A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-08 / 45. szám
amely azonban csak addig terjed, ameddig a víz elhatol. A víz megléte vagy hiánya szerint kétféle üzbég falut láttunk. Az egyik rendszertelenül épült, döngölt vályogházakból, amelyek szürkeségükkel elütnek a környező vörösbarna sivatagtól. A homokbuckák között szakszaulok (csenevész sivatagi fák) vetnek némi árnyékot, és újabban feltünedeznek a kaktuszok is. A kaktusz kiválóan fejlődik a kopár, köves talajon, ahol még fűszál sem sarjad. A növény szövetei felhalmozzák és hónapokig elraktározzák a vizet. Ezért a kaktuszokat legelő állatok víz nélkül is megvannak. A bivalyborjak már megszokták a kaktusznövény „húsát". Az emberek a vizet messziről szerzik be: régebben szamárháton tömlőkben hozták, most tartályos autók szállítják. A másik fajta falu ettől elütő képet mutat. Az utcákat eperfák árnyékolják, a kertből kihajlanak a gyümölcsfák ágai, a főutcán rózsa- és barackillat terjeng. A fehérre meszelt házak nagyok és takarosak, mint nálunk Galánta környékén. A két falutípus közötti különbségnek a víz az oka. Amikor ott jártunk, gyapotszüret volt, és e falvak körül, ameddig a szem ellát, fehérlett a vidék. Üzbegisztánban, a gyapotországban évenként több mint négymillió tonna gyapotot szüretelnek: többet, mint a világviszonylatban kiemelkedő gyapottermő Brazíliában, Pakisztánban, Törökországban és Iránban együttvéve. E hatalmas termésnek is éltető erőforrása a víz. Földünkön jelenleg több mint 160 millió hektár területet öntöznek, ebből 60 milliót Kínában, 12 milliót az Egyesült Államokban, 17 milliót a Szovjetunióban. A következő tíz évben további 12 millió hektárra terjesztik ki az öntözéses gazdálkodást, és ennek jelentős része üzbegisztánra jut. Ahol megjelenik a víz, ott megjelennek az ember hűséges barátai, az árnyékot nyújtó fák, az illatozó bokrok, az üdítő, édes gyümölcsösök és feltűnik a puha, fehérvirógú gyapot is. 1rj3 askent, Üzbegisztán fővárosa a 42. szélesít ségi fokon fekszik, épp úgy, mint Róma vagy New York. Csakhogy ezen a vidéken nem a teherről esőfelhőket hozó szelek uralkodnak, hanem a Pamir hófödte csú- i csőiről lezúduló fergeteg, amely felkavarja a Kizil-Kum homokját, és finom okkersárga porral hinti be Közép-Azsia városait. A sivatagok a föld könyörtelen vidékei. Az élet ott az ember állhatatosságának, akaraterejének diadala. A perzselő forróság nem ismer irgalmat. Márpedig ez a sorsa a szárazföldek egyharmadának, amelyet víztelen sztyeppek, pusztaságok, homok- és kősivatagok borítanak, így a tengerektől távol eső, kontinentális Közép-Azsiának is, ahol négy millió négyzetkilométernyi területnek csaknem a fele állandó szárazságtól szenved. Szovjet-Közép-Azsiában ilyen vidéken fekszik Üzbegisztán, a Szovjetunió szövetségi köztársasága. Területe közel háromszorosa Csehszlovákiának, lakossága # azonban valamivel kevesebb, mint egyharmada. Ez a lakosság többnemzetiségű, mintegy kétharmada üzbég, a többi része orosz, tatár, kazah, tadzsik és karakalpak. A SIVATAG MEGHÓDÍTÁSA Taskentből, Üzbegisztán fővárosából indulunk országjáró utunkra. A főváros körül oázis terül el, ./■j . -v Az ország legnagyobb kincse a gyapot, n)élyet a szüret után hatalmas kajakba gyűjtenek A forradalom óta megépítették a Nagy-Ferganaicsatornát (1936) és a Ferganai-medence több más öntözőcsatornáját, csatornahálózatot építettek a taskenti oázisban és az úgynevezett Ehség-sztyeppen. A soron következő nagy feladathoz, az Amu-Darja és a Szír-Darja közt húzódó Kizil-Kum- (magyarul Vörös Homok) sivatag meghódításához is hozzákezdtek. Gyapotországnak mondják üzbegisztánt, de azért földje nemcsak gyapotot ad. Ez a Szovjetunió fő selyemhernyótenyésztö területe is. Azonkívül dohányt, kenafot (mályvaféle növény, levele ehető, magjából olajat sajtolnak, rostjából gombó-kender készül), jutát, gyümölcsöt és gabonát ad. Állattenyésztésben a karakül-juh tenyésztése országos jelentőségű. A juh tenyésztésén kívül a szarvasmarha-tenyésztése is jelentős. A sivatagi vidéken a teve a honos. A MOLT GYÖNYÖRŰ EMLÉKEI Üzbegisztán két egzotikus városába is ellátogattunk: Szamarkandba és Buharába. Arany Szamarkandnak azelőtt Sura-mon-raa volt a neve. Ez annyit jelent: „Ki látja, örömmel telik el." Négyezer évvel ezelőtt már falu állt a helyén. Az i. e. VI. században Kürosz perzsa király foglalta el Buharát és Szamarkandot, majd Nagy Sándor uralma alá kerültek. Utóbb a kínaiak, majd a szeldzsuk törökök birtoka volt, majd 712-ben az arab birodalom kebelezte be. ÁTRAKOK KINCSE Már időszámításunk előtt ezer évvel trák törzsek laktak a Balkán-félsziget keleti részén. Tehát az a gazdagon árnyalt kultúra, amelyet a bolgár nép 1300 éve alapozott meg, igen jelentős részben az ország őslakói kultúrájának a továbbfejlesztése is. A trák törzsek nem folytattak nomád életmódot, főként állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak. A trákok az i. e. 8—7. században görög befolyás alá kerültek, s ekkor vette kezdetét a trák és az ógörög kultúra nemes vetélkedése, amelyből mindkettő győztesen került ki, új és értékes elemekkel gazdagodott. A trák művészet akkor virágzott (el, amikor létre-A világhódító limur Lenk mauzóleuma Szamarkandban
