A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-22 / 47. szám
A járás 37 veszélyeztetett községében 201 családot kellett biztonságba helyezni, kiköltöztetni otthonából, 150 családot pedig felköltöztetni a földszintről az emeletre. A legjobban veszélyeztetett települések egyike Revúéka (Kisrőce) volt, ahol három méter magasan hömpölygőit az utcán az ár. Súlyos volt a helyzet Muránska Dlhá Lúkában (Murányhosszúréten), Lubenyiken, JelSavában (Jolsván), Gemerská Tepllcán (Jolsvatapolcán), PleSivecben (Pelsőcön), Henckovcében (Henckón), VySná és Niiná Slanában (Felső- és Alsósajón), Bohuftovóban (Lekenyén), Coltovóban (Csoltón), Liclncében (Licén), Brzotínban (Berzétén) és Slavecben (Szalócon). Figyelemre méltó, és az emberi összefogás hatalmas erejéről tanúskodik, hogy az árvíz Idején sem lopás, sem egyéb garázdaság, de még karambol sem történt. Nagyra értékeljük a csehszlovák és a szovjet hadsereg katonáinak segítségét. Jelenleg a helyreállítási munkák folynak. Sikerült helyreállítani a vasúti pályát és járhatóvá tenni az utakat. Tisztítjuk a kutakat és a vízművek tárolóit, folytatódik az őszi mezőgazdasági termékek begyűjtése. Pelsőc egyike azoknak a községeknek, ahol a legnagyobb károkat okozta az ár. Az utcákon alig látunk embert. Mintha a mesék valamelyik elátkozott országában járnánk. Az egyik udvaron végre megpillantunk egy idős, hetven év körüli nénikét. Sántikálva jön felénk, sáros kezét széttárja, mintha mutatni akarna valamit. Az udvaron csupa-sár heverő, rajta lavór, iszapos matracok. A látvány különös reménytelenséget áraszt: ugyanazt a fájdalmat, szomorúságot, amelyet az Idős Brasan néni könnyes szeméből is kiolvashatunk. — Ha látták volna azt a rettenetes nagy vizet! Mikor kinéztem az ablakon, azt sem tudtam, mit csináljak, mihez kapjak hirtelen. Az állatok, a tyúkok meg a nyulak Is odavesztek. A bútort téglákra állítottuk fel, mert számítottunk arra, hogy a víz a házba is bejön... De ki hitte volna, hogy egészen az ablakig ér majd? Mindenünk tönkrement ... A Voléko házaspár tizennégy évig gyűjtött a családi házra, de ha nem kaptak volna az államtól támogatást, még ma sem lakhatnának benne. Amikor húsz évvel ezelőtt házasságot kötöttek, majdnem semmijük sem volt. A férj által összeeszkábált fekhely, tűzhely, néhány edény jelentette az otthont. Azóta szorgal- , másán dolgoztak, két gyermeket neveltek fel, nyolc évvel ezelőtt pedig végre beköltözhettek a vadonatúj házba. A férj a Járási Népegészségügyi Intézet gépkocsivezetője, a feleség lakhelyükön, Pelsőcön anyakönyvvezető. Lányuk felsőfokú szakiskolába jár, fiuk elsőéves főiskolás. Boldogok voltak. Ügy érezték egyenesbe jutott az életük'. A kis családban szeretet és béke uralkodott s még ma is az uralkodik, csak oda van a nehéz küszködés árán szerzett otthon. A friss ebéd illata helyett Iszapszag terjeng. Az udvaron sáros, nedves holmik száradnak. Házuk ugyan nem dőlt össze, lakni még lehet benne, de nekik sem mindegy, milyen környezetben élnek. Azért küzdöttek, dolgoztak, hogy szépen, kulturáltan lakhassanak, hogy otthonuk valóban otthon legyen. 1974. október 22-ének hajnalán a telefoncsengés véglghasított az alvó szobákon. Volékóné rohant ki a folyosóra, de nem tudott, nem akart hinni a fülének. Egy méteres víz van a házuk körül! Mi van akkor a földszinti helyiségekben? Hisz a bútort csupán néhány téglára rakták fel. Gumicsizmában már nem lehetett járni. Mezítláb, félmeztelenül hordták a padlásra a berendezést, ruházatot. Mindent nem bírtak. A konyhabútor, a hűtőszekrény s oly sok más kedves szerzemény, tönkrement. Életük egy darabja vált a romboló elem áldozatává. A két évvel ezelőtti árvíz alkalmával is volt víz a lakásukban. Sejtették most Is, hogy ha néhány kilométerei feljebb elszakítja a Sajó a gátat, most sem ússzák meg szárazon. Mér napok óta tartott az árvízvédelmi készültség. Vasárnap, 20-án, egész nap szakadt az eső. Másnap már nemcsak az udvaron volt víz, de 2 cm-nyl a lakásban is. Estére azonban leapadt. Azt gondolták, elmúlt a veszély. Reggel mégis kétéltű járművel kellett elhagyni az otthonukat. Néhány nappal az ár elvonulása utón jártunk náluk. A csupasz, vizes, repedezett falakról omlott a vakolat, repedezett és homorú volt a betonozott talaj. Mindenből átható iszapszag áradt. Volökóéknak sok-sok sorstársuk van. Csupán Pelsőcön száznál is több az árvízkárosult házak száma. Súlyosbította a helyzetet, hogy az ár nem tudott elvonulni, útját állta a Csetnek torkolatánál épült gát. — Miért is építkeztünk ml éppen Ide? — kérdezte szinte csak magától Volékóné. — A legközelebbi'’ áradós megint csak keresztülmegy a házunkon. Pár év alatt tönkremegy az új épület. Pedig még hét évig kell törlesztenünk az építési kölcsönt. omorúságot, reménytelenséget árasztó képet láttunk a rozsnyól járásban. De az ember nem adja meg magát. Gömör Iszapos szántóföldjein már folyik a cukorrépa, a burgonya, a kukorica betakarítása. A kis ember és a hatalmas természet gigászi harcából mégis az ember kerül ki győztesen. Az ember, aki bátran küzd a természet vak erőivel, tudván, hogy az élet az ő oldalán áll. S az élet hatalma olyan, mint a virágoké, amelyek a mocsarakban s a sziklák között is Újra meg újra kihajtanak. VARGA ERZSÉBET és FI8TER MAGDA tönös vagy alkalomszerű ez, hanem az előzetes összeállított műsorterv szerint szervezett. Megvallom, türelmesen végighallgattam Karol Kolodié Igazgatóhelyettes és Elena Skrebáková SZIS2- elnök részletes beszámolóját az élénk klubtevékenységről, de most, hogy visszaidézem magamban szavaikat, úgy érzem: kilátástalan vállalkozás lenne néhány sorban megpróbálni teljes képet adni a népszerű U-klub munkájájáról. Hadd mondjam el Inkább csak azt, amit a klub bejárata körüli tolongás kapcsán hallottam a fiataloktól. Eszerint, amelyik osztály vagy szakkör képviselője nem jelenik meg a klubvezetőség ülésén, ahol a műsorokat tervezik, beosztják, oz a csoport abban a hónapban önálló műsor rendezése helyett már legfeljebb csak vendégként, nézőként juthat be a klubbal Koradélután van, alig néhány perccel múlt két óra. Egyre hangosabbak, élénkebbek a kollégium folyosói. Ha belépsz a szobák bármelyikébe, mindenütt kellemes otthonosság fogad. A fiúknál is nagy a rend és a tisztaság, de különösen a lányok kifogyhatatlanok az ötletekben. Szinte minden szobazug kézimunkákkal vagy saját készítésű dísztárgyakkal van tele, az ablakpárkányokon virág. Szekrényeik belső rendje becsületére válhatna a legpéldásabb háziasszonynak is; a pulóverek, a fehérneműk gondosan összehajtoga.tva simulnak a polcokon. Hogy milyen gazdag ezeknek a lányoknak a ruhatára I A falon függő tablón, Itt-ott a szekrényajtók belső falén színészek, énekesek képei, akárcsak a hasonlókorú fiúk szobáiban; de Itt — természetesen — a női sztárok mellett férfi szépségideálok is szembe mosolyognak az emberrel. — Otthonodnak érzed ezt a kollégiumot? — kérdem a kelet-szlovákiai Klsráska községből származó másodikos Király Irént. A barna hajú, kerek szemű lány rövid töprengés után válaszol. — Erre nem könnyű felelni ... Van olyasmi, mint Ideiglenes otthon? . . . Mert én valahogy így vagyok ezzel. Szívesen jöttem Ide, de azért sokat gondolok haza. — Ábrándozni, álmodozni szoktál? Elmosolyodik. — Az Ilyesmi minden fiatal lány gyöngéje ... A tanuláson kívül nemigen köt ehhez a városhoz semmi, ezért ha olykor egyedül üldögélek a szobámban és kipillantok az ablakon, többnyire akaratlbnul Is a Jövő távlatai nyílnak meg előttem. Különböző munkahelyekre vagy a családi körbe képzelem magam ... Irén beszélgetés közben önmagába pillant ugyan, lényegében azonban lakótársai nevében Is fogalmaz. Hiszen ahány tanuló, annyi család, és mindegyik más-más szokásokat hoz magával. Aztán, ahogy telnek-múlnak a napok, a hetek, feloldódnak és átformálódnak eddigi szokásaik. Az egy-egy folyosóra nyíló szobák lakói szinte családi közösségben élnek. Megosztják egymással örömeiket, s ha úgy hozza az élet, bánatukat is. Villanyoltás után (egyébként: csak este 9-ig lehetnek távol, színházba, moziba vagy táncolni csak engedéllyel mehetnek) élménybeszámolók következnek, Ilyenkor hangzanak el a tapasztaltabbak részéről baráti tanácsok, hiszen ebben a korban lassan már mindenkinek van valami álma, Ideálja, vágya ... A csinos, bogárszermű SZISZ-elnök végigvezet a kollégium összes folyosóin, s közben arról beszélgetünk, hogy az „Intri" fölszerelése éppen olyan korszerű és tökéletes, mint az iskoláé. így minden előfeltétel adott az eredményes szakköri tevékenységhez. Esténként pedig az U-klub műsorain kívül emeletenként legalább egy tévékészülék Is várja az érdeklődőket; az Itt szép számmal tanuló dél-szlovákiai származású, magyar anyanyelvű tanuló kérésére a budapesti televízió adásainak jó vételét biztosító külön antennát Is szereltetett az Iskola vezetősége. Délután van mór a Javából, amikor kilépek az Iskola kapuján. És amíg a nem messzi megállón a belváros felé haladó buszra várok, még egyszer tüzetesen szemügyre veszem ezt az Impozáns épületet, amely a távolból még szebbnek, karcsúbbnak tűnik. Valóban; nem pusztán szakmunkásképző Intézet ez, hanem valóságos szakmunkásegyetem. BORSAI M. PÉTER (KONTÁR GYULA /e/véie/eí) hót 7
