A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-27 / 52. szám
Hetven éve, 1904. december 27-én született Budapesten Laco Novomesky, a XX. századi modern szlovák líra kiváló képviselője, költő, esztéta és újságíró. Költészetét megtermékenyítették a kor nagy európai művészeti áramlatai, de sajátosan ötvöződtek az emberekhez, a való élethez. Költői egyéniségében az egyetemes és nemzeti költészet eredményei nemes veretű egyéni hangú lírává oldódnak, a kor emberének szubjektív, belső életét tükrözik. LACO NOVOMESKY versei: Ifjúság A világból még nem sokat ismer a húszesztendős fiatalember. Rejtély előtte az élet a lét, csak az álmok filmjében látta még. Vágyával Éva almáját szedi, amit kínálnak, azt megöleli. Hallaná az életet, ahogy dalol, részegülne Champagne boraitól. Töltekeznék lánytestek tüzével, testtel, mert a lélekig senki sem ér el. Arca pírját az életre tárja, gúnnyal néz a fehér kórházi szobákra. Mert a világból még nem sokat ismer a húszesztendős fiatalember. RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA Reggeli ködben A térre köd száll, száll a köd a térre, áttetszőn borzong a szürke félhomály, halk nesz hallatszik, házak lassú lépte kopog, mint jó szó az éjszaka falán. Halvány kezek tapogatnak félve, utat, irányt és jelzést kutatnak, új élet kél hirtelen a fényre, sárgán szórja szét ezernyi ablak, Vonszolják magukat a hajnali csendben, csak a szemetesek zaja zörren olykor, minthogyha finom jó dohány szaga lengne a lelógó égi ködgomolyból, sápadt kezek elmerülnek benne, érzem már a meleg ujjúkat, sűrű éjből, mintha hangjuk csengne, áttörnek a hajnalsugarak. A külvilág beront, kinti s benti gondok, a sietség egyre fokozódik, Köd van! — gondolja ráncolva a homlok, mikor az üveg lapjához nyomódik. S arra gondol, újra itt a reggel, úgy, mint eddig minden más napon, ködből hószín hullámhegy remeg fel, s elcsitul a túlsó oldalon. Üjra kezek emelik a dunyhát, mint a ködöt s báli fátylat, m pólyában még picinyek alusszák álmukat — a fény a ködön áthat, s a gémbergőt meleg kezek óvják, nyoma vész a szürke ködnek, friss torokkal az ébresztőórák ropogós r-rel röhögnek. Ma is fényt villant ez a reggel, melegít, mint új reménysugár, betör a nap sárga-vörös testtel, fűt azzal, hogy létezik csupán. Fűt a vidám „Jó reggelt”! — köszönés, fűtenek az éj elleni gondok, gyűlésen a vita és a döntés, teáskanna, amint vígan fortyog. Fűtenek a szűk marokkal mért szók, testük fáradt, lomhán vánszorog, felvillannak, mint a téren szétszórt ködből lépő lassú házsorok. Rossz sötétből jó szavak zenéje, messzeségből messze átható, a térre köd száll, száll a köd a térre, hajnal hűse, új erőt adó. ÁGAI ÁGNES FORDÍTÁSA VÁCI MIHÁLY: Mindenütt otthon M. Vodéra felvétele Otthontalan csavargó vagyok én? Hiszen minden vidéken otthon érzi magát szívem. Minden határ fölött a régi kék az ég; s a rozsban mindenütt lefognám kedvesem szemét. Örházikók előtt, akárhol is, Apám tiszteleg; s ha sorompók közt suhanunk, megint gyerek leszek. És minden állomáson én mindig megérkezem, szinte leszállnék mindenütt, ahol lámpa int nekem. A városok hatalmas hangszerek, húrjaikon botladozva emlékeim dallamait újra tudom; harangszavuVnagy pálmaága fölém hajol, s egy ismerős pad mindenütt int felém a fák alól. Én nem tudom, már sokszor félek, vétkezem: hát nincs Anyám, szerelmem és barátom énnekem? hogy én bárkit, bárhol is bolondul szeretek, s e földön én itt idegent sosem lelek. Ha már kezet fogott és hallgat velem, - , v vagy elkapja az utca-mély fölött fuldokló > v tekintetem, már üldögélnék órákig panasza tornya alatt, amíg fölöttem szive harangütései ingának. Otven évvel ezelőtt született Váci Mihály költő, műfordító, publicista. Költészetében a népi realista formai hagyományok követője volt. Verseit a tiszta, kitárulkozó őszinteség és a cselekvő ember iránt érzett szenvedélyes szeretet, határozott életigenlés forrósította át.
