­gyunk: — önök hogy érzik itt magukat? — Egyelőre nem sokat tudunk mondani, mert csak néhány órával ezelőtt érkeztünk meg. Azért sötéte­dés előtt már sétáltunk egyet, s na­gyon tetszik ez a környék. A gyere­kek főleg a hónak örülnek, mert nálunk nincs ilyen télies idő ... De az egész heti munka után bizony a felnőtteknek sem árt meg egy kis kikapcsolódás. :— Nem zavarunk tovább, kelle­mes hétvégét kívánunk önöknek .. . A pincehelyiségben található bo­rozó este kilenctől egészen hajnali fél háromig áll a szórakozni vágyó turisták rendelkezésére. Cigány­zene, ízletes ételek, jó minőségű borok — mindez nagy szerepet ját­szik a borozóban uralkodó kitűnő hangulat kialakításában. — Volt már itt máskor is? — kér­dezem tánc közben egy Banská Bystrica-i fiatalembertől. — Most vagyok itt először, s az is lehet, hogy utoljára. Egészen véletlenül csöppentünk ide a bará­taimmal. — S megérte eljönni? — Jól érezzük magunkat, csak a pénzünk fogy rohamosan. De hát ki lehet egyszer ezt is bírni. Ha az ember jól akar szórakozni ... Fenyőillat, friss levegő, tiszta­fehér hó, mélységes csönd, hangu­latos szórakozóhelyek, ahol az em­berek megfeledkezhetnek gondjaik­­ról-bajaikról: nem elérhetetlen álomkép ez a világ, nagyon is közel van hozzánk. Csupán néhány órás utazásra kell vállalkoznunk, s el­érjük az Alacsony-Tátra egyik leg­szebb és leglátogatottabb turista­központját. Aki nem sajnálja az időt és a fáradságot, s ellátogat erre a festői szépségű vidékre, bi­zonyára nem bánja meg. Kellemes időtöltést, jó szórakozást kívánunk Tálé minden látogatójának. VARGA ERZSÉBET 1. Albert Zó­­humensky és Július Cajchan, a turistaközpont igazgatója 2 A szálloda éttermében jó minőségű, ízletes ételek kaphatók Prandl Sándor felvételei te gyorsasággal igyekszik valahová — biztos helyre — a közeledő sö­tétség elől. Menjünk mi is, nézzük meg, mi történik ilyenkor a szállodában, mi­vel töltik idejüket a vendégek: hiszen szánkázni-sízni már nemigen lehet a sötétben, a vacsorára pedig még várni kell egy órácskát. A kávéház szinte zsúfolásig meg­telt. Azért — egy idős bácsi aszta­lánál — még számunkra is akad hely. Rögtön beszédbe is elegye­dünk Szarvas Pállal, aki Zvolenból (Zólyomból) jött ide, hogy részt vegyen az amatőr fényképészek iskolázásán. A hetvennégy éves bá­csi hobbija tehát a fényképezés. 3 A turista­központhoz tartozó fa­házikókban kellemesen lehet eltölteni a hétvégét

Next

/
Oldalképek
Tartalom