A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-01 / 44. szám

építésére. Ezért Norvégia az egyre nö­vekvő nemzetközi versenyben első he­lyen áll a villamos energia termelés­ben. A nagy mennyiségben rendelke­zésre álló olcsó villamos energia le­hetővé teszi a timföld feldolgozást és í az alumínium kohászat fejlődését. így Norvégia Kanada után a világ legna­gyobb alumínium-exportőre. Norvégia rendelkezik a Szovjetunió, Finnország és Svédország mellett a legnagyobb fakészletekkel Európában. í Ez teszi lehetővé, hogy Norvégia pa­píripara versenyképes Finnországéval. A sok erdő és a fejlett faipar volt egykor az alapja a norvég hajóépítés­nek. A több évszázados tapasztalatok­ra támaszkodó hajóipar a halfeldolgo­zás mellett az ország legfontosabb és legjövedelmezőbb ipari ágazata. Első­sorban halászhajókat építenek. Norvégiáról viszonylag keveset hal­lunk, pedig 1905 óta gyorsan halad előre a tőkés fejlődés útján. A nor­vég munkásosztály növekvő erejét bi­zonyítja, hogy már 1923-ban megala­kult a Norvég Kommunista Párt, amely igen jelentős szerepet játszik az or­szág életében. A munkásosztály befo­lyásának köszönhető, hogy Norvégia semlegességi politikát folytatva, nem vett részt az első világháborúban. A hitleri Németország 1940-ben lero­hanta és megszállta az egész orszá­got, A náci megszállók uralma Észak* Norvégiában 1944. november elsején ért véget, amikor a szovjet csapatok felszabadították egész Észak-Norvé­­glát, s ezzel előkészítették Norvégiá­ban a fasiszta uralom bukását. Sajnos, Norvégia háború utáni fej­lődése nem mindenben felelt meg a norvég nép igényeinek. A politikai élet balra tolódásának következtében 1947- ben a reakciós erők félelmükben ősz­­szefogtak, és csatlakoztak a Marshall* tervhez, majd a NATO-hoz. Azóta a norvég nép nem tud megszabadulni | ettől a politikai függéstől. Ugyanak­kor több kísérletet tett, hogy megjavít­sa a kapcsolatait a szocialista orszá­­gokkal, amelyek közül a Szovjetunió nemcsak szomszédja, hanem fontos gazdasági partnere Is Norvégiának. Ez a gazdasági kapcsolat mérhetetlen lehetőségeket tár a norvég nép elé. Norvégia szomszédja, Finnország a példa arra, hogy mennyire gyümölcsö­ző lehetőségeket nyújt ez a kapcso­lat. Sajnos ezekkel a lehetőségekkel a norvég nép a maga elmaradott bel­ső társadalmi berendezkedése miatt mindmáig nem tudott élni. A TÖRÖKÖK VISSZAÜTNEK Ha a Pentagon sejtette volna, hogy hová vezet a ciprusi politikája, a görög katonatisztek puccsa, akkor aligha támad Makarlosz országára. A sziget tragédiája Görögországban és Törökországban olyan belső vál­tozásokat eredményezett, amelyek a szó legszorosabb értelmében „társa­dalmilag életveszélyesek“ lehetnek a jövőben az Atlanti Blokk és az amerikai hatalmi politika számára. A közvélemény számára természe­tesen Görögországban következtek be látványosabb események. Hiszen itt a junta belebukott a ciprusi ka­landba. De a törökországi változás sem lebecsülendő. Persze Törökor­szágban egy szempontból más a helyzet, mint az athéni tájakon. A törökök Ciprus gazdaságilag értéke­sebb, termékenyebb felének meghó­dítása után „győzelmet“ ünnepel­nek. Az amerikaiak pedig Görögor­szágnak a NATO katonai szerveze­téből történt kilépése után kényte­lenek voltak megjátszani a „török kártyát“. Hiszen a Szovjetunióval több száz kilométeren át határos, a Dardanellák tengerszoros két part­ján elterülő Törökország stratégiai­lag még fontosabb szerepet kapott a második világháború óta az ameri­kai tervekben, mint a görög rezsi­­mek. Így hát Törökországban az amerikaiak arcába még nem rob­bant bele a politikai pokolgép. De az óraműve azért már ketyeg... Törökország köré az amerikai stra­tégia évtizedek óta ugyanolyan biz­tonsági falat emelt, mint amilyet az amerikai támaszpontok körül épített. A lényeg, hogy az antikom­­munista rezsimek maradjanak ural­mon, s a polgári kabinetek mögött a török hadsereg tábornokai tartsák kezükben a tényleges hatalmat. Mindez persze azzal is együtt járt, hogy konzerválták az ország elma­radottságát. A hadsereg tisztikará­nak egy része ugyan meghirdetett hangzatos reformterveket. A való­ságban azonban ezek csak papíron maradtak. 1972 derekán azonban az ország egyik „történelmi pártjának“, kere­tein belül érdekes változások követ­keztek be. A párt jobboldala levált, és Ecevit vezetésével egy olyan re­Ecevít török miniszterelnök formirányzat győzött a párton be­lül, amelyet nagyjából a nyugat­európai szociáldemokrata irányza­tokhoz lehet hasonlítani. Ez nehe­zen nevezhető „forradalomnak“. Csakhogy egy olyan Törökország­ban, ahol a reakciós mohamedán papság, az anatóliai földbirtokosok, az elvakult tábornokok kezében volt a tényleges hatalom — már ez is haladásnak számított. 1973 őszén, a választásokon ez az Ecevit-féle re­formpárt váratlanul győzelmet ara­tott. Igaz, nem teljes győzelmet. A parlament 450 mandátumából csak 185-öt, tudott megszerezni. Ez is tük­rözi azonban, hogy a török munká­sok, és értelmiségiek, a kispolgárok — sőt a tudatlanságba és nyomor­ba taszított parasztság egy része is társadalmi változásokat akar. S egy olyan helyzetben, amikor a radiká­lis, következetes baloldal erői föld alá voltak szorítva, Ecevit pártja je­lentette a politikai nyitás egyetlen lehetőségét. Miután azonban a párt többsége csak viszonylagos volt, Ecevit kény­telen volt koalíciós szövetségre lép­ni egy szélsőjobboldali párttal. így kezdeti szerény célkitűzéseit — pél­dául a politikai amnesztia megvaló­sítását — is csak a legnagyobb ne­hézségek árán és nagyon lassan, bi­zonytalanul tudta elérni. Ez volt a helyzet egészen addig a pillanatig, amíg Ciprusban a görög tisztek támadásra nem hajszolták a Nemzeti Gárdát. Ecevit kormánya katonailag beavatkozott — méghoz­zá kétszer egymás után — és kato­nái eljutottak az „Attila-vonalig“. Ezzel az utóbbi évtizedek török tör­ténetének belpolitikailag viszonylag leghaladóbb, a társadalmi reformok szükségét leginkább elismerő mi­niszterelnöke egyben „nacionalista hőssé“ vált. A ciprusi győzelem megerősítette Ecevit politikáját, mert felsorakoztatta mögötte azokat az erőket is, amelyek korábban a jobboldali pártok sorait duzzasztot­ták. És nem utolsósorban: a cipru­si előrenyomulás a tábornokokkal szemben is szilárdította a miniszter­­elnök helyzetét. A török miniszterelnök ezt per­sze felismerte: azért mondott le szeptember derekán, hogy miközben a köztársasági elnök kérésére to­vábbviszi az ügyeket — előkészítse a maga és pártja számára kedvező választásokat. A Ciprus utáni hely­zetben így egyedülálló lehetősége van arra, hogy esetleg abszolút több­ségre támaszkodva saját kormányt alakítson. Ha pedig ez bekövetkezik — akkor Törökországban elérkezett a társadalmi reformok és egy „bal­oldali nyitás“ lehetősége. Ciprus vérzik. Az Atlanti Blokk praktikái összezúzták a szigetország kényes politikai egyensúlyát. S nem kétséges, hogy a következmények megoldása hosszú ideig fog tartani. A társadalmi fejlődés és a harc logikája azonban könyörtelen. A NATO „ciprusi hadművelete“ sok szenvedést zúdított a szigetre, de Görög- és Törökországban ugyanak­kor réseket vágott a társadalmi fej­lődés felé. Bagdadi hivatalos jelentés szerint Iraknak a kőolaj-kitermelésből szár­mazó bevétele az elmúlt négy év alatt megtízszereződött. A bevéte­lek növekedése az Iraq Petroleum Company államosításának és az árak nemzetközi emelkedésének kö­szönhető. A kanadai kormány közlése szerint Kanada Idei búzatermése — a ta­valyihoz viszonyítva 15 százalékkal csökkent. Az amerikai Fortune közölte a világ legnagyobb tőkés Ipari vállalkozá­sainak a listáját. Az „ötven nagy" listájának az élén az amerikai Ge­neral Mofors áll, 35,8 milliárd dol­láros évi forgalmával, (összehason­lításul: ez körülbelül annyi, mint Spanyolország egész nemzeti jöve­delme.) Az első tíz nagy konszern sorában mindössze két nem ameri­kai cég szerepel. Az egyik a ne­gyedik helyen álló angol—holland Royal Dutch Shell érdekeltség, 18,7 milliárd dolláros évi forgalmával, a másik pedig az ugyancsak angol­­holland Unilever, amely a maga 11 milliárdos évi forgalmával a kilen­cedik helyre került. Tragikus kimenetelű vadászat szín­helye volt az NSZK-bell Buch am Forst vidéke. Egy gyáros zsákmá­nyával hazafelé készült. Kutyája olyan szerencsétlenül ugrott gazdá­ja gépkocsijának az ülésére, hogy lábával megrántotta a vadászpus­ka ravaszát. A golyó azonnal vég­zett a gazdájával. A közeljövőben megtartják az öz­vegyek első világtalálkozóját. A ta­lálkozónak mintegy ötezer résztve­vője lesz, akik eddig is leveleztek egymással. Az özvegyek még nem határozták meg a várost, ahol ösz­­szejönnek, de az már biztos, hogy valamelyik afrikai városra esik a választásuk. Így kanadai cég új műanyagot hozott forgalomba, amely csonttö­rés esetén helyettesíti a gipszet. Sőt, még jobb Is, mert nem izgatja a bőrt, nem okoz izzadást, és job­ban átengedi a röntgensugarakat. Ezenkívül az alkalmazása is egy­szerűbb: elég beletenni langyos vízbe és megpuhul, aztán hideg vízben ismét megkeményedik. A finn kormány legfiatalabb tagja 21 éves és az oktatásügyi tárcát mondhatja magáénak. Sajnos, nem sokáig, merf még nem volt katona és így nemsokára bevonul. Ez az első eset a történelemben, hogy egy minisztert elvisznek katonának. !/

Next

/
Oldalképek
Tartalom