A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-13 / 37. szám

Az elnöki palota Helsinkiben képzelései és tervei alapján nagyarányú lakásépítő akció indult Helsinkiben, Lahtiban, Tamperében és más városok­ban, A tervek realizálása beigazolta Saarinen építészeti felfogásának he­lyességét. Legideálisabbnak tűnik a ter­mészetellenesen és hirtelen duzzadó nagyvárosok decentralizálása és kisvá­rosok, helyesebben elővárosok építése a nagyvárosok körül. Ezen elv» alapján épült Helsinki elővárosa — Tapiola, mely minden látogatóra tartós benyo­mást tesz üde szépségével, újszerűségé­vel. Itt minden egyes ház más, úgy a külsejét, mint a belső kiképzését tekint­ve, s ez annyira különbözik a mi új kül­városainktól, lakónegyedeinktől, ahol az embert megtévesztik az egyforma épü­lettömbök, s mi tagadás, nem is nagyon nem látják bebiztosítva a kellő forgal­mat és a lehető legnagyobb nyereséget, A nagyarányú építkezés mérsékelte ugyan a lakásproblémát, de korántsem oldotta meg teljesen, s ezt azután a lakástulajdonosok alaposan ki is hasz­nálják. így napirenden maradt az égető probléma, mely a háztulajdonosok és az albérlők között gyakori nézeteltéré­sek okozója, az egyre emelkedő lak­bérek problémája. Mert ezek a lak­bérek igen érzékenyen sújtják a családi költségvetést: a finn dolgozó kereseté­nek negyedrészét, sokszor még ennél is többet emésztenek fel. De nemcsak a lakbérek emelkednek, hanem jelentős mértékben az árak is. A legfontosabb élelmiszerek ára az el­halandóság ebben az északi ország­ban! Fokozott figyelmet fordítanak a fiata­lokra és a felnövekvő generációra. S ennek következtében érdekes felada­tok hárulnak a közigazgatási szervekre. Például nekik kell gondoskodniuk arról, hogy a diákok ingyenesen kapjanak meleg ételt az iskolában. Továbbá fi­gyelembe véve a jellegzetes finn adott­ságokat, az iskolától távol lakó gyere­keket az iskolába és az iskolából haza kell szállítaniuk, illetve biztosítaniuk kell azok elszállásolását. Ha a finn iskolában megkezdődött a tanítás, oda már nem léphet be senki, s így azután a későn érkezőnek várnia kell az első szünetig, amikor minden A parlament monumentális épülete gyereknek ki kell mennie a friss leve­gőre, bármilyen is az időjárás. Azt hi­szem, ezt nálunk is bevezethetnék! A testnevelés és a sport a finn isko­lában nem valamilyen harmadrendű szerepet tölt be, hanem a mindennapi élet fontos tartozéka. A már hagyomá­nyossá vált könnyűatlétikai versenyeket végignézi, végig szurkolja az egész kör­nyék lakossága. Finnországban csakúgy, mint a többi északi államban is, komoly problémát jelent az alkoholizmus. Sokáig szesztila­lom volt, de a közmondás szerint is a tiltott gyümölcs csábít legjobban, így aztán a törvény csak papírformula ma­radt. 1931-ben népszavazást tartottak és a szavazók hetvenkét százaléka a szesztilalom feloldására szavazott. Az ALKO-társaság állami létesítmény. Minden nagyobb városban van néhány üzlete, a kisebb városokban egy-egy és a falvakban ilyen egyáltalán nincs. Az ALKO üzleteiben kapható sör, bor kor­látozás nélkül. De erősebb bort és pá­linkát csak könyvre kaphatnak a vásár­lók, s a vásárolt mennyiséget beírják az illető könyvecskéjébe. Az ALKO köz­pontjában lelkiismeretesen vezetik a kartotékokat arról a 30 000 alkoholistá­ról, akik csak korlátozott mennyiségben, illetve egyáltalán nem kaphatnak sze­szes italt. Az átlagos polgárt nem sújtja ez a rendszer. Hétköznap tizenhét és szombaton tizennégy óra után Finn­országban sehol sem lehet palackozott szeszes italt vásárolni. A kávéházakban és a mulatóhelyeken is csak pohárba töltött italt szolgálnak fel. S ami talán a leglényegesebb az alkoholizmus ter­jedése elleni harcban: Finnországban rendkívül magas a szeszes italok ára!... Erdőkkel, tavakkal, észak szép tündér­lányával kezdtem és alkohollal fejezem be az írásom. Hát igen, amit sikerült megtudnom, mindent elmondtam már Finnországról és a rokonszenves finn emberről, csak azt nem, hogy azért ők is ismernek bennünket. RADIM SVOJAN Finnország — az ezer tó és a végtelen erdők országa A látogatók és a turisták túlnyomó többsége bizonyára repülőgéppel érke zik Finnországba. S lehet, hogy közülük sokan nem is tudatosítják, hogy az a vidék, mely fölött elrepülnek, mennyire jellegzetes. Kicsiben ilyen az egész or szag. A táj két szép uralkodó eleme a rengeteg kisebb-nagyobb tó és a csak­nem összefüggő erdőség. Igen, végtelennek tűnő erdők és a megszámlálhatatlan tótükör. Pedig kis­sé más a helyzet. A rendszerető és alapos finnek a megszámlálhatatlant pontosan megszámolták. Az erdők az ország területének het­venegy százalékát, s a tavak pedig ugyan csak a kilenc százalékát borítják, de azért körülbelül hatvanezer van be­lőlük is. Ezeket a tavakat folyók, pata­kok, erek és csatornák kötik össze, s így tulajdonképpen ez a sok tó egy hatal­mas, összefüggő vízhálózatot alkot. Ha valaki azt hinné, hogy ez a fin­neknek —- éppen azért, mert olyan sok van belőle — már közömbös, hétköz­napi valami, hát nagyon nagyot téved. Talán rrjjnden tónak, tavacskának, még a legkisebbnek is van neve. És nem is akármilyen, hanem költői, mesébe illő nevek ezek. Vajon hogyan élnek az emberek ebben a rokonszenves, szép északi or­szágban? Aki már többször járt itt, hosszabb időt töltött el ebben az országban, bizo­nyos összehasonlításokat tehet és meg­erősítheti, hogy a fejlődés sok újat ho­zott, újat és jót. De azért probléma van itt még bőven. A második világháború vérzivatara után békés fejlődésnek indult ez az ország. Hozzálátott új és modern ipará­nak kiépítéséhez, s amikor felmerült az egyre komolyabb arányokat öltő lakás­krízis, eszükbe jutott Saarinen. Az ő el­élveztek. Ennek a ténynek erős kont­rasztja viszont az, hogy az asszonyok egyenlő munkáért kisebb fizetést kap­nak, mint a férfiak (úgy a fizikai; mint a szellemi munkások). A nők és a fér­fiak fizetése közötti különbség gyakran húsz százalék. S ezért aztán Finnországban még egyre tart a nők harca az igazi egyen­jogúságért, hogy a nők és a férfiak egyenlő munkáért egyenlő bért kapja­nak. Ez a probléma állandóan napi­renden van sok szervezetben, főként a női szervezetekben. Bizonyos haladást jelent, hogy az utóbbi időben fokozottabb mértékben gondoskodnak az anyákról és a gyer­mekekről. Fokozatosan kiépült olyan központoknak egy aránylag sűrű háló­zata, melynek feladata az anyákról és a gyermekekről való gondoskodás. Eze­ken a helyeken ingyenes orvosi vizsgá­lat és szülési tanácsadó van. Világ- I viszonylatban a legkisebb a gyermek­múlt évben tizenöt százalékkal emelke­dett. A gazdasági helyzet következtében ötvenötezerre emelkedett a munkanélkü­liek száma, s ezek jelentős hányada nő. Bár Finnországban a nők foglalkozta­tottsága igen magas (körülbelül 45 szá­zalék), ennek ellenére is léteznek itt azok a problémák, amelyek más álla­mokban is megoldásra várnak még. A legtöbb nő a szolgáltatási üzemek­ben, az üzletekben, a mezőgazdaság­ban és az iparban dolgozik. A finn iskola is erősen feminizálódott. Ha már a nőknél tartunk, meg kell említenünk egy tényt. Finnország volt a világ első olyan állama, ahol a nők o férfiakkal egyenlő politikai jogokat Egy jellegzetes vidéki szauna, amilyen útón-útfélen akad Finnországban A szerző felvételei Tapiola egyik részé gyönyörködtetnek. Tapiolában a házak fenyvesben, sziklákra vagy a tenger­partra épültek bizonyos távolságra egy­mástól, hogy minél jobban érvényesül­jenek természetes környezetükben. Hogy a fény minden oldalról érhesse őket, levegősek legyenek. A finnek számára nemzeti ideál az, hogy a természetben élhessenek. A vágy, hogy minél na­gyobb harmóniában, összhangban élje­nek a természettel, oly erős és annyira beléjük gyökerezett, hogy sok esetben semmibe veszik a modern urbanisztika törvényeit. Azt mondják, hogy a törvény van az emberért és nem megfordítva. A finn lakáskultúra tagadhatatlanul igen magas színvonalú, viszont a külön­féle szolgáltatások terén már nem ilyen ideális a helyzet. Nemegyszer előfor­dul, hogy a szolgáltatási részlegek és az üzletek igen messze vannak a laká­soktól. Ennek egyik oka az, hogy a szolgáltatási hálózat és az üzletek ma­gánkézen vannak. S a tulajdonosok addig nem létesítenek új üzletet, amíg TAPIOLA - ÉSZAK TÜNDÉRLÁNYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom