A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-20 / 51. szám
<r. Utasra várakozó shikaránok és lakócsónakok olyan turistáknak, akik a srinagari szállodák helyett a lakóhajócskákat választják. Alig érkeztünk meg, mint valami varázslatra, mind újabb shikarák úsztak lakóhelyünk mellé. Kormányosaik ajtón, ablakon — ki hol talált szabad helyet — kínálták portékáikat, a gyönyörű virágot, gyümölcsöt, ékszert, prémet és ajándéktárgyakat. Keleti szóbőséggel, kedvesen, de kitartóan licitáltak egymásra, amíg aztán egyikkelmásikkal üzletet kötöttünk. Ha az utas úgy kívánja, a part mentén marad a lakácsának, hogy bármikor beugorhasson a városba szórakozni. Ha azonban csendet és nyugalmat kíván, elegendő kimondani az «haját, s ami még az imént parthoz láncolt házikó volt, mintegy varázsütésre a víz birodalmának vándora lesz, sétaautóbusz, külön kis világ, mely a Dal-tó vízi világának habjain úszik mindaddig, míg rá nem halál az éppen nekünk való zugra. Ha a hegyek alatt, nyárfák árnyékában akarsz lakni, ott köt ki, ha az kívánod, hogy ablakod alatt napról napra kitárja ölét a lótusz, megkeresi. India északi tartományába, Kasmírba nem visz vonat. Vörös postaautóbuszon vagy repülőgépen utazhat oda az ember. E Kínával határos hegyvidéket nem véletlenül nevezik „Szuper Svájcnak". Az utazási irodák jóvoltából egyre több külföldi ismerheti meg ezt a paradicsomi tájat. A modern repülőgépek másfél óra alatt szállítják az utasokat Delhiből a hegyvidék Velencéjébe, a Dal-tó partján épült Srinagarba. A hósapkás, ködöt szitáló hegyek látványa és a friss szél India trópusi forrósága után a hazai tájakat juttatja eszünkbe, A klíma lehetővé teszi, hogy a turisták a téli és a nyári sportokat ugyanabban az időben űzhessék. Ehhez társul még a velencei romantika indiai változata: a Dal-tó további kilenc tóval és a Jelűm folyóval van kapcsolatban. A tavakon csónakázva, kényelmes lakóhajócskában bejárható a Himalája egyik legromantikusabb völgye. Ezt az üdülési formát európaiak honosították meg, miután a kasmíri maharadzsa rendeletileg megtiltotta á külföldiek számára a birtokvásárlást. Az angol gyarmati tisztviselők úgy segítettek magukon, hogy ingatlan helyett hajót vásároltak, mellyel szabadon vándorolhattak a vadregényes tavak és csatornák labirintusaiban. Ma már a gazdag hinduk is felhúzódnak ide, a hegyek és tavak világába a forró nyári hónapok elől. így nem csoda, ha Kasmír jövedelmének több mint húsz százaléka idegenforgalomból ered. Bennünket is vidáman repített a shikarán — ez a gondola itteni neve — egy széles lakóhajóhoz, valóságos úszó házhoz. Mozlim vendéglátónk igazán kitett magáért, az ellátás „osztályon felüli" volt. Ehhez természetesen a másik hajón dolgozó családtagok is hozzájárultak. Nagy becsülete van itt az Kasmiri népviselet — Feküdj le, szahib — mondja Kumar, amikor ellöki a csónakot a parti lépcsőtől, és leül a hajóorra. A sok apró függöny közt, a tarka baldachin alatt voltaképpen nem is tehet jobbat az ember. A takarókkal, párnákkal bélelt, puha rugózású nyugágy szinte maga fekteti le az embert, amikor hátul a két evezős a szív alakú evezőlapáttal beledöf a vízbe. Csak ha fekszünk, érezzük a tökéletes nyugalmat, csak fekve látunk ki az alacsony baldachin alól a Himalája előőrseire, fehér sapkás hegyekre, a ragyogó fehér felhőkre, amelyek a Dal-tó tükrében nézegetik magukat. A lagúnák útvesztőiben csónakosunk egy part melletti műhelyhez is beevezett, ahol a szép erezetű finom kasmír diófából faragják a népművészek jellegzetes ajándéktárgyaikat. Shikarával jutottunk be a városon keresztül folyó Jhelumra. A belvárosban a düledező, ódon faépületekben bekíváncsiskodtunk a zsúfolt műhelyekbe, ahol a kasmíri féldrágaköveket csiszolják és teszik gyönyörű foglalatokba, valamint az ezüstművesek kovácsolják és vésik a keleti gazdagsággal dí-. szített, szemet kápráztató ékszereket és dísztárgyakat. A bazár mindenben hasonlít délindiai testvéreire, de itt a színes gyapjúfonal a fő eladási cikk. Ez ugyanis a híres kasmíri szőnyegek alapanyaga. Kis üzemekben, ősi módszerekkel csomózzák csodálatos mintáit. A szőnyegek készítői férfiak, de nagy számban foglalkoztatnak gyermekeket is, mesterek irányításával. Ilyen műhelyekben készülnek a híres kasmíri kendők és sálak is, melyek Napóleon idejében lettek Európában nagyon divatosak. Akkor még másfél évi munkával tudták a takácsok előállítani a leheletfinom, pehelykönnyű kendőket. Olyan vékonyak voltak, hogy egy gyűrűn át lehetett húzni őket. Ma már olcsón, iparilag állítják elő őket. A város színes forgataga után pihenést jelent a turistáknak felkeresni a lankás hegyoldalban a mogul uralkodók alatt épült híres függőkerteket és teraszokat. Régen látott, hazulról nem ismert virágok ezrei pompáznak gondozotton, üdén és -tavasziasan. Mindegyik kert felépítése és beosztása másmás, sejteni lehet az évszázadnyi különbségeket és az uralkodók ízlésének különbözőségét. Mindegyiknek költői nevet adtak: Örömök kertje, Reggeli szellő, Szerelem kertje, Király forrása. Az ide érkező turisták, nyaralók rendszerint felkeresik a Himalája közismert hegyeinek egyikét. A megépített utókat elhagyva, ki lovat, ki öszvért fogadva kaptat a Gulmargra, mely magyarra fordítva „virágrétet" jelent, vagy a Pahalgamra, esetleg a távolabbi Khilanmarg-ra. Van, aki pisztrángra horgászik a sebes hegyi patakokban, vagy egzotikus vadállatokra les. Az erdős hegyoldalaknak ugyanis gazdag a vadállománya. A kasmíri nép büszke történelmi és harcos múltjára, és sokat emlegeti egyik nemzetiségüket, a panditokat, akik a perzsa és szanszkrit nyelv klasszikus hagyományait ápolják, és akik közül a modern India két nagy politikusa, Nehru és Indira Ghandi is származik.
