A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-01 / 44. szám
% Dalolni jó, vallják az éneklő csoport tagjai Ipel'sky Sokolecben (Ipolyszakállason). Valamikor 60—70 évvel ezelőtt még számos alkalom adódott faluhelyen a közös dalolásra. A közös munka, a fonó, a fosztás mind-mind olyan alkalom volt, amikor nem maradhatott el a közös dalolás. De a lányok meg a legények is, amikor vasárnap délután kimentek sétálni, mindig dalolgattak. Ezek az alkalmak az utóbbi évtizedekben megszűntek, de a közös dalolás utáni vágy nem. Ezt bizonyítja az éneklő csoportok számának növekedése. Szocialista kultúránk helyes fejlődését bizonyítja, hogy mind a népdal, mind az énekesek ma a qiüveiődési házakban találnak otthonra. Sajnos, Ipolyszakálla> son még nem, mert nincs művelődési ház, de ennek ellenére kulturális tevékenység van. Az éneklő csoport megalakításának gondolata 1972 őszén merült fel, amikor a százdi férfi éneklő csoport országos sikerének híre Ipolyszakállasra is eljutott. A százdi férfiakat tudniillik Apa Vilmos ipolyszakállasi zeneszakos pedagógus készítette fel a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalversenyre. A szakállasi asszonyok joggal kérdezték meg Apa Vilmost, miért nem dalolhatnának ők is ,a vezetése alatt. Az elgondolást tett követte. A szorgalmas tanulás eredményeképpen nagy sikerrel szerepeltek 1973 tavaszán a Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi esten, majd ezt követően a CSEMADOK Daloló Ipolyvölgye elnevezésű járási dal- és táncünnepélyén. Az ipolyszakállasi szövetkezetét baráti szálak fűzik a magyarországi érsekvadkerti termelő szövetkezethez, hiszen mindkét szövetkezet a „Csehszlovák— magyar barátság" nevet viseli. Ez a baráti kapcsolat kulturális téren abban nyilvánult meg, hogy ez év tavaszán az ipolyszakállasi kultúrcsoport vendégszerepeit Érsekvadkerten. Közben lázasan készültek a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalverseny idei járási fordulójára. Viskovcében (Ipolyvisken) a harmadik kategóriában a bíráló bizottságtól a legmagasabb pontszámot kapták. A kálnai kerületi elődöntőn is nagy sikerrel szerepeltek. Az országos döntőbe jutásukat nagyban elősegítette, hogy a Visehradszky Vilmosné vezette éneklő csoport lelkes tagjai 160 helyben gyűjtött népdalt küldtek be magnetofonszalagon. A beküldött dallamokból a bíráló bizottság 39 népdalt talált jó, terjesztésre alkalmas változatnak. Az országos döntőre már ezekből a népdalokból választották ki műsorukat. Az ipolyszakállasi éneklő csoport eddigi munkájában kiérdemelte a közönség és a szakemberek elismerését. Reméljük, hogy még sokat fogunk hallani róluk. ÁG TIBOR
