A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-15 / 46. szám
Századunk ötvenes éveitől kezdődően a tudományos-műszaki haladás és ennek mélyreható szociális, politikai, ideológiai, valamint kulturális következményei egyre szélesebb körben közvetlen hatást gyakorolnak társadalmunk szocialista építésének valamennyi szakaszára. A CSKP XIV. kongresszusának határozata megállapítja: „A párt, gazdaságpolitikájának kialakításában, az elért gazdasági színvonal, az erőforrások és lehetőségek reális értékeléséből indul ki, tekintetbe véve a jelenlegi szakasz sajátosságait, amelyek lényegesen befolyásolják a társadalom további gazdasági fejlődését és új, igényesebb követelményeket támasztanak a párt-, állami- és gazdasági szervek irányító munkájának színvonalával szemben." A CSKP KB-nak 1972-ben megtartott plenáris ülésén, mely kitűzte a CSKP XIV. kongresszusát követő időszak legfőbb ideológiai feladatait, L. Hrzal elvtárs beszámolójában szintén hangsúlyozta a tudományos-műszaki forradalom társadalmi következményei mélyreható tavetkeztében Csehszlovákia nemzeti i jövedelme az 1966—1970-es időszakban 42,5°/n-kal emelkedett. Ugyan- 1 ezen idő alatt a fejlett tőkés orszá- j gok nemzeti jövedelme csupán 24,8%-os növekedést mutat. Természetesen a tudományos-műszaki forradalom nem csupán gazdasági eredményben mérhető le, mivel a gazdasági fejlődéssel változik a társadalmi élet, a társadalmi és egyéni tudat, változik az emberek közötti viszony stb. Ebből az következik, hogy a tudományosműszaki fejlődés gazdasági problémái mellett egy egész sor filozófiai, szociológiai kérdés is felmerül. Igen lényeges az olyan kérdések tudományos megalapozottsággal való megválaszolása, mint például, hogy miképpen alakul, fejlődik az ember világnézete, műveltségi színvonala a tudományos-műszaki fejlődés hatására, tekintettel arra, hogy a társadalmi fejlődés összetett folyamatában az ember fokozatosan önálló tényezőként szerepel. A tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek a termelésben való felhasználásával csökken a társaA tudományos-műszaki tudományos-műszaki haladás biztosította feltételek között nincs szükség a munkásosztály vezető szerepére, még kevésbé az általuk megvalósítandó forradalomra. A tudományos-műszaki forradalom szerepéről és a történelemben betöltött helyéről viták folynak a különböző pesszimista, egzisztencialista, antropológiai elméletek képviselői között. Lényegükben azonban megegyeznek, ugyanis valamennyi elmélet azt állítja, hogy a munkásosztály képtelen a tudományos-műszaki haladást az emberiség fejlődése érdekében felhasználni. Az említettek mellett szinte évről évre újabb és újabb burzsoá elméletek bukkannak elő. Kitalálóik mind hamisan magyarázzák a tudományos-műszaki forradalom társadalmi, szociális következményeit. A tudományos-műszaki forradalom marxista-leninista elemzése tulajdonképpen e burzsoá és revizionista elméletekkel vívott állandó harc közepette fejlődik. Az antimarxista—leninista revizionista elméletek közül elemezzük a hatvanas évek elején ismeretessé vált ún. konvergencia-elméletét. Alapvető téziseit Walter Rostow fektette le „Kapitalista kiáltvány" című pamfletjében, amely hamarosan népszerűvé vált az Egyesült Államokban. Ennek lényege az, hogy nulmányozásának és elemzésének szükségességét, fontosságát. Ennek időszerűségére, azaz a tudományosműszaki haladás szociális és gazdasági következményei szociológiai elemzésének jelentőségére ugyancsak rámutatott a i kommunista és munkáspártok 1969-ben Moszkvában megtartott értekezlete, s az SZKP XXIV. és a CSKP XIV. kongresszusa. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa a legfontosabb feladatok egyikeként említi a tudományos-műszaki forradalom sikeres eredményeinek, valamint a szocialista gazdaság irányításának szerves összekapcsolását. Pártunk XIV. kongresszusa ugyancsak hangsúlyozta, hogy „a világviszonylatban kibontakozott tudományos-műszaki forradalom szükségessé teszi a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítását és eredményeinek intenzívebb felhasználását a termelő és a nem termelő ágazatokban egyaránt". Egyértelműen leszögezhető tehát, hogy a tudományos-műszaki fejlődés olyan bonyolult, sokrétű folyamat, mely kihatással van a társadalmi élet valamennyi területére, beleértve az emberi munkatevékenységet is, olyan értelemben, hogy hatása alatt megváltozik a munka jellege és összetétele, ennek következtében viszont, természetesen a szocialista termelési viszonyok mellett, megváltoznak az életkörülmények és az emberi szükségletek is a dolgozók javára. A tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek további racionális felhasználását tűzte ki feladatul a KGST is. A KGST tagállamai ma világviszonylatban is jelentős gazdasági és tudományosműszaki potenciált képviselnek. Iparuk a világ össztermelésének több mint egyharmadát adja. A KGST közösségén belül a nemzeti jövedelem a legutóbbi húsz év folyamán a 4,5-szeresére növekedett. A KGST keretén belüli gazdasági integráció és kooperáció, valamint a tudományos-műszaki fejlődés köforradalom dalmilag szükséges munkaidő, azaz növekszik a dolgozók szabad ideje, megváltozik az emberi munka jellege, ami azonban távolról sem jelenti azt, hogy az ember nem nyer újabb feladatokat. Elsősorban is szakképzettsége színvonalának növelése nélkül nem tudna lépést tartani a műszaki fejlődéssel. Ennek jelentőségére mutatott rá a CSKP KB 1973 júliusi plenáris ülése, hangsúlyozva a szakképzettség fejlesztésének szükségességét és szerepét szocialista társadalmunk építésében. A két eltérő társadalmi rendszer, a szocialista és a kapitalista rendszer versengésében komoly szerepet játszik a tudományos-műszaki forradalom eredményeinek felhasználása, s ez a két rendszer között folyó ideológiai küzdelemre is igen erős befolyással van. Gondolunk itt elsősorban a burzsoá ideológusok által kidolgozott és terjesztett elméletek megcáfolására, legyenek ezek álradikális vagy nyílt jobboldali elméletek. Az előbbi elmélet képviselői — Horkheimer, Marcuse, Fromm — a tudományos-műszaki forradalomban a XX. század „démonát" látják, amely olyan társadalmi negatívumokat szül, amilyenek a teljes „dehumanizálás" és „elidegenedés". Elméleteikben azt próbálják bizonyítani, hogy az ember rabjává válik a gépeknek. A tudományos-műszaki forradalomról alkotott jobboldali burzsoá elméletek képviselői, Rostow, Kahn, Brzezinski, Veil, Aron, Garoudy és mások, tudománytalanul leegyszerűsítik a társadalmi fejlődést, azzal, hogy e folyamatot a technika fejlődésének színvonalától teszik függővé. A két csoport elmélete között csupán látszólagos a különbség. Közös nevezőjük az, hogy elutasítják a munkásosztály forradalmi küldetését. Azt állítják, hogy a történelem folyamán minden mozgalmat a műszaki fejlettség indít el. Rostow szerint a legnagyobb műszaki fejlettséget az Egyesült Államok érte el, de más országok, elsősorban a Szovjetunió társadalma is rohamosan közeledik feléje, hogy aztán végül is egybeolvadjanak, természetesen, kapitalista alapokon (siet aláhúzni Rostow). A rendszerek így a fogyasztói társadalomban konvergálnak, futnak össze. Rostow elképzeléseiben, hogy a két merőben ellentétes világrendszer együttesen valamiféle földi paradicsommá fejlődik, olyan messzire megy, hogy feltételeket szab a Szovjetunió számára, miről kell lemondania — szerinte elsősorban arról, hogy „világelsőségre" törekedjék, továbbá, szabad teret kell hagynia más népek számára is, hogy „nemzeti érdekeiket érvényesíthessék". Ebből a néhány mondatból is világosan kitűnik, hogy mi lenne a célja Rostownak és vele együtt a többi burzsoá ideológusnak. Mindenekelőtt az, hogy a szocialista országok a nyugati ideológiák hatása alá kerüljenek, saját ideológiájukat fokozatosan feladják, majd ennek következtében felőrlődjenek. Ez az elmélet tulajdonképpen nem más, mint burkolt, raffinált módon való felhasználása annak a lehetőségnek, hogy a burzsoá ideológiák a békés együttműködés leple alatt politikailag, ideológiailag és gazdaságilag behatoljanak a szocialista országokba s ott aknamunkát folytatva, gyengítsék a szocialista rendszer egységét. Ezzel kapcsolatosan önként adódik a kérdés, vajon az imperializmus által ez az oly nagy körültekintéssel és precizitással kidolgozott stratégiai terv volt-e kihatással a csehszlovákiai politikai válság kialakulására? Igen, ezt bizonyítják az 1968—09-es belpolitikai események. A csehszlovák példán, sajnos, konkrétan le lehet mérni a konvergencia-elmélet hatásfokát: ennek és természetesen a nyugati propagandának befolyásával készítették elő a talajt a kapitalizmus restaurálására Csehszlovákiában; az imperialista erők valamennyi eszközt felhasználtak antikommunlsta tevékenységük során, a diplomáciai apparátust is beleértve. Mint ismeretes, az amerikai „specialisták" számításai nem váltak be. A testvéri szocialista országok internacionalista segítségével nem csupán az antikommunista erőket sikerült legyőzni, hanem az egész ellenforradalmi irányzatot is sikerült felszámolni Csehszlovákiában. A tudományos-műszaki forradalom revizionista magyarázata nem csupán az említett elméletekkel dolgozik. A revizionisták egy része a burzsoá-ideológusokkal karöltve, elutasítja azt a marxista-leninista definíciót, amely szerint a jelen korszak — amelyet legfőképpen a szocializrtlusba való átmenet jellemez és amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével kezdődik, a két ellentétes társadalmi rendszer közötti harcnak, a szociális és nemzeti felszabadító mozgalmaknak, az imperializmus és a gyarmati rendszer felszámolásának, egyre több országban a szocialista társadalom építésére való áttérésnek, a szocializmus és a kommunizmus világméretű győzelmének korszaka. * Elméletük szerint a fejlődés mozgató erőit nem a proletariátus osztályharcában, nem a szociális és nemzeti felszabadító mozgalmakban, nem a szocialista forradalomban kell keresni. Szerintük az emberi társadalom fejlődésének tartalmát, irányát és sajátosságait nem a szocialista világrendszer és az imperialistaellenes erők határozzák meg, hanem — a tudományos forradalom, A revizionisták szerint a tudományos-műszaki forradalom megváltoztatja a társadalmi fejlődés törvényeit: a jelenlegi civilizációs folyamat eredményeképpen egy új társadalmi modell, az ún. tudományos-műszaki civilizáció kialakulása várható. A revizionisták fejtegetéseikben elfeledkeznek olyan elvitathatatlan tényekről, hogy abban a társadalmi rendszerben, amelyben a termelőeszközök magántulajdonban vannak, ahol még fennáll az embernek ember által való kizsákmányolása, ahol a hatalom nem a dolgozó nép, hanem a tőkések kezében van, nincs az a technikai erő, amely megszüntetné a mély, antagonisztikus ellentéteket. FILLER GYULA az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémia aspiránsa he^ A CSEMADOK Központi Blzottsiginak képes hetilapja. Megjelenik az OBZOB kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredni expedicta tlaée, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaélarne, n. p., KoSice. Előfizetési dij negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 15«,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám; SCTI 6/46 Címlapunkon és a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele alapvető problémái
