A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-11 / 41. szám
Csak tiszta forrásból... AZ ELŐDÖNTŐK UTÁN, A DÖNTŐ ELŐTT NÉPDALÉNEKESEINK ÉS ÉNEKLŐ CSOPORTJAINK ORSZÁGOS VERSENYE Minden verseny kicsúcsosodása, legizgalmasabb fordulója a legjobbak találkozója — a döntő... Természetesen, nincs ez másképp a hazai magyar népdalénekesek és éneklő csoportok országszerte nagy érdeklődéssel kísért és szinte egy mozgalom jellegét öltő versenyében sem, melyet Csallóköztől Bodrogközig immár hagyományosan Tavaszi szél vizet áraszt... néven ismernek a népi zene, a népdaléneklés kedvelői. Az október 12-én a bratislavai Kultúra és Pihenés Park nagytermében sorra kerülő finálét szeptemberben azonban három, nemkevésbé figyelemre méltó kerületi elődöntő előzte meg. Hetedikén Kálna nad Hronomban (Kálnán) a közép-szlovákiai versenyzők, egy nappal később, szeptember nyolcadikén Coltovón (Csoltón) o kelet-szlovákiaiak, szeptember tizenötödikén pedig a Galánta-környéki Jelkán (Jókán) a nyugat-szlovákiai népdalénekesek, éneklő csoportok és a versenyen kívül bemutatkozó citerazenekarok mérték össze tudásukat. A versenyszabályzat értelmében négy külön kategóriában folyt a versengés. Külön-külön csoportban léptek fel azok a szólóénekesek, akik a dalokat kiadott népdalgyűjteményekből vagy saját falujuk, tájegységük énekeseitől tanulták meg; illetve azok a szólóénekesek, akik saját Evek óta hangoztatott igény, hogy elevenebb, céltudatosabb és célravezetőbb, módszeresebb ismeretterjesztésre, szervezési munkára lenne szükség a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének munkájában. Hogy miért van erre szükség? Mert a társadalmi és tömegszervezetek munkája nem lehet önmagáért való, mert célja az életben adódó problémák megoldása, a régi ismeretek újakkal való ötvözése, a tudásnak a tapasztalatokkal való szembesítése, az aktivizálódás módszereinek alkalmazása. Mindezek eredményes megvalósttása érdekében a CSEMADOK Központi Bizottságának Titkársága negyedévenként rendszeresen összehívja a járási bizottságok titkárait, hogy megvitassa velük az elmúlt időszak eredményeit, hiányosságait, valamint az elkövetkezendő időszak legaktuálisabb feladatait. A legutóbbi titkári értekezletre szeptember 17—18-án került sor. A kétnapos értekezleten Varga János elvtárs, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára aprólékosan elemezte az 1974-es év eredményeit, főleg a szervezeti élet és népművelési munka területén. Beszámolójában elsőként a CSEMADOK helyi szervezetei között meghirdetett tagszerzési verseny eredményeit és a tagdíjrendezést értékelte. Elmondotta, hogy noha egyes járásokban mint például a nyltral, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyt), a levicel (lévai), a Nővé Zámky-i (érsekújvári) járásokban és másutt figyelemre méltó eredményeket értek el főleg a tagdíjrendezés területén, de nem sikerült teljesíteni a tagszerzésben a kitűzött hetvenezres létszámot, annak ellenére sem, hogy az 1974-es év első hat hónapjában közel hétezerrel emelkedett a CSEMADOK taglétszáma. dallamvilágukból választják műsorukat. (Tehát olyan népdalokat énekelnek, amelyeket nem erre a versenyre tanultak be, hanem már régebben tudják őket, és azok a falu, illetve egy-egy adott tájegység é l ő népzenei anyagát képviselik.) Hasonló műfaji megosztás szerint értékelte az A g Tibor népzenekutató és a CSEMADOK KB néprajzi szakelőadója irányításával pontozó bíráló bizottság a színre lépő éneklő csoportokat is. A CSEMADOK megalakulásának negyed évszázados és a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának jegyében meghirdetett országos népdalverseny eddigi fordulóinak győzteseit és legjobbjait bemutató három kerületi elődöntőn összesen 58 szólóénekesnek, asszonykórusnak, férfi éneklő csoportnak és citeraegyüttesnek tapsolhatott Kálna, Csoltó és Jóka lelkes közönsége. És feltétlenül itt érdemel külön említést, hogy e három község mindegyike valóban jelesre vizsgázott szívélyességből és vendégszeretetből. Ami pedig mind a helyi, mind a központi rendező szerveknek külön örömet jelentett, az a kultúrházak pénztárosainak azon büszke jelentése volt, miszerint mind a három kerületi elődöntőre már napokkal előbb, elővételben elkeltek a jegyek!... Mi tagadás: ha nem is ritka, ám semmiképpen sem mindennapos jelenség vidéki kultúrházainkban a táblás ház, ami egyben az embereknek a népdal, a tiszta forrásból fakadó népi muzsika iránti őszinte szeretetét és megbecsülését is bizonyítja. Ennek tudatában pedig talán már nem is lesz meglepő a versenynyel kapcsolatos néhány alábbi számadat: a Tavaszi szél vizet áraszt... sorrendben immár negyedik alkalommal megrendezett országos népdalverseny eddigi fordulóiban összesen 283 szólóénekes, 118 férfi és női éneklő csoport, 17 citerazenekar, két szólóciterás és — versenyen kívül — a Kincskeresők, a népi hagyományok újszerű feltárásának és alkalmazásának módszereit kutató Horné Semerovce-i (felsöszemeré-Értékelte továbbá a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. jubileumi évfordulója tiszteletére „Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Felkelésről“ címen meghirdetett vetélkedő eredményeit, valamint a CSEMADOK 25. jubileumi évfordulója alkalmából megtartott ünnepi taggyűléseket. Az értekezlet további részében Varga elvtárs a statisztikai kimutatásokon keresztül részletesen elemezte az 1974 évi szervezési, népművelési munka eredményeit és kitért a népművészeti munka egyes eredményeire is. Többek között megemlítette, hogy az 1974-es év első 7 hónapjában a CSEMADOK helyi szervezetei 820 különböző témájú társadalomtudományi, politikai előadást tartottak, s ezeken több, mint 75 000 ember vett részt. Ugyancsak a legtöbb helyi szervezet nagy sikerű irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat rendezett, irodalmi színpadi produkciókkal szórakoztatta a közönséget és szép eredményeket értek el a honismereti munka területén Is. Komoly lemaradás mutatkozik azonban a haladó munkásmozgalmi hagyományok ápolása és emléknapok megtartása terén. A népművészeti munka eredményeiről és a soron következő feladatokról Vlczay Pál osztályvezető beszélt. A kétnapos értekezleten jelen volt Tóth Sándor elvtárs a bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője, aki kérte a CSEMADOK járási titkárainak segítségét a közös rendezvények — (például az évenként megrendezésre kerülő Jókai-napok, Kodály-napok — eredményes szervezéséhez, valamint a Központi Népművelési szemináriumokra a hallgatók biztosításához. di) folklórcsoport mutatkozott be. Ez pedig nem kevesebb, mint J786 szereplő színpadra lépését jelenti! A kerületi elődöntőket megtekintő zsúfolt kultúrházak nagyszámú közönségét leszámítva, már a helyi, körzeti és járási vetélkedőket is közel 12 000 néző tekintette meg ... Vajon kell-e ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy napjainkban is, amikor egyre gyorsul az élettempó és a gyors ütemű gépesítés s egyéb fejlődés révén látszólag feledésbe merül minden, ami patinás és régi, vidéken és városon egyaránt keresik (és meg is találják!) a közös éneklés vagy a népdalhagyományok ébresztgetésének lehetőségét. S ha már e röpke mérlegvonásnál és a különböző adatoknál tartunk, feltétlenül szót érdemel az az élénk visszhang is, melyet a rendezőszerveknek a verseny keretében lehetővé tett népdalkutatási felhívása keltett. A versenyszabályzat ugyanis lehetővé teszi, hogy a versenyzőket egy-egy új dal vagy dallamváltozat felkutatásával egyének és társadalmi szervezetek is segítsék. Nos, az ilyen sikeres gyűjtőmunka eredményeképp összesen 833 dal érkezett a pontszerző versenybe, melyből 237-et talált ponttal jutalmazhatónak az értékelő bizottság. Ez pedig több, mint a két évvel ezelőtti, legutóbbi „Tavaszi szélen“ elbírálásra beküldött összes népdal száma! Említettem már, hogy a kálnai, csoltói és jókai kerületi elődöntőknek összesen ötvennyolc szereplője volt. Szebbnél szebben daloló szólóénekesek, alapos felkészültségről tanúságot tevő férfi éneklő csoportok és asszonykórusok és jobbnál jobb citerások. Ügy érzem, igazságtalanság lenne valakit vagy valakiket külön-külön is kiemelni e népes szereplőgárdából, hiszen mindannyian tudásuk és tehetségük legjavát nyújtották. E három felejthetetlen estén megkapóan szép, tisztán csengő népdalt, nótát s lágy díszítésű dallamot hallottunk. Hadd soroljam fel inkább azoknak a nevét, akik a szoros versenyből a bratislavai döntőbe jutottak. Énekesek: Holecz Ilona, Horváth Júlia, Fürst Pál, Cerovszkij Mária, Gyüre Jánosné, Szókis József és Illés István. Éneklő csoportok: a bussai, újbásti és százdi férfi éneklő csoportok, illetve az ipolyszakállasi, hetényi, kovácsi, hidegkúti és a szésztai női éneklő csoportok. Versenyen kívül Fülöp Imréné bédi népdalénekes, a külföldön is szerepelt lédeci asszonykórus, Ulman Gábor szólóciterás, a Kincskeresők Folklórcsoport és a kerületi elődöntőkön látott citerazenekarok legjobbjai szerepelnek majd. Szép, emlékezetes estnek Ígérkezik a bratislavai döntő, s minden bizonnyal öreg este lesz már, amikorra vége szakad majd az oly szépen csengő, tiszta forrásból fakadó énekszónak ... B. M. P. Varga János elvtárs, az értekezlet második napján az őszi és a télt munkafeladatokat Ismertette. Elmondotta, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága az 1975-ös évi terv összeállításánál a nemzett kultúra koncepciója című dokumentumban foglalt alapelvekkel összhangban a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériuma által meghatározott, valamint a CSKP és az SZLKP plenáris ülésein hozott határozatokból Indult ki. 1975-ben a CSEMADOK szerveinek és szervezeteinek egyik fő feladata bekapcsolódni hazánk felszabadulása 30. évfordulójának ünnepségeibe. A CSEMADOK Központi Bizottsága az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumával és a Népművelési Intézettel együttműködve, hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére „30 év szabad hazánkban“ címen vetélkedőt rendez, s már most kéri, hogy a CSEMADOK járási bizottságok titkárai és a helyi szervezetek vezetői vegyék ki részüket az előkészítés munkájából. A CSEMADOK szervei és szervezetei rendezzenek előadásokat és kiállításokat, s így méltasssák a tagság és a magyar dolgozók között a felszabadulás jelentőségét és az azt követő szocialista építés eredményeit. A felszabadulás 30. évfordulójának jegyében rendezzék a CSEMADOK szervei és szervezetei az összes irodalomnépszerüsitő akciókat, valamint a körzeti, kerületi, területi dal-és táncünnepélyeket. Tartsanak beszélgetéseket, előadásokat a felszabadulásról minden helyi szervezetben. Szervezzenek honismereti kirándulásokat olyan helyekre, ahol döntő események játszódtak le a felszabadító hadjárat folyamán, s ahol népünk emlékmű állításával adózott a szovjet hősök emlékének. A CSEMADOK járási bizottságainak titkárai vitafelszólalásaikban Indokolták az egyes fogyatékosságok okait, és Javaslatokat tettek a jobb munkaszervezésre. BODNÁR BÉLA Kultúrmunkások tanácskozása
