A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-04 / 40. szám

agunk kívánjuk s törekszünk arra, hogy anyagi és kulturális színvonalunk egyre magasabb legyen, így közös érdekünk a kellő gazdaságosság. Egyébként gazdasági területen mindig érvényes volt, hogy éppen a hatékonyság és a gazdaságosság határozza meg fejlettségi szintjét.

Ügy tűnhet, mintha a pártnak a XIV. kongresszuson elfogadott gazdasági programja s a népgazdaság további dinamikus fejlődését kitűző, ezzel kapcsolatban éppen a gazdaságosság növelésére kiadott irányelvek olyasmit jelentenek, ami első ízben került megfogalmazásra. Éppen ellenkezőleg, ezek a kérdések mindig a kommunisták érdeklődésének homlokterében álltak, már a tizenkettedik pártkongresszus foglalkozott velük és a további kongresszusoknak is napirendjén szerepeltek. A párt már az ötvenes évek végén hangsúlyozta a

ban nem jelenti azt, hogy nem kell gazdaságosan bánni ezekkel a nyersanyagokkal. Az igazat megvallva, még mindig jelentős tartalékok mutatkoznak, így például csökkenteni lehetne a nyersanyagok felhasználását a termelésben. A világgazdaságban mutatkozó helyzet egyenesen megköveteli, hogy sokkal jobban hasznosítsuk ezeket. De ugyanígy nagyobb fokú hatékonyságot kell elérni a beruházások területén is. Nem lehet például a végtelenségig új meg új kapacitásokat létesíteni s közben nem használni ki kellőképpen a meglevőket. Napnál világosabb, hogy az ilyen megoldás korlátozza a termelés szükséges modernizálásának és a korszerű, hatékony technika bevezetésének lehetőségeit.

Az új feltételek, amelyek között gazdaságunk jelenleg fejlődik, a fejlődés hagyományos forrásainak korlátozottsága által adottak. Vannak itt azonban más források is: a tudomány és a technika fejlesztése, az irányítás korszerű módszeni velük s a gyakorlatban tovább halad a kitaposott ösvényeken.

Vagyis a gazdaságosságról, a hatékonyságról nem elég csak állandóan beszélni és beszélni. Sőt túlzás nélkül állíthatjuk; ha azt akarjuk, hogy gazdaságunk tovább fejlődjék, életszínvonalunk tovább emelkedjék, nincs is más út a számunkra. Biztosan többet mond egy önmagáért beszélő, közismert adat: tavaly például az évi össztermelés értéke meghaladta a 800 milliárd koronát, az anyagi ráfordítás (nyers- és alapanyagok, fűtőanyagok, energia stb.) értéke viszont csaknem 500 milliárd koronát tett ki. Ha ezzel kapcsolatban figyelembe vesszük, hogy csak az anyagi ráfordítás egyszázalékos csökkentése 5 milliárd korona összeget jelent, amivel emelkedhetnék a társadalom sokoldalú szükségleteinek kielégítésére fordítható nemzeti jövedelem,

népgazdaságnak. Hasonló eredményeket mutathat fel a tüzelőanyag- és energiamegtakarításra irányuló további verseny is. S ha figyelembe vesszük a dolgozóknak a költségmegtakarításokra irányuló széles körű versenymozgalmát, az ún. »Szakszervezeti milliárd" akciót, amely egyetlen év alatt egymilliárd korona tényleges megtakarítást eredményezett, akkor egészen nyilvánvaló, hogy népgazdaságunk még mindig elég tartalékkal rendelkezik.

Mindannyiunk legsajátabb érdeke, mindenütt, minden munkahelyen, műhelyben, üzemben következetesen és energikusan érvényre juttatni a nagy fokú gazdaságosság és hatékonyság követelményét. Mindig gondolkodni kellene azon, hogyan lehet a legkedvezőbben és leghasznosabban felhasználni a rendelkezésünkre álló eszközöket, s közben szem előtt tartani nemcsak az adott üzem, hanem az egész társadalom érdekeit. Sok olyan dolog van még, ami csökkenti közös igyekezetünk eredményeit —

Gazdaságosság:

gazdaságosság növelésének szükségességét s azt, hogy okvetlenül ót kell térni az intenzív gazdaságfejlesztésre. S ha ezek a kérdések a XIV. kongresszus után lettek a párt gazdaságpolitikájának fő tartalmává, ez nem jelenti azt, hogy a követelmény új lenne. Új a sürgősség foka, ahogyan jelentkezik, s újnak kell lennie annak a következetességnek és energiának is, amellyel a gyakorlatban megvalósítjuk.

Nyilvánvaló, hogy éppen az ötödik ötéves tervidőszakban kell a legélesebben megbirkózni a gazdaságfejlesztés új feltételeivel. Nincsenek meg már a további lehetőségei az extenziv gazdaságfejlesztésnek. Kimerítettük ezeket a forrásokat. Különösen érvényes ez a munkaerő-forrásokra. Ugyanez a helyzet az energia-, a nyers- és alapanyag-források területén is. Sohasem voltunk gazdagok nyers- és alapanyagokban, mindig behozatalra szorultunk, s hq nincs hiány bennük, azt elsősorban a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival való kölcsönös együttműködésnek köszönhetjük. Millió és millió tonna vasércet, kőolajat, sok millió köbméter földgázt hozunk be évente a Szovjetunióból. Ez azonreinek alkalmazása s az egyre bővülő nemzetközi együttműködés és integráció. Ugyanígy tanúi vagyunk, hogy milyen gyorsan növekszik a tudománynak és a technikának befolyása a termelőerők fejlődésére. Ez a tudományos-műszaki haladás már ma megköveteli a termelés koncentrálását, a nagy sorozatokban, alacsony előállítási költségekkel való termelést, ezzel kapcsolatban ugyancsak sürgetően jelentkezik az elkerülhetetlen szerkezeti változások végrehajtásának, a nemzetközi szocialista integráció magasabb formáira való gyorsabb átmenetnek követelménye stb.

Gustáv Husák elvtárs a CSKP XIV. kongresszusán azt mondotta, hogy a „tudományos-műszaki haladás nyújtotta lehetőségek teljes kihasználása az egyetlen lehetséges alternatívája szocialista gazdaságunk fejlesztésének és feltétele a sikernek a kapitalizmussal folyó versengésben". Megbocsáthatatlan hiba lenne úgy vélni, hogy gazdaságunk ki tud térni e dolgok elől vagy csak szavakkal meg tud birkózókkor nyilvánvaló, mire gondolunk, amikor a hatékonyság növeléséről beszélünk.

Azt, hogy lehet haladni ebben az irányban, a mindennapi életben s a gyakorlatban, a dolgozók megértését és közös igyekezetét bizonyító számos példa tanúsítja. Csak egyet sorolunk fel itt, ami a többiért is beszél: tekintettel a nyersanyagárak világpiaci árának emelkedésére (Csehszlovákia is jelentős menynyiségű nyersanyagot kénytelen tőkés piacokról behozni), az utóbbi időben sikerült egyes nyersanyagokat hazaiakkal pótolni, éspedig nem csekély összegben: 2,5 milliárd korona értékben. Vagy egy másik példa: két évvel ezelőtt a szövetségi kormány meghirdette a fémekkel, nyers- és alapanyagokkal való racionális gazdálkodás állami programját. Ennek támogatására fém- és nyersanyagmegtakarítási versenyt is kiírtak, amely figyelemre méltó eredményeket mutat fel. A verseny résztvevői új konstrukciós megoldásokkal, technológiai eljárásokkal, más anyagok alkalmazásával több tízezer tonna acélt, vasat és egyéb fémeket stb. takarítottak meg. A verseny két év alatt alig valamivel kevesebb, mint fél milliárd korona megtakarítást hozott a

nem lehetünk még elégedettek mint termelők s egyszersmind fogyasztók a termékek minőségével és színvonalával, ugyanúgy mint mondjuk a munka megszervezésével és az irányítás színvonalával. Itt is, mint sok más helyen, még jelentős feltáratlan tartalékokkal rendelkezünk.

A CSKP XIV. kongresszusa kitűzte társadalmunk további szocialista fejlődésének programját. Kifejezi a dolgozók valódi érdekeit s megadja a biztosítékát a szabad és békés életnek a szocialista országok közösségében. Ezért a párt gazdaságpolitikáját sem lehet csak szűk műszaki-gazdasági értelemben felfogni; társadalmi és valóban forradalmi kihatású. Kifejezése mindannyiunk igyekezetének, amely a munkatermelékenység szüntelen emelésére, az összes alkotó erőknek és a társadalom képességeinek kibontakoztatására irányul a nép életszínvonalának emelése érdekében. Nem elég azonban egyetérteni ezzel a programmal — megvalósításán konkrét tettekkel mindanynyiunknak fáradoznunk kell.

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja.

Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztő- Címlapunkon

helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesz- Absolon Zoltán, a 24. oldalon

tőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. T. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Frandl Sándor felvétele

Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná expedícia tlaíe, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 VII. Nyomja a Vychodosloyonské tlaiiarne, n. p., KoSlce. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő, INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46.