A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-26 / 30. szám

Férjemmel együtt állandó olvasói vagyunk a Hétnek. De nem saját sorsunkról akarok írni. Egy falum­­beli asszonyon szeretnék segíteni. Nagyon megsajnáltuk a férjemmel, amikor egyik ismerőse boldog új évet kívánt neki, ő azonban csak legyintett, aztán kicsordult a köny­­nye. Ismerőse, régi iskolatársa vi­gasztalta, ahogy tudta, s mi, akik távolabbról néztük végig a jelene­­tet, arra gondoltunk, miért kell egy ilyen derék asszonynak így élni? Miért hagyta el a férje őt, a csa­ládját? Néhány évvel ezelőtt még virágot, ajándékot vitt neki, s ha megkérdeztem tőle, kinek akar ked­veskedni a virággal, az ajándékkal, habozás nélkül azt felelte, hogy a legszebb asszonynak, a legjobb fe­leségnek, és a legdrágább édesanyá­nak. És mi történt? A legszebb, a legjobb feleséget, és a legdrágább édesanyát elhagyta az italozás miatt, és most már számára az az asszony a legszebb, aki vele együtt iszik; szórja a pénzt. S mi azóta is sokat gondolkodunk ezen, sokszor beszél­getünk az esetről. A férfinek soha nem jutott eszébe, kit veszít el a feleségében, aki mindent megtett a családjáért, aki tisztán, jókedvűen élt a férjének és a gyermekeknek. Persze, a férjével nem is volt sem­mi baj addig, míg nem vált rabjá­vá az italozás szenvedélyének. Nem tudott uralkodni magán, elzüllött, s ezzel a házasságuknak is vége lett. S mi csak azzal tudjuk vigasztalni a magára hagyott derék asszonyt, hogy az olyan férj nem érdemli meg a könnyet, aki az alkohol szenve­délyéért cserbenhagyta a család­ját. Nem egyedülálló ez az eset. Meggyőződésünk, hogy az elhagyott asszony megtalálja a boldogságát egy másik férfi mellett, aki szintén boldogságra vágyik. S ha ez bekö­vetkezik, ne hallgasson senkire, menjen hozzá feleségül. Három szép gyermeket felnevelt, még előtte az élet, egy 53 éves asszonynak az élet­hez joga van! Jelige: Miért hullt a könnyed? Állandó olvasója vagyok az Em­beri sorsok rovatának. Mint számos fiatalnak, nekem is a szerelemmel van problémám. Tizenhat éves leányként ezelőtt fél évvel megis­merkedtem egy fiúval, akit nagyon szeretek, s aki viszontszeret. Egy­két hónapig rendszeresen járt hoz­zánk, később azonban már csak az utcán találkpztunk. Ez nagyon bánt engem, mert tudom, hogy szeret. Szórakozni nem járok sehová, mert fájdalmat okoz, ha másokat boldog­nak látok. A fiú most egy másik lánnyal jár, de az ismerősei szerint csak engem akar bosszantani. Ké­rem az olvasókat, adjanak tanácsot, mit tegyek, hihetek-e még neki? És főleg remélhetem-e, hogy visszatér hozzám? Jelige: Könnyezem Válasz „Talán végre megtalálom“ jeligére. Azt írta: fáj a magány! S erre csak azt mondhatom, minden be­tegségnek megvan az orvossága, csak tudni kell, mi az. Nagyon igaz, hogy az ember társas lény. De hol található olyan férfi, akiben minden jó tulajdonság egyesül, akiről el­mondható, hogy szép, jó, önzetlen, szeretetre vágyó stb. Tudjuk, hogy zeneszakos tanárnő. Milyen szépen hangzik. Mintha, egy akkordot ját­szana végig az ember. A zene meg­vigasztal, megnyugtat, meggyógyít, mesél és álomba ringat. Valamikor régen találkoztam egy barátommal. Poharazgatás közben hallgattuk a szebbnél szebb magyar nótákat. Azt mondja a barátom: „Testvér, a nó­tának szíve van“. Éppen negyven esztendeje vendégek voltak nálunk. Köztük egy cseh nemzetiségű zene­tanár is. Társalgás és szórakozás közben megkérdeztem tőle, van-e olyan nemzet a világon, amelyik ne lenne büszke a zenéjére. A követ­kező választ kaptam: „Minden nem­zet büszke a zenéjére.“ S nekem csak annyi a tanácsom, hogy keresse és találja meg vigasztalóját a zené­ben és a jó könyvekben. Jelige: A jó zene és a jó könyv is társ Válasz „Bánkódó nagyszülők jeligére“ Az a véleményem, hogy a bíróság az igazságot követte, amikor a gyer­mek nevelését az édesanya gondjai­ra bízta. Érthető, ha az édesapát hibásnak találták az iszákossága miatt. És nekem az a véleményem, hogy az édesapának nem lett volna szabad elvinnie a gyermekét az édes­anyától, tiszteletben kellett volna tartania a törvényt. Egészséges, min­denféle szempontból kifogástalan gyermekeket akarunk nevelni szo­cialista hazánknak, nem pedig ré­szeges csavargókat. Jelige: Egy régi olvasójuk Válasz „Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád“ Mélységes meggyőződésem, hogy nem vezet jóra, ha kimutatod, mennyire szereted a fiút. ő most mosolyoghat magában, mert elhagy­tad miatta az első udvarlót. Később sokkal lehetetlenebb dolgokért is kinevet majd. És ez neked mindig fájni fog. Hidd el; az a fiú nem ér­demli meg, hogy az időt pazarold rá. Ha igazán szüksége van rád, bo­csánatot fog kérni, ha megtudja, hogy te már mással szórakozol. Válasz „Én nem vagyok olyan ember, mint a többi?“ Szeretnék szívből gratulálni an­nak a kislánynak, aki megírta igen találó, talpraesett válaszát. Nagyon sokan — különösen a házastársak — példát vehetnének róla. Az az érzésem, hogy minden második pa­naszkodó levélírónak a párja megír­hatná a maga álláspontját. Ügy len­ne érdekes a véleménycsere. Ha az ember csak az egyik fél álláspont­jával ismerkedhet meg, ítéletmon­dásában könnyen egyoldalúvá vál­hat. Vizsgyák Imréné six iimis Sri liiiiiírsnl FEKÉLYBETEGSÉG Idegrendszeri eredetű gyakori beteg­ség, a nyelőcső, gyomor vagy bél éles szélű, rendszerint kerek szövethiánya. Mindkét nemnél, de leginkább fiatal férfiaknál fordul elő. Gyakrabban mu­tatkozik nyombélfekély (ulcus duodeni), kisebb számban gyomorfekély (ulcus ventriculi) alakjában. Keletkezésében a gyomornyálkahártya önemésztődésének van döntő szerepe, ezért a fekélybeteg­ség legtöbbször a gyomorsav hatóterü­letén keletkezik. Tünetei étkezéssel kapcsolatos (éhgyomorra vagy étkezés után bizonyos idővel jelentkező) gyo­mortáji fájdalom, amely időszakosan ősszel és tavasszal jelentkezik, s amit a gyomorsav-túltengés tünetei (gyomor­égés, savanyú felböfögés, hányás, hány­inger) kísérnek. Szövődményei lehetnek vérzés (véres hányás, véres széklet), át­­fúródás, gyomorcsuklószűkület. Az utób­bi kettő feltétlen operálandó. A fekélybetegség előfordulásának gya­korisága nem ismeretes. A boncolási statisztika adatai alapján feltételezhető, hogy az emberek mintegy 10 százaléka szenved életének valamely időszakában fekélybetegségben. Amint mondottuk, a fekélybetegség fő tünete a fájdalom. A fájdalom és a hányás az emésztés tetőfokán, amikor a savkiválasztás a legintenzívebb, a leg­erősebb. Éhgyomorra ritkán vannak fájdalmak, ez utóbbi inkább a nyom­­bélfekélynél észlelhető. A fájdalom 3—5 héten át naponta jelentkezik, s azután magától vagy kezelés következtében megszűnik, hogy néhány hónap múlva ismét visszatérjen. Ezek az ismétlődő periódusok gyakran az egész élet folya­mán tartanak. A fekélybetegség az ese­tek legnagyobb részében simán gyógyul, máskor a gyógyulás csak látszólagos, a betegek hónapokon vagy éveken át nem szenvednek, de a fekély idült for­mában mégis fennáll. A nem szövődményes fekélybetegség­ben szenvedő beteg a betegség kezdeti stádiumában vagy súlyosabb kitörése esetén legjobb, ha kórházban kezelteti magát. A betegnek biztosítani kell a fi­zikai és a pszichikai nyugalmat. Két hétig kell feküdnie. Jót tesz a gyomor­tájon alkalmazott nedves, meleg, boro­gatás, éspedig kétszer naponta, egy-két óra időtartamra. A pszichikai nyugalom a fizikai nyugalomnál is fontosabb. Na­ponta ötször ajánlatos táplálkozni (alvás előtt is), a legszokásosabb étrend sok fehérjét tartalmaz és kisebb mennyiségű tejjel kezdődik, majd fokozatosan szi­lárdabb ételekre, pépekre, lángytojásra, vagdalt húsra tér át. A fehérjetartalmú ételek emésztési produktumai ugyanis védik a gyomorfalat a savanyú gyomor­sav hatásától, s így a fekély gyógyulási hajlama is növekszik. A szigorúbb diéta szükségességének időszakában tartóz­kodni kell a dohányzástól, az alkohol és feketekávé fogyasztásától. Szükséges lehet a gyomorsavtöbbletnek alkáliák­­kal — szénsavas nátrium (szódabikar­bóna), égetett magnézium, karlsbadi víz kis mennyiségben — való semlegesíté­sére. A gyomorfekélyt azonban átfúró­­dás esetén azonnal operálni kell. Épp így ajánlatos a műtét gyakran és erősen vérző fekélyeknél, továbbá akkor, ha több belgyógyászati kúra nem jár ered­ménnyel. Szovjet tudósok véleménye szerint a legvalószínűbbnek az az elmélet látszik, amely szerint a fekélybetegség az agy­kéreg zavara következtében keletkezik. Az agykéreg zavarai a külső környezet kedvezőtlen befolyása következtében állnak be s áttételesen átmennek a gyomorra és a nyombélre. A túlhajtott munka, a nagyfokú szellemi megterhe­lés, a munkahelyen vagy otthon a csa­ládban mutatkozó gyakori vagy króni­kus konfliktus-helyzetek nemcsak ked­vezőtlen befolyással vannak a betegség lefolyására, hanem — ahogy gyakorlati tapasztalatok mutatják — egyenesen okozói a betegségnek. Dr. Ján Petrái Vámos Gábor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom