A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-20 / 51. szám
Az öntevékeny színjátszásnak, mint tudat- és érzelemformáló eszköznek igen fontos szerepe van a vidék kulturális életeiben. A legjobb együttesek kisebb-nagyobb sikerrel mindig is alkalmazkodtak a kor követelményeihez és jó műsorpolitikával eljutottak a magasabb színvonalú előadásokig. A vidéki közönség a konkrét színházi élményt főként a műkedvelőktől várhatja, hiszen a televízió műsorán szereplő színházi közvetítések sem pótolják mindig a közvetlen színházi élményt. Az öntevékeny színjátszásnak tehát többnek édes Piroskám (mai vígjáték), Siposs Jenő: Nagy baj az agybaj (régebbi vígjáték), Dávid Rózsa: Könynyű a nőknek (mai vígjáték), Klimits Lajos: Szúnyogpuszta (mai dráma), Lovicsek Béla: Ezüstlakodalom (mai vígjáték), Ivan Bukovéan: Mielőtt a kakas megszólal (felkelési dráma). A felsoroltak alapján megállapítható, hogy a legtöbbet játszott darabok között két dráma szerepel, amely a felkeléssel foglalkozik. A háborúval, illetve a felkeléssel foglalkozó, de nem a legtöbbet játszott darabok közé az utóbbi időkben leuma mellett, további szempont az öntevékeny színjátszó együttesek műsorpolitikája vizsgálatakor: milyen mértékben nyúlnak a rendezők csehszlovákiai magyar szerzők felkelési tematikájú, illetve szocialista jelenünket tükröző műveihez. Kónya József: Éles Marika menyasszonyi fátyla című darabja, úgy véljük, ma már elavult, pozitívum azonban, hogy csak néhány esetben került bemutatásra. örvendetes, hogy Lovicsek Bélának a már említett Tűzvirág című időszerű drámája a sokat játszott művek között szerepel. A darab értékét növeli, w a Az öntevékeny színjátszók kell lennie, mint egyszerű műkedvelésnek. Mindez fokozottan érvényt kapott a Szlovák Nemzeti Felkelés 30., jubileumi évfordulójának esztendejében: a magyar műkedvelő együttesek is többnyire időszerű mondanivalója mai darabokat tűztek műsorra ebben az időszakban. Ilyenek a hazai magyar szerzőktől bemutatott darabok — Lovicsek Béla: Tűzvirág, Tóth Ernő: Törlesztés, Siposs Jenő: Jelzőtűz című drámái, de ugyanez vonatkozik a szlovák szerzőktől műsorra tűzött alkotásokra Ivan Bukovöan: Mielőtt a kakas megszólal és Ivan Báré: Anya című darabjaira is. Azonban a felsorolt darabok közül mindössze három szerepel a tizenhárom legtöbbet játszott mű között A magyar öntevékeny együttesek által legtöbbször színre vitt darabok sorrendje a következő: Thomas Brandy — Aldobói Nagy György: Charly nénje (régi angol zenés vígjáték), Jókai Mór: Debreceni lunátikus (régi vígjáték), Lovicsek Béla: Tűzvirág (mai dráma), Ivan Báré: Anya (mai dráma), Szőllősi: Bikaviadal (mai bohózat), Ján Chalupka: A vén szerelmes (régi vígjáték), Tóth Miklós: Kutyaszorító (mai vígjáték), Kövesdi Nagy Lajos: Isten veled, még a Törlesztés és a Jelzőtűz sorolható. Az utóbbi időszak alatt az 1973. július 1-től 1974. október 31- ig eltelt 16 hónapot értjük. Ebben az időszakban összesen 75 színdarabot adtak elő 801 esetben öntevékeny színjátszó együtteseink. Amint látjuk, aránylag kevés közvetlenül a felkeléssel foglalkozó darabbal mutatkoztak be műkedvelőink. Mintha néhány járás kívül esett volna a kulturális és politikai élet vérkeringésén. Azonban bizonyos pozitívumként könyvelhető el, hogy az SZNF évfordulójának esztendejében a magyarországi szerzőktől több mai mondanivalójú újabb művet tűztek műsorra, s a régebbiek közül is olyanokat, amelyek gyakorlatilag nem veszítettek aktualitásukból. S ha közvetve is, de kifejezésre juttatták azokat az eszméket, amelyekért a felkelésben a szlovák, cseh, szovjet, magyar és más nemzetiségű partizánok harcoltak, amelyek tehát máig is hatnak. Ilyenek például Gyárfás Miklós: Dinasztia, Szabó Magda: Leleplezés, Jókai Anna: Tartozik és követel, valamint Darvas József: Szakadék című drámái. Sajnos azonban ezek sem tartoztak a sokat játszott darabok kategóriájába ... A Szlovák Nemzeti Felkelés jubi-A CSEMADOK. fennállásának 25. jubileumi évében kulturális-népnevelési munkánk olyan szakaszba került, amikor tevékenységünk súlypontja a meglevő régi munkaformák mellett egyre inkább az igényes, koncepciós jellegű feladatok ellátásának területére helyeződik át. Természetesen, keresni kell az újat, szorgalmazni elterjedését, de a régi bevált munkaformákat sem szabad elvetni, legfeljebb — ha erre szükség van — új tartalommal megtölteni. A CSEMADOK Nővé Zámky-i (érsekújvári) helyi szervezete egy régi formát újított fel, amikor műkedvelői a minap esztrádműsorral léptek a közönség elé. Ez volt egyébként sorrendben immár a kétszázötvenedik ilyen vegyes műsoruk, amelyben felléptek a szervezet szavaiéi, énekkara, népi zenekara, énekesei, néptánccsoportja, az operett-műsorok szereplői és társastánc. csoport. Mindegyik csoport bemutatott a repertoárjában szereplő egy-egy új, s egy-egy régi műsorszámot is. Tehát felelevenítették az elmúlt évek sikeres műsorszámait s ezeket a ködramaturgiája hogy magyar partizánokról szól. Azt is meg kell azonban mondani, hogy Lovicseknek az Ezüstlakodalom és Csillagszemű asszony című darabjait, — ha együtt számítjuk — gyakrabban játsszák a Tűzvirágnál. Tóth Ernő, ugyancsak hazai szerzőnek, Törlesztés című drámáját szintén többet lehetne játszani. A darab egy fasiszta bérenc bűnhődéséről szól. Pozitívum tehát, hogy a hazai magyar szerzők darabjai állandóan ott szerepelnek műkedvelőink repertoárjában, így például Dávid Teréznek a mai ifjúság problémájával foglalkozó drámája, az Időzített boldogság is (bár ez utóbbi szintén csak néhány esetben került a közönség elé). Kétségtelen tény viszont, hogy még mindig jócskán akadnak ma már elavultnak számító színdarabok az együttesek műsorán: népszínművek, felületes szórakozást nyújtó bohózatok stb. Feltűnően kevés, igazán klasszikusnak számító magyar darabot játszanak az együttesek, habár lenzönség összehasonlithatta a legújabbakkal. Le lehetett így mérni az egyes csoportok fejlődését. Vendégként fellépett Csákányi László, Madarász Katalin és Bojtor Imre. A jubileumi műsort felvette a budapesti Kossuth Rádió és december I6-án közvetítette Jubilálok címmel. Az újváriak 250. jubileumi esztrádműsora bebizonyította, hogy nincs hiány tehetséges fiatalokban, a csak fiatalokat felvonultató két tánccsoport produkciója osztatlan sikert aratott, de az is bizonyságot nyert, hogy fel lehet kelteni a fiatalok érdeklődését is a kulturális tevékenység iránt, ha meg tudjuk találni a vonzó munkaformát, szakszerű vezetéssel, irányítással szép eredményeket lehet velük elérni. Szövetségünk megalakulásának 25. évfordulója a legjobb alkalom arra, hogy újjá varázsoljuk, felelevenítsük a régi munkaformákat, s újabbakat, Munkában a budapesti Kos- A Jubilálók císuth Rádió mű műsorban technikusai nagy sikert aratott Mada(Foto: Bi&öo) i rász Katalin ne miből választani. Példának említhetjük Illyés Gyula: Tűvétevők című darabját. Eszmeisége, mondanivalója örök, népies darab és minden bizonnyal a kasszasikert is meghozná. Sajnos, a Tűvétevők az utolsó időszakban egy esetben került a közönség elé. Csokonai: Az özvegy Karnyóné, és Két szeleburdiak, valamint Jókai Mór: A debreceni lunátikus című vígjátékokkal aztán le is zárhatjuk azoknak az említést érdemlő magyar klasszikusoknak a sorát, amelyet együtteseink műsoron tartanak. Milyen arányban vannak képviselve a külföldi klasszikusok? Helytelenül és aránytalanul. Országos viszonylatban Thomas Brandy — Aldobói Nagy György: Charly nénje (angol), Goldsmith: Bátraké a szerelem (angol), valamint Moliére: Dandin György, Kényeskedők, Botcsinálta doktor (francia) című darabjait játszák a legtöbbet, hiányoznak viszont az orosz, a spanyol, az olasz, a német stb. klasszikusok drámai alkotásai. tartalmasabbakat, a mai igényeknek megfelelőbbeket honosítsunk meg, s akkor a fiatalok is lelkesen kiveszik a részüket a kulturális tevékenységből, mindannyiunk, a nemzetiségi kultúra fejlesztése javára. Ugyanilyen jó alkalom a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulója arra is, hogy tovább népszerűsítsük, publikáljuk tevékenységét, a mi tevékenységünket, amellyel hozzájárulunk az új, szocialista ember neveléséhez, mert ez az elsődleges célunk. SIDÓ ZOLTÁN Régi forma - új tartalom
