A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-08 / 45. szám
Tisztelt elvtársnők, tisztelt elvtársak! Engedjék meg, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériumának és a magas nevében a legszívélyesebben üdvözöljem az önök együttes ünnepi ülését. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottsága és a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottsága mai együttes ülésének megvan az a sajátossága, hogy megtartására a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanásának 30. évfordulója alkalmából kerül sor. A nagy s ugyanígy a kis államok, népek, politikai mozgalmak történetében, de az egyén életében is előfordulnak olyan események,, amelyekhez nemcsak az ún. kerek évfordulók alkalmából, de állandóan vissza-visszatérünk. A Szlovák Nemzeti Felkelés ezek közé az események közé tartozik, mert a legnagyobb forradalmi megmozdulása volt a szlovák népnek eddigi történelme folyamán. Szembeszállás volt a jogfosztással, az erőszakkal és küzdelem népünk új életéért az új Csehszlovákiában. A szó szoros értelmében és minden patetizálás nélkül történelmi esemény volt. 1944 augusztusának napjaiban új szó íródott be történelmünkbe, az a szó, hogy felkelés, forradalom, politikai fordulat. A Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak az adott helyzettel való szembeszállás, de a jövő előrevetítése is volt. Milyen volt tehát — Szlovákiának a fasizmus igájából való felszabadításán s a csehek és a szlovákok államának felújításán kívül — a Szlovák Nemzeti Felkelés programja? Politikai vonalon: a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele, a föld odaadása annak, aki megműveli, megteremtése a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség forradalmi szövetségének, ami elkerülhetetlen feltétele a társadalom szocialista elrendezésének. Ez jutott kifejezésre a szociáldemokrata és a kommunista párt 1944 szeptemberében Banská Bystricában megtartott egyesítő kongresszusán elhangzott fő beszámolóban. És kulturális téren? Ugyanabban a beszámolóban, amelyet Karol Smidke adott elő, ez áll: „Az értelmiség és minden kulturált ember szellemi képességeinek teljes kibontakoztatását csak olyan rendszerben érheti el, amely a kulturális értékeket hozzáférhetővé teszi és teheti minden ember számára, ahol a kultúra, a tudomány, a könyv és az újság nem csak egy maroknyi jó anyagi körülmények között levő kaszt számára korlátozódik. A kultúra szocializálása csak kéz a kézben a termelőeszközök szocializálásával, a munkás és a paraszt alapvető kérdéseinek rendezésével történhet meg.“' Ismétlem, 1944 szeptemberét mutatta a naptár, s körös-körül mindenütt dörögtek az ágyúk. Igaz, mindez egyelőre csak program volt. És nemegy küzdelmet kellett még megvívni a burzsoáziával, hogy hozzákezdhessünk megvalósításához. A Szlovák Nemzeti Felkeléssel átléptük egy új kor küszöbét és történelmünk új fejezetét kezdtük írni. Azért történhetett ez meg, mert a felkelés ösztönző és vezető ereje a kommunista párt volt, amely rendelkezett a marxista-leninista tanítással, a szovjet kommunisták forradalmi tapasztalataival, ott tudta maga mögött a nagy, harcoló és győzedelmes Szovjetuniót és maga előtt a szocialista társadalom történelmi távlatát. A Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak jelentős mérföldkő Csehszlovákia történelmében, de úgy került be a történelembe, mint az európai ellenállás jelentős momentuma. Megvannak tehát nemzetközi összefüggései és internacionalista jelentősége is. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a dolgozó ember ügyéért, az új Csehszlovákiáért és a nemzetközi reakciós erők mielőbbi vereségéért szlovákok és csehek mellett más népek fiai is j harcoltak. Felbecsülhetetlen volt min-A szocialista kultúra egysége és internacionalizmusa — Dr. Jozef Mravík elvtársnak, a Szlovák Szocialista Köztársaság művelődésügyi miniszterhelyettesének a Szlovák Nemzeti Felkelés ünnepségei keretében a CSEMADOK KB és az UDKSZ KB részéről 1974. október 14-én Bratislavában megtartott együttes plenáris ülésen elhangzott beszéde denekelőtt az a katonai, anyagi, politikai és erkölcsi segítség és támogatás, amelyet a Szovjetunió nyújtott a harcoló Szlovákiának. A Szlovák Nemzeti Felkelésben, a fasizmus elleni harcban a közösen ontott vérrel pecsételődött meg a csehszlovákszovjet barátság és szövetség. Tisztelt elvtársnők, elvtársak! A szocializmus építésének időszakában népünk, a CSKP vezetésével, átütő sikereket ért el az emberi tevékenység valamennyi területén. Ezek a sikerek pozitív hatással vannak dolgozóink gondolkodására és cselekedeteire és jelentős tényezőt jelentenek az új szocialista ember nevelésében. A sokoldalúan fejlett szocialista személyiség nem a távoli jövő ábrándja számunkra. Vonásai többé-kevésbé már ma formálódnak, a munkásosztály és az összes dolgozók mindennapos harcában a fejlett szocialista társadalom építése feladatainak teljesítéséért. Tudjuk, hogy sok még a tennivaló, és hogy vágyainkat, kívánságainkat nem jelölhetjük meg idő előtt megvalósított célokként. Már Lenin megmondotta: „Efelé halad a kommunizmus, haladnia kell és eléri, de csak sok év múlva.“ Egyenesen óva int: „...megkísérelni ma gyakorlatilag túlhaladni azt, ami a teljesen fejlett, teljesen szilárd és megállapodott, teljesen kibontakozott és érett kommunizmus következménye lesz; ez ugyanaz, mint egy négyéves gyereket felső matematikára tanítani.“ Ha minden igyekezetünk végső célja az új, szocialista embertípus kialakítása, s ha azt akarjuk, hogy a kultúra és a népművelés egyre komolyabb feladatot játsszék ebben a folyamatban, akkor komplex módon és összehangoltan kell hatniuk. Nevelői ráhatásuk minden területén e fő cél felé kell irányulniuk. A szocialista kultúra fejlődése elválaszthatatlanul összefügg a CSKP politikájával, ennek megvalósításával és azokkal a sikerekkel, amelyeket a dolgozók értek el és érnek el a szocialista társadalom építésének folyamatában. Elemi statisztikai adatok elegendők ahhoz, hogy meggyőződjünk a kultúra mennyiségi fejlődéséről, elég megemlíteni, hogyan bővült a kulturális létesítmények hálózata, hogyan javulnak évről évre a kultúra fejlesztésének anyagi feltételei, hogy a kulturális értékek egyre nagyobb mértékben lesznek tulajdonává a nép széles rétegeinek. Felelősségteljesen megállapíthatjuk, hogy a kultúra fejlődésének eredményei nagyok és sokoldalúak Szlovákiában. Egyszersmind bizonyítéka ez, milyen sokoldalúan gondoskodik a CSKP és a szocialista állam a kultúra fejlesztéséről és a dolgozók szükségleteinek kielégítéséről. Tisztelt elvtársnők, elvtársak! A haladó nemzeti hagyományoknak, a nép anyagi és szellemi kultúrájának ismerete, a nemzeti hagyományok továbbfejlesztése a szocialista nemzetek kialakulásának szerves része. A gazdasági tevékenység internacionalista alapokra helyezése megszabja a népek szellemi életének internacionalista alapokra helyezését is. A szocialista rendszer széleskörű lehetőségeket nyújt a nerpzeti kultúrák közeledéséhez és egymás kölcsönös gazdagításához s minden nemzet számára a művelődés, a tudomány és a technika, az irodalom és a művészetek további fejlesztéséhez. A művészeti intézmények, az iskolák, a kulturális-népművelési és ideológiai intézmények a kommunista nevelésnek és az új élet építésének eszközeivé lettek. Az iskolák, a tudományos és kulturális létesítmények a történelem folyamán első ízben olyan központokká lettek nálunk, ahol a gyerekek, a fiatalság és a dolgozók függetlenül nemzetiségi hovátartozásuktól elsajátították a világméretű kultúra és civilizáció vívmányait. Pártunk marxista-leninista nemzetiségi politikájával összhangban teljes fejlődésnek indult a nemzetiségi iskolaügy is. Nálunk minden állampolgár, nemzetiségére való tekintet és korlátozás nélkül tanulhat bármely, tehát alap-, közép- és felsőfokú iskolában. Például az 1973/74-es iskolaévben több mint 11 300 magyar és több mint 1500 ukrán nemzetiségű diák tanult középiskolákban nálunk. A felsőoktatási intézményekben 1828 magyar és 382 ukrán nemzetiségű hallgató tanul az idén. A kultúra a szocializmus viszonyai között a népet szolgálja és tartalmánál fogva közös, internacionalista valamennyi dolgozó számára. Formájában ez a kultúra nemzeti, mivel mindegyik nemzetnél más-más a kifejezési formája, ami ezek nyelvétől, hagyományaitól, lelki alkatától és életmódjától függ. A nemzeti kultúra irányzatánál és tartalmánál fogva mélyen pártos és osztályjellegű. A marxizmus— leninizmus ideológiájának alapján fejlődik és eszközül szolgál a burzsoá ideológia elleni harcban. A kultúra szocialista tartalmának internacionalista jellege nemzeti formáinak sokféleségében jelentkezik. A nemzeti és nemzetiségi kultúrák nem fejlődnek elszigetelten, hanem szoros összefüggésben és testvéri együttműködésben a többi nemzet, illetve nemzetiség kultúrájával. A nemzeti kultúrák közeledésének folyamata a nemzetek és nemzetiségek barátságának és testvéri együttműködésének légkörében elmélyül, a nemzeti kultúra internacionalista tartalma erősödik. Minden nemzet és nemzetiség kultúrájának kincsestára egyre inkább gazdagodik alkotásokkal, amelyek internacionalista jelleget kezdenek ölteni. Az új történelmi emberi közösség keretében, különösen az 1948-as februári győzelem után, kezdett nálunk I kiformálódni a közös internacionalista szocialista kultúra. Szerves egészként alakult ki, amely nemzeteink és nemzetiségeink kultúrájából tevődik öszsze. A szocialista kultúra közös tulajdona a munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek, kincsestár, amelyből az összes szociális csoportok szellemi értékeket merítenek., Nemzetiségeink kultúrája tehát része a szocialista Csehszlovákia kultúrájának. Nemzeti kisebbségeink nem egyszerűen részei már a környező nemzeteknek, hanem aránylag eltérő etnikai csoportok. Ebből lehet levonni a következtetést, hogy nemzetiségi kultúrájuk nemcsak az eredeti nemzet forradalmi hagyományaiból merít, hanem főképp a cseh és a szlovák nemzet forradalmi hagyományaiból, és a velük való együttélésből, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban bekövetkezett saját fejlődésük múltbeli haladó hagyományaiból és szocialista hagyományaiból. A nemzeti büszkeségre és a szocialista hazafiságra való nevelés elválaszthatatlan része a proletár internacionalizmusra való nevelésnek. A világ haladó mozgalmainak legnagyobb személyiségei mindig és jogosan hangoztatták a népek testvériségének és együttműködésének nemes elveit. A marxizmus —leninizmus, amely a modern társadalom leghaladóbb osztálya tudományos gondolkodásának csúcsát jelenti, de egyszersmind a világ megváltoztatásának eszközét is, tovább fejlesztette ezt az elvet és új, valóban humanista tartalmat adott neki. Tapasztalataink kézzelfoghatóan igazolták, hogy az igazi hazafiságot nem lehet különválasztani az internacionalizmustól. A kommunista és munkáspártok 1969 júniusi moszkvai nemzetközi értekezletén Husák elvtárs mindanynyiunk leikéből beszélt, amikor kijelentette, hogy „mindenki, aki a szocializmust csak az egyes szocialista országok szűk nemzeti kereteire akarja korlátozni, ellentétbe állítani nemzetközi és nemzeti érdekeiket, ellentétben jár el a szocializmus fejlődésének objektív szükségleteivel a világban és az egyes országok nemzeti érdekeivel“. Semmiképpen sem véletlen, hogy a jobboldali opportunista és antiszocialista erők az 1968—69-es válság éveiben igyekeztek kétségbe vonni népünk nemzeti és internacionalista érdekeinek megbonthatatlan egységét, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat. Mély ellentétben jártak el Csehszlovákia népének legjobb hagyományaival és érzelmeivel és legsajátabb érdekéi ellen álltak ki. A különböző árnyalatú mostani revizionisták és antikommunisták igyekeznek szembeállítani a nemzeti és az osztályérdekeket, hogy megszabadítsák a nemzetiségi kérdést a proletár internacionalizmus politikájának és ideológiájának befolyásától, hogy megfosszák osztályjellegétől. A marxizmus—leninizmus szembeszáll azzal, hogy abszolutizálják a nemzeti szempontot, hogy szembeállítsák a proletár internacionalizmussal. Az elmondottakból egyértelműen következik, hogy a nemzetek és nemzetiségek közti viszonynak igen nagy a politikai jelentősége, s igen rugalmas és tapintatos hozzáállást és nagyfokú osztályöntudatot kíván. A CSKP a nemzetiségek kultúráját mindig egyenértékűnek tekintette a nemzetek kultúrájával és következetesen harcolt a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága internacionalista szempontjainak érvényre juttatásáért. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy népünk és kultúránk jövője szorosan összefügg a szocializmussal, s ezért megéri a fáradságot, hogy a kulturális szövetségek tevékenységében is elkövessünk mindent, hogy szocialista kultúránk a CSKP XIV. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa határozatainak szellemében betöltse ! azt a szerepet, amelyet a forradalmi és haladó hagyományok szabnak meg számára.
