A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-13 / 37. szám
Virradat MADÁCH, Bratislava, 1974 A Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak Csehszlovákia történelmének további alakulására volt hatással, hanem művészetünk fejlődését is jelentős mértékben determinálta, s ezt a múlt idejű igealakot gyorsan ki is javíthatjuk jelen idejűre: hiszen huszadik századi történelmünk korszakalkotó eseménye napjainkban is eleven hatóerő. A zenére, az irodalomra és a képzőművészetekre egyaránt termékenyítő hatással van. A felkelés 30. évfordulójára a bratislavai Madách Könyv- és Lapkiadó egy reprezentatív antológiát adott ki „Virradat — Svitanie" címmel. A két nyelvű — szlovák és mogyar szövegű — gyűjtemény „A Szlovák Nemzeti Felkelés a művészetben" alcímet viseli. Megkezdődött tehát a betakarítás, harminc év irodalmi és képzőművészeti termésének a betakarítása az irodalom- és művészettörténet szérűire. Ö, hegyek, fenyveseitek adnak lelkemnek tápot, hol lelhetnék támaszt, ha ti nem adnátok? Gyökeretekben buzog a hősök vére még. Törzsetekből a vér a lombok felé árad, és a szabadságot dalolják az ágak, győzelem énekét. Vojtech Mihálik Hegyek című költeményéből idézzük ezeket a sorokat: s nem véletlenül idézünk éppen ebből a versből, hiszen e néhány sor mintegy mottója lehetne a most megjelent antológiának. E művészeti alkotások gyökerénél ugyanis valóban a hősök vére buzog: az ő kiontott vérük volt az o nagy, életadó erő, amely megtermékenyítette művészetünket, hogy terebélyesedjék, lombosodjék, akár a fák, s ágai már a győzelem énekét dalolhassák. „A dicső harcok harmincadik évfordulóján képzőművészek alkotásaival, valamint költők műveivel idézzük a magatartás és állásfoglalás történelmi napjait, s tisztelgünk a hősök példamutató emléke előtt... — írja a könyv Orest Dubay: őrjárat (linómetszet) 1954 összeállítója, dr. Fonod Zoltán az előszóban. — A kor idéződik a könyvlapokon. Művészek, költők mementóként örökítik meg o pusztítás és embertelenség tegnapjait, valamint a helytállás hősiességét és merészségét, lelkesedését és harcos elszántságát. Azoknak az embereknek az emlékét, akik — Gustáv Husák szavaival élve — megváltoztatják a világot, de e változásokban ők is másokká válnak. A Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovák irodalom és művészet ihletője, hosszútávú élménye. Népinemzeti élmény, mely a történelem és emberi igazság törvényei szerint újra és újra életre kel, a forradalmi harc igazát bizonyítja a mai és eljövendő nemzedékeknek ...” Mint az antológia is bizonyítja, a felkelés nemcsak a szlovák művészetet termékenyítette meg, hanem a csehszlovákiai magyar irodalom és képzőművészet felszabadulás utáni fejlődését is meghatározta. A „pusztítás és embertelenség tegnapjait" nagy kifejező erővel elevenítik fel a kötetben megjelent alkotások. Jakoby Gyula háborús témájú festményeit nézve — talán csak véletlenül? — Leonordo da Vinci hátborzongató világ - vége-látomásai jutnak eszünkbe. De lehet, hogy nem is véletlen ez az asszociáció: hiszen a háború — apokalipszis. És nekünk, a háború után született nemzedékeknek meg kell ismernünk — ilyen közvetett módon — ezt az apokalipszist, hogy annál jobban meg tudjuk becsülni a békét, a szocializmust építő jelent s főképp azokat, akik ezt hősi harcukkal számunkra lehetővé tették. Lőrincz Gyula grafikái a felkelés egyes szereplőit, a hősi harcok mozzanatait elevenítik meg sajátos, egyéni eszközökkel, Szabó Gyula pedig a forradalmat idézi nagyszerű metszeteivel, bár ezekből — véleményünk szerint — talán több is belefért volna ebbe az igényes publikációbo. Rendkívül hatásosak Ján Kulich, Csemiczky László, Orest Dubay, Rudolf Pribis alkotásai, Elena Lazinovská felkelési témájú képe pedig magas fokú líraisógával ragadja meg a nézőt. A költői alkotások közül ki kell emelni Laco Novomesky, Andrej Plávka, Miroslav Válek, Vojtech Mihálik, Tőzsér Árpád, Rácz Olivér, Ozsvald Árpád és Dénes György verseit. A „Virradat — Svitanie" című antológiával egy értékes, mind eszmei, mind esztétikai szempontból jelentős gyűjtemény került az olvasó kezébe. Irodalmunk és képzőművészetünk — a szlovák s a csehszlovákiai magyar irodalom és képzőművészet — fái, mezői, amelyek a hősök vérétől termékenyültek meg, valóban szép és gazdag termést hoztak. S e termés betakarítása jelentős mértékben gazdagítja huszadik századi művészettörténetünk szérűit, magtárait. VARGA ERZSÉBET GYURCSÓ ISTVÁN: Karcsa Boldogok, kik partod fűzfái alatt úgy cinek, hogy lesik a süket halat. 1. A szélnek könnyű dolga van: ,4 Karcsa partjain suhan s a víz színére fodrot sző — De lám, már kopog az eső. Ilyen a szél itt e tájon. Barna homokban a lábnyom eltűnik, a voll tegnapi. S a szél a vándort neveti. Ülj le, barátom, a Korcsa partján, És letelepszik melléd az idő — Kíváncsi vagy, hogy a fűzfák alján miről beszélgethet a fű. ha nő? Ne kérdezd! Ki érti a harmatot? A fűszálak hegyén csak ö dalol. Te csak nézd a Karcsút, a két partot. Hogy hol találkoznak? Ne kérdezd, hogy hol! 3. Az álmos víz fölött éber csillagok — A víz két ország közt várja a napot. S a határon, a vízben, törpeharcsa pislog álmosan a két szomszédpartra. Virrad! -4 nap fénye aludni küldi a vigyázó csillagok milliárdnyi őrseregét: s a ködlő Karcsa körül a táj zengő pacsirtaszónak örül. 4. Messzi táj fiaként nézem fölötted a csókák varjak kavargó seregét a szomotori torony ablakából — túl Kiskövesden, ahogy a határból szemem befogja partjaid füzesét. Ez vagy, távoli határvíz, de nekem, szívem raktárában egy csodafolyó, hogy e tájnak, rokona, fia legyek! 5. Karcsa! Bodrogköz keresztvize, aki századok múltán is „folyó" vagy, hol él fiad, a nép, ki e tájnak és neked örök hűségű, zsombékos tanyázód, s beszélget fölötted, ha más nem, a szél. Búcsúzom tőled — a pandalok alatt bőven legyen ponty, csuka, törpeharcsa, te árva víz, hajdan folyó: Te, Karcsa! hoG 9
