A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-22 / 47. szám
* Stirlitz benyitott a lakásába. Fel akarta gyújtani a villanyt, amikor egy hang szólalt meg; Ne gyújtson villanyt. — Holthoff volt, Müller embere. Stlrlitzet kemény fából faragták: Kitől fél ennyire? — kérdezte. Majd behúzta a függönyöket és mégis csinált valamelyest világosságot. Újra megkérdezte: Ml von magával, barátom? — Velem semmi — válaszolt Holthoff —, de ml lesz majd magával? Úgy jöttem, mint jó barát. Egész héten a maga ügyével foglalkoztam. Müller utasítására, ellenőriztem a maga munkáját a fizikusokkal. — Stirlitz rejtélyesnek tartja a Gestapo tiszt szavalt: ml köze neki- a fizikusokhoz, és miért ellenőrzik az ő tevékenységét. Holthoff erre nem tud felelni, csak azt tudja, hogy Stirlitz kegyvesztett lett. Stirlitz felháborodik, de szüksége volt egy pillanatra, hogy összeszedje a gondolatait és ellenőrizze önmagát, nem maradt-e munkája után valamilyen kompromittáló adat? És miért jött ide ez a meggyőződéses náci? Lehet, hogy Müller bízta meg? Megannyi kérdés, jó lesz óvatosnak lenni. — Holthoff elmondja, hogy a Gestapo által letartóztatott Runge fizikus — akivel a letartóztatásban Stirlitz foglalkozott — valóban tudóso a maghasadás, az atom titkainak. Nem hittek Rungénak. Tudóstársai feljelentésére került a Gestapo karmai közé. Stirlitz tudta, hogy Runge kezében hatalmas hatalom van, és Igyekezett a „Gestapo szellemében“ eljárni. Igen ám, csakhogy — folytatja Holthoff — a londoni embereink azt jelentették, hogy Rungénak Igaza volt. Az ő útját követik az angolok és az amerikaiak Is. Stirlitz támad: a Gestapo fogta el, és azok a fizikusok vallottak ellene, akiket Hitler személyesen tüntetett ki. Holthoffnak is vannak érvei: De maga folytatta le az ügyét ennek a Rungénak. És ha elengedte volna, akkor már fél évvel ezelőtt messze előrehaladtunk volna a megtorló fegyver létrehozásában. A londoni jelentés a zsebemben van, s ez halálos ítélet a maga számára. — Mire akar kilyukadni? — kérdezi Stirlitz. Közben a konyakos üveg is előkerül. Holthoff iszik. Stirlitz ebben is óvatos. A Gestapo tiszt arról beszél, hogy borzasztó helyzetbe került. Ha jelenti az ellenőrzés eredményét Müllernek akkor... hiszen valóban ő adott parancsot Runge letartóztatására. Ha azt jelenti, hogy az ellenőrzés eredményei Stirlitz ellen szólnak, az őt is közvetve érinti. „Mit tehetek én — kérdezi patetikusan Holthoff —, egy Gestapo tiszt? Mondja meg ön, a hírszerző tiszt." — Stirlitz gondolkodik. Mi ez? Provokáció, vagy nem? Lehet, hogy már a patkányok menekülni akarnak a süllyedő hajóról? — Holthoff megkérdi, van-e Stlrlitznek „ablaka" a határon? Hármasban — Stirlitz, Holthoff és Runge — átmennének a semlegesekhez. Megmentik önmagukat és egy nagy fizikust. „Mert ne feledje — mondja — maga lett kegyvesztett Müllernél,” — Stirlitz megkérdi, hogy akar-e még egy konyakot? Azzal lassan feláll és teljes erejével fejbe vágja a súlyos csiszolt üveggel. Az eszméletlen Holthoffot berakja a kocsijába és beletapos a gázpedálba. 2 * Müllernek már jelentették a rejtjelfejtő központból, hogy azok a számok, amelyek az orosz rádiósnő titkosírásának az alapját képezik, egybeesnek egy. titkosírással, amelyet az orosz hírszerző berni konspirativ lakását elfoglaló emberei szereztek meg. Közben türelmetlenül várja Holthoffot vissza, hiszen ő küldte őt Stlrlltzhez. De még végig sem tudta gondolni további elképzeléseit, amikor nyílt az ajtó és Stirlitz jött be, hóna alatt tartva a vérrel borított Holthoffot. Müller felkiáltott: Stirlitz, maga megőrültl — Stirlitz: Én az eszemnél vagyok. Ez itt azonban vagy megőrült, vagy áruló lett. — És megvetéssel dobta egy fotelbe Holthoffot, aki vízért könyörgött. Müller magyarázatot követelt. Stirlitz vizet adott Holthoffnak, majd kijelentette, hogy az esetet leírja egy jelentésben, Müller utasította, hogy azonnal menjen a szobájába és írja meg a jelentését. Stirlitz kiment. Müller kiszabadította Holthoff csuklóját a bilincsek közül, és töprengve nézte a poharat, óvatosan megemelte, és a fény felé fordította. Kirajzolódott Stirlitz ujjlenyomata. Hívatta a titkárát. Másolják le az Ujjlenyomatot erről a pohárról. Karl Wolff tábornok, Himmler hűséges embere Bernben megkezdte tárgyalásait Dullesszel és annak embereivel. A megbeszélést mindkét fél hasznosnak és reménytkeltőnek nyilvánította és már csak a leendő kormány listáját kellett összeállítaniuk. A kancellári posztra Wolff Kesselringet javasolta, külügyminiszternek Von Neurathot, Cseh és Morvaország volt Gauleiterét, belügyminiszternek saját magát. A megbeszélés után Wolff levelet írt Himmlernek. Nagyjából leírta a tárgyalások menetét, csak azt hallgatta el, hogy abban a kormányban, amelyet Dullesszékkel összeállítottak, Himmlernek nem szántak tárcát. 4 * Stirlitz pedig ezalatt teljes sebességgel a svájci határ felé vezette kocsiját. Mellette a sápadt lelkész ült. Stirlitz Käthe sorsa felől töprengett egész úton. Azért figyelmesen hallgatta a lelkészt, aki a „leckéjét" mondta fel. Igen — folytatta gondolatait Stirlitz —, ha elviszem Kathet, elcsípik a lelkészt, megbukik az egész akció és Himmler összeszűrheti a levet azokkal ott Bernben ... Pleischner profeszszor tóvirotának is otthon kell már lennie. — A határhoz értek. A hatórőrs kocsija a megbeszélt helyen várta. A hegyekben pedig a megbeszélés szerint síléceket dugtak a hóba, mellettük síbakancs állt. Stirlitz szerencsés utat kívánt és nézte, ahogy a lelkész sítalpakon botladozva elindul. Aztán ő is visszaindult Németországba, Käthe megmentésére. Müller titkára Jelenti, hogy a poháron, az orosz rádiósnő bőröndjén, és a titkos telefonkészüléken az ujjlenyomatok azonosak. Mindhárom Stirlitz Standartenführeré. Müller lázasan Intézkedik. Rolf induljon az orosz nőhöz, Stirlitz lakásán állítsanak csapdát... (Folytatjuk) rí.i'í . ■
