A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-05 / 27. szám

ELINDULUNK... „Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, Most gyeitek szabad mellű örömök S pusztuljatok bílincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgeteg S helyéte ült a döbbent némaság: Köröttünk már az Elet csörtetett." (Ady) Május utolsó napján önfeledten, boldo­gan rohantunk ki a velőfényes délután­ba: vége, nincs tovább! „Megúsztuk" az utolsó szigorlatot, tanárok lettünk. Magyar-latin szakosak. Nevetve szoron­gattuk egymás kezét, s mint az elmúlt öt ev során sok-sok alkalommal, most is együtt indultunk el a napsütötte utcán. Mögöttünk zajosan csapódott be az egyetem nehéz ajtaja. Döbbenten egymásra néztünk, s mind a négyen visszafordultunk: éreztük, hogy ez az ajtócsapádás más, mint az eddigiek voltak. Valaminek a végét, s valaminek a kezdetét jelenti... Ha valamikor, évek múlva visszagon­dolok majd a diákkoromra, elsősorban rájuk fogok emlékezni. Rajuk, hármuk­ra, akikkel öt éven át együtt álmodoz­tunk, harcoltunk s elképzeltük, mihez kezdünk majd azután, ha utoljára csa­pódik be mögöttünk a nehéz, sötét­barna ajtó. Szinte állandóan együtt voltunk. Egymás mellett ültünk az elő­adásokon, a szemináriumokon, a diák­­csinycket is közösen követtük el. S most elválunk, elindulunk . . . Elindulunk a nyárba, az életbe, a titokzatos jövö felé. Mindegyikünk más-más úton. A Komensky Egyetem Bölcsészkarán ez év július 3-án avatnak első ízben magyar-latin szakos tanárokat. Bemuta­tom őket olvasóimnak: kérem, fogadják szivükbe ezt a néhány fiatal embert, akik ezen a nyáron indulnak el, hogy meg­hódítsanak maguknak egy darab életet, hogy valóra váltsák a diákkor színes álmait. JUHOS PALIal kezdem a sort, az egyetlen fiúval, aki öt fiú közül egyedül megmaradt kis csoportunk­ban. Trhové Mytoból (Vásárútrál) jött, s elért eredményeivel a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) jó hírnevét öregbiti. Pali azonban még mindig elégedetlen önmagával: A jelenlegi szakomat később sze­retném kibővíteni spanyol vagy olasz nyelvvel, s alaposabban meg akarok ismerkedni az újlatin nyelvekkel. Azéit jöttem a bölcsészkarra, mert tanítani szerettem volna, de a képzettségemnek megfelelő tanári állás­hoz egyelőre nem juthatok. Kénytelen vagyok hát iskolán kívüli munkahelyet keresni. Eddig még nem döntöttem el, hová megyek dolgozni, mert több állás közül választhatok. Csak augusztusban állok munkába, a júliust ugyanis utaz­gatással akarom eltölteni. Egyetemi ta­nulmányaim idején mindig tanulással telt a vakáció, s most szeretném pótol­ni azt, ami eddig elmaradt. Szávai augusztusban lépek munkaviszonyba, de most még csak ismerkedem majd a munkahellyel, mivel novemberben egyéves katonai szolgálatra kell men­nem. Örülök, hogy abba a kis csoport­ba tartozom, amely az egyetem fenn­állása óta elsőként végezte el a magyar-latin szakot. Természetesen na­gyobb nehézségekkel kellett megküzde­­nünk, mint szlovák anyanyelvű kollé­gáinknak, hiszen fordítások alkalmával a latin szövegek értelmét nekünk is tiszta szlováksággal kellett vissza­adnunk ... — Ez eddig rendben van, az ógörögről most ne beszél­jünk — szál közbe Ili, az örökké vidám Mészáros Ili — azaz most már KUSTYAN GYORGYNÉ , akinek a vizsgák előtti izgalmas percek­ben is mindig volt néhány megjegyzése, amellyel kedvre derítette sápadt, vizsgci­­lázban égő társait. Ili már júliusban munkába lép: Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Komárnói Járási Bizottsága ideológiai osztályán dolgozik majd: Természetesen nem ez volt az ere­deti célom, hiszen mindannyian azért jöttünk a bölcsészkarra, hogy a tanári oklevél megszerzése után tanítsunk. En is tanári pályán szerettem volna elhe­lyezkedni, de szakom miatt ez lehetet­lenné vált, mivel Komáromban és kör­nyékén sok a magyar szakos tanár, a latin pedig mát nem kötelező tantárgy a középiskolákban. Bízom azonban abban, hogy ezen a munkahelyen is megtalálom azt, ami érdekel és szeret­ném jól teljesíteni a rám bízott felada­tokat. Négyünk közül csupán Ancsinak sikerült tanán álláshoz jutnia. SÁNDORNE DOLINSZKY ANNA ez év szeptemberétől a nyitreri gimnáziumban tanít majd: Nagyon boldog vagyok, hogy Így sikerült . . . Most előttem a nyár, hiszen én vakációval kezdem a munkát. Egye­lőre én is utazni akarok. Bulgáriába megyek cr férjemmel, legalábbis úgy terveztük. Remélem, vidám, gondtalan és forró lesz a nyár, s ősszel pihenten állhatok majd az osztály elé. Szeretném tudásom legjavát továbbadni a jövő nemzedékeinek .. . Június végén új elsősöket vesznek fel a bölcsészkarra. Mit üzentek nekik, a „gólyáknak"? PALI: Azt, hogy a kezdeti nehézsé­gek ne riasszak el őket, hanem mindig tartsák szem előtt Arany János szavait: „Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja. S tudod, az erő mi? Akarat, mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat." ILI: Én is azt mondom, hogy akarni kell, ennyi az egész. A diákélet nem mindig fenékig tejfel, sok lemondással jár, de megéri . . . ANCSI: Akik utánunk jönnek, köves­sék a mi példánkat: próbáljanak mind­járt tanulmányaik megkezdésekor kiala­kítani egy közösséget, és kölcsönösen segítsek egymást. Hiszen a mi csopor­tunkban is előfordult, hogy egyikünk­­másikunk elcsüggedt, de ilyenkor a töb­bi mellcállt, s közös erővel sikerült le­győzni az akadályokat. Ha valamikor, évek múltán visszagon­dolok majd a diákkoromra, elsősorban rájuk fogok emlékezni. Rájuk, hármuk­ra, akikkel együtt szövögettük a diák­kor színes álmait, s most együtt indu­lunk a titokzatos jövö felé, erővel és optimizmussal teli. Mindannyian más­más úton. Jó utat, szerencsés megérke­zést kívánok nekik! gimnázium A Fóti Gyermekváros nagy­méretű nevelóintézmény Budapest közelében. Ál­lami gondozásra szorult gyermekek számára hoz­ták létre, akik elvesztet­ték családi támaszukat, árvák, félárvák lettek, akikről szociális vagy er­kölcsi okokból kell gondoskodni a szocialista társadalomhoz méltóan, Alapvető cél, hogy az elvesztett csa­ládi otthont a lehető legteljesebb mértékben pótolják. Továbbá, hogy a gyermeki személyiség minden­oldalú, céltudatos fejlesztésével, életben helytálló, alkotó jellemű, közösségi embereket neveljenek fel. Elsősorban magukra maradt egy­­testvéreket hoznak be, s egészen az önállósodásig gondoskodnak felnevelésükről ezen az egy helyen. Erre a sokrétű, a családi otthont pótló, az adott életkoroknak meg­felelő oktatási intézményeket is biz­tosító feladatra építették meg a Gyermekváros egészét. Ezekben az intézményegységekben folytatják 920 fiú- és leánygyermek együttes nevelését és oktatását; de gondos­kodásuk nem zárul le a 18. életév­vel, az ott megszerzett szakmunkás­­bizonyítvánnyal, vagy gyermekfel­ügyelői (óvónői) oklevéllel, mert figyelemmel kísérik a tőlük távozók­nál a főiskolai, ill. egyetemi diplo­ma megszerzését, önálló társadalmi tevékenységük megkezdését is, „Szülök" ők az elhelyezkedés, sőt még a „párválasztás", a családala­pítás gondjaiban is. Szülők és hiva­tásos nevelők egy személyben. Te­vékenységükben az erkölcsi és anyagi felelősség el nem választ­ható, A szocializmust építő állam teljes erkölcsi és anyagi támogatá­sa áll mellettük. Az elmondott keretekben végzett nevelői tevékenységük alapvető fel­tételeit, gyermekcsoportjaik szerve­zési alapját, hivatástudattal rendel­kező, önként vállalkozó pedagógus­­házaspárok beköltöztetésével bizto­sították. Gyermekcsoportjaik szerve­zésének alapja a mellettük lakó, velük életközösséget vállaló peda­gógus-házaspár. Nevelői munkájuk tartalmának lényege: keresik a közösségi neve­lésben lehetséges legjobb kölcsön­hatásokat, kis és nagy gyermekek, fiúk és lányok vonatkozásában. A Fóti Gyermekváros „nagy kom­binátjának", 920 gyermek otthoná­nak, nevelési intézményeinek meg-Tyereskova is kedves vendége volt a Gyermekvárosnak felelő, jó vezetését azzal biztosít­ják, hogy célszerűen kialakított egy­ségekre bontják. Az egyes sajátos feladatokat ellátó, jól elkülöníthető egységek élére mindenütt teljes felelősségű szakembert állítottak, így például az óvodai nevelést szakképzett vezető óvónő, a szak­mai képzést mérnök, az egészség­ügy! feladatokat jól képzett orvos látja el, teljes felelősségű részleg­vezetőként. Ezek az intézmény­­egység-vezetők alkotják a Fóti Gyermekváros vezető együttesét. E kilenctagú „vezetőség" tevékeny­ségét hangolja össze az egyszemé­lyi felelős Igazgató, egy helyettes­sel. Amikor a Szlovák Újságíró Szö­vetség tanulmányi csoportja Fóton járt, dr. Barna Lajos, a Gyermek­­város igazgatója fogadott bennün­ket, aki nagy előszeretettel magya­rázta el a gyermekek otthonának szervezeti felépítését, belső tagozó­dását. Ezek szerint tíz óvodás ott­honépületben 200 gyermek kap helyet 3—6 éves korig. Minden épü­letben ott laknak az óvónők és a gyermekfelügyelők is. Általános iskolás korú, ő—14 éves gyermekek száma 480. Valamennyi gyermekcsoport helyisége, háló­terme, nappali szobája mellé az együttlakó pedagógus-házaspár korszerű lakása, továbbá az egye­dülálló gyermekfelügyelő részére külön szolgálati szoba épült ezek­ben az otthonokban. A leányok ott­honának élén a közösségi nevelés­ben nagy gyakorlottal rendelkező Uzsonnázó óvodások VARGA ERZSEBET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom