A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-13 / 37. szám

Nem barátkozott senkivel: se nő­vel, se férfival. Mindamellett értet­te a dolgát, fegyelmezetten és ponto­san látta el a feladatát. Később a kiskatona azt is meg­tudta róla, hogy a rádiózáson kívül a sebkötözéshez is értett, sőt a gyógyszereket is jól ismerte. Állító­lag orvostanhallgató volt, de azt sen­ki sem tudta biztosan. Tény, hogy sokoldalú, igen hasznos tagja volt az egységnek. Mindenki tisztelte és a maga mód­ján szerette őt. A kiskatonának négy-öt napig csak az volt a dolga, hogy evett, tisztál­kodott és heverészett. Még favágás­sal sem bízták meg. Így aztán hiába élt emberek között, mégis társtalan­­nak érezte magát. Akadtak olyan pillanatai, amikor legszívesebben a szájába nyomta volna a géppiszto­lya csövét — még mindig nem kapta vissza a fegyverét —, hogy egyet­len görcsös mozdulattal elbúcsúztas­­sa magát az élők sorából. Elkesere­désében a parancsnok elé ment. — Mi a baj, kiskatona? — kérdez­te az őrnagy látszólag unottan, kö­­telességszerűen, ami szintén sértette az önérzetét. — Bízzatok már meg valami fel­adattal, mert megöl a tétlenség — mondta türelmetlen követelődzéssel a hangjában. A parancsnok úgy tett, mintha nem is hallotta volna a kérését, Előbb hosszú, tokos cigarettáját ve­regette az asztal lapjához, majd meg gyufa után kutatott a zsebében. — Megbarátkoztál már a brigád tagjaival? — kérdezte végül, s na­gyot szívott a cigarettájából. — Már hogyan barátkoztam volna meg velük, mikor észre sem vesz­nek. Mindenki elfordul tőlem, még a magyarok is ... Nyomban megbánta, amit mondott. Jól néz ki: nevetséges kis figurának tünteti fel saját magát a parancs­nok előtt, holott világéletében irtó­zott a nevetségességtől. Emlékszik, talán másodikos gim­nazista korában történt az eset: ta­lálkára ment ki a városba. Könyvet vitt a kislánynak, aki a városka egyetlen cukrászdája előtt várta. Alig ért oda, alig váltottak néhány szót, amikor egy csibész belekötött, ö túl­becsülve az erejét, elfogadta a csi­bész szemtelen kihívását és neki­ment. Akkora pofont kapott tőle, hogy nyomban felhemperedett. A lány, a légies tünemény meg ott kacagott fölötte, mintha ezer ör­dög bújt volna bele. A szíjostor csa­pásait is inkább elviselte volna, mint a lány kárörvendő, gúnyos kacagá­sát. Körülötte összeverődtek az em­berek, szitkozódtak, sajnálkoztak, miközben a csibész elinalt. A leg­borzasztóbb mégis az volt, hogy a lány is faképnél hagyta. Tovalibe-­­gett és belevegyült az utca forgata­gába. Neki meg égett az arca, mint­ha nyitott kazánajtó előtt állt volna. Az őrnagy hangjára majdhogynem összerezzent. — Pedig ők befogadtak, csak te nem veszed észre — mondta nyu­godtan, meggyőzően. — Tudod, kis­katona, a partizánok barátkozása csendes, majdnem szótlan. Ez a mi harcmodorunk logikájából adódik . . . Mert mit gondolsz, milyen a jó par­tizánharcos? ... Csendes, szótlan, higgadt, s ha szükséges, akár meg is némul. Még akkor sem válik áru­lóvá, ha tüzes vassal égetik a bőrét, harapófogóval tépik le a körmét, s ha netán a saját édesapját állítják eléje tanúnak, azt sem ismeri fel. . . A jó partizánharcos kitartó és bátor, de nem vakmerő, nem kockáztat fe­leslegesen, nem sáfárkodik az életé­vel. Azzal nemcsak saját magának ártana, hanem az egész ügynek, amit szolgál... A mi harcmodorunknak szigorú törvényei vannak. A nyom­követők vaslogikája szerint kell gon­dolkodnunk és cselekednünk. Az el­lenséget meg kell előzni gondolko­dásban és taktikában egyaránt. Néha a pillanat tört része alatt kell dön­teni önállóan, amikor nincs a hátad mögött parancsnok, nincs kitől ta­nácsot és parancsot várnod. Egysze­­mélyben vagy parancsnok és beosz­tott, vezérkari főnök és összekötő, egyszóval minden: a világ parányi részeként a világmindenség, egysze­ri, utánozhatatlan jelenség, akin áll vagy bukik egy-egy akció sikere. Ha, tévedsz és kidőlsz, veled együtt egy parányi, mégis fontos csavar hull ki a gépezetből. A hiányzó csavar pótolható: a te helyedre kerül más tíz, vagy száz, a te életed azonban pótolhatatlan és megismételhetetlen. Ezért hát ne türelmetlenkedj. Járj nyitott szemmel, gondolkodj és ké­szülődj ... — fejezte be eszmefutta­tását a parancsnok, aztán még csen­desen — mintegy biztatásul — meg­jegyezte: — Egyébként az a tervem veled, hogy . .. különleges feladattal bízlak meg nemsoká, de előbb át kell esned a tűzkeresztségen. Addig is azt tanácsolom, hogy óvatosan, nem szeleburdi módon, férkőzz az erdélyi lány bizalmába. Majd annak idején megtudod, hogy miért.;. A kiskatona egész délután, sőt még éjszaka is a parancsnok szavain rá­gódott és tépelődött. Egyáltalán miért kell neki a megközelíthetetlen lány bizalmába férkőznie? ... Milyen tervei vannak az őrnagynak velük kettejükkel?,.. Mi lehet az a kü­lönleges feladat, amivel meg akarja bízni?... Két napja megszűnt a havazás. Azóta derült az ég. Reggeltől estig Sütött a nap, illetve sütögetett, de még így is elolvasztotta a sziklákra hullott havat. Ha valaki a sziklák közé ült, ki kellett gombolnia a zub­bonyát. Ebéd után a kiskatona odaült, a sziklák közé. Belehunyorgatott a fénybe és nagyot tüsszentett. Hosz­­szú ideig ült ott, illetve majdnem feküdt és bámulta a távoli kék eget: mintha édesanyja képét látta volna odafestve. Elérzékenyült. Soha többé nem válthatnak szót. Talán majd egyszer odafenn. Lehet, hogy nem is kell sokáig várakozni a találkozásra, lehet, hogy már holnap sor kerül rá, de az is lehet, hogy csak negyven­ötven év múlva ... Felült, zsebéből cigarettát kotort elő. Rágyújtott s nézte maga előtt és alatt a fehér-zöld hullámzást, a ter­mészet csodálatos és megható alko­tását. Ügy érezte, hogy a világ tete­jén ül, csak ki kell nyújtania a ke­zét és megérintheti az eget. Ég és föld között lebegett. Megszédítette és elkápráztatta a lebegés. Síksághoz szokott szeme alig győzött betelni az újszerű világgal... A sziklákon moha száradt. Temet­kezett a téllel. Elmúló, száradó szö­vevényeiben még őrizte a nyári nap­sugarakat, a szálkás záporokat. Az a látvány az élet alkonyára ért em­bert juttatta eszébe, aki szintén ma­gában hordja az elmúlt évek suga­rait és záporait, örömeit és könnyeit, s ahogy a moha, a fű, a fa s a sárga levél is elvégezte a küldetését, az em­ber is elvégzi azt, ami kiméretett rá. Fűbe, fába, sziklába vésett költészet ez. Költészet és csoda, amire csak az ember és a természet képes együttes erővel. Pierre Curie, a rádium felfedezésé­ért kapott Nobel-díj átvételekor — No­bel találmányának, a dinamitnak sor­sára hivatkozva ezt mondta: „Azokhoz tartozom, akik Nobellel együtt remé­lik, hogy .... folytatás a vízszintes 34, 1. és a függőleges 14. sorban. Vízszintes sorok: 14. Sivatag Afrikában (németül ír­va). 15. Lendület ismert idegen szóval. 16. Világrahoz. 17. Bélésrész. 18. Test­rész. 19. Korom. 20. ön. 22. Kicsinyítő képző. 23. Battéria. 24. Bartók Béla. 25. Enyém olaszul. 26. Angol főnemes. 27. Ilyen a fa levele. 28. Sérülés. 29. Időrész. 30. Európai főváros. 31........... Mikulás, híres cseh festőművész (é. h.). 33. Szintén szlovákul. 38. A szovjet re­pülőgépek jelzése. 39. Osvát személy­neve. 40. Szervezetben van! 42. Egy pár. 44. Szidalmaz. 45. Személyes név­más. 46. A varjú hangja. 47. Nem va­lóság. 48. Bútordarab. 49. Tó olaszul. 50. Azonosak. 51. Karel Capek ismert színdarabja. 52. Tévesen jegyez. 53. .... Lisa, világhírű festmény. 55. Lánc közepe. 56. Vékony fémhuzal. 57. Ju­goszlávia államfője. 58. Török katonai rang. 59. Nagy magyar forradalmi köl­tő. Függőleges sorok: 1. Ad acta. 2. Hézag betűi felcserél­ve. 3. Erna Aranka és francia névelő. 4. összevissza mér. 5. A bratislavai autók jelzése, ti. Föléje. 7. Párolgó. 8. Ruhadarab. 9. Személyem. 10. Híres. 11. Áramforrás. 12. A Holland Légi­­forgalmi Társaság neve. 13. Kettő ró­mai számmal. 18. Kedvelt francia if­júsági regényíró. 19. Jól köszörült-e? 21. Verdi opera. 22. Görög sziget, mai neve Kerkira. 23. Származó. 24. A Brit Légiforgalmi Társaság neve. 26. Eny­hén lefelé menő, sík. hegyoldal. 27. Tova és vége angolul. 30. Bánat. 31. Kárpitosmunkákhoz használt rostos tömítőanyag. 32. Figyel. 35. Hazai traktormárka. 36. Üj fajta nagyhatású sugár (ék. h.). 37. Becézett férfinév. 41. Egyforma mássalhangzók. 43. Ele­ge van belőle. 44. Rosta. 45..............Les­caut, Prevost híres regénye. 48. Ele­fánt szlovákul. 49. Kevert toll. 52. A munka és az energia egysége. 53. Macskahang. 54. Járom. 56. Ba- be szlovákul. 57. Televízió. Beküldendő a vízszintes 34, 1. és függőleges 14. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 na­pon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „A költő alkot és ez nem jelent / ke­vesebbet. mint hogy alakítja a / vilá­got, az emberi világot... Könyvet nyertek: — a zárójelben megjelölt számú keresztrejtvények he­lyes megfejtéséért — Barta Rudolf, Pribeník (29); Zalka András, Kőszeg (30); Tóth Margit, Roznava (31); Izsóff Márta, Tekovské Luzany (32); Mihalik Zoltán, Král. Chlmec (33). KERESZTREJTVÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom