A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-23 / 34. szám

Béke és az ifjúság

Az Ifjúság — különösen napjaink fiatal nemzedéke — joggal nevezhető a béke nemzedékének. Ami azonban számukra természetes: életük nyugodt, harmonikus kiteljesedése — különösen az Idősebb nemzedék tudja jól — voltaképpen hosszú, következetes harc, politikai küzdelem eredménye. A második világháborút követő évtizedek vívmánya.

A mai fiatalok többsége, lassan a középnemzedék Is, a háború után született. Ennek a nemzedéknek „adott"

és „természetes" életközege a béke. Politikai tapasztalatlanságuk, Ismereteik hiánya miatt azonban sokuk számára úgy tűnik, mintha ennek az állapotnak a fenntartása és stabilizálása nem Igényelne külön emberi erőfeszítést, politikai munkát.

Beszélgetéseink, vitáink alkalmával gyakran felbukkantak olyan helytelen nézetek, megállapítások, ítéletek, melyek téves irányba terelhetik az egyes fiatalok, de az Ifjúság nagyobb csoportjainak vélekedését, magatartását

is, a politikai harc, a békeharc kérdéseit, aktualitását és szükségességét illetően.

Az egyik felbukkanó vélekedés tömören így fogalmazható meg: a béke végérvényesen győzedelmeskedett, új világkonfllktus nem keletkezhet, nem kerülhet sor újabb világháborúra.

Napjaink nemzetközi viszonyainak alakulását a két társadalmi rendszer harca határozza meg és a szocializmus a világ békeszerető erőinek tömörülésével valóban visszaszoríthatja az imperialista fegyveres erőszakot, megakadályozhatja, hogy felelőtlenül és büntetlenül játszadozzanak a népek sorsával. A kommunista és munkáspártok 1969-es nemzetközi tanácskozásának fő dokumentuma nem véletlenül fogalmazta meg: „Az Imperialista erők akcióegységének változatlanul fő láncszeme az a harc, amelyet a háborús veszély, a népek tömeges kiirtásával fenyegető termonukleáris világháború veszélye ellen, a világbékéért vívnak“.

Ifjúságunknak világosan látnia kell, hogy a világháború tényleges elkerülhetősége, a világbéke megvédése és megszilárdítása döntően a Szovjetunió és a szocialista államok politikájától függ.

Meg kell értenünk, hogy a békés egymás mellett élés lenini politikája összetett, dialektikus gyakorlatot jelent, ez kell tükröződjön valamenynyiünk szemléletében,

Nemzetközi jogi síkon ez mindenekelőtt úgy jelentkezik, hogy az esetlegesen felvetődő vitás kérdéseket és nézeteltéréseket tárgyalások útján és nem a fegyverek erejével kell eldönteni. Másrészt megkívánja, hogy az államok szuverenitását, egyenjogúságát és területi sérthetetlenségét, a belügyeikbe való be nem avatkozás elvét tiszteletben tartsák, minden népnek megadják azt a jogot, hogy maga válassza meg: milyen társadalmi, politikai és gazdasági rendszerben akar élni.

A fegyverek helyett tárgyalásokkal és politikai eszközökkel való rendezés alapelvét meghirdető békés egymás mellett élést politika ugyanakkor feltételezi az imperialista ideológia elleni elszánt küzdelmet, a forradalmi harc világméretű kibontakoztatását.

A ml társadalompolitikai gyakorlatunk szerint ez azt jelenti, hogy amíg politikánkkal az egyetemes társadalmi haladás érdekében elősegítjük a népek barátságának erősödését, a kölcsönös előnyökkel járó műszaki-tudományos, gazdasági és egyéb területeket érintő együttműködést a különböző társadalmi rendszerű országokkal, ugyanakkor a leghatározottabban megakadályozzuk az agresszív Imperialista politika területhódítási, annexiós mesterkedéseit, háborús gyújtogató próbálkozásait, Kiállunk a népek felszabadító harca, az igazságos háború mellett, és gátat vetünk az imperialista ellenforradalmak exportjának.

Érzékletesen példázza ezt a Szovjetunió és más szocialista országok áldozatkész és önzetlen segítsége a hős vietnami népnek, az arab népeknek nyújtott támogatás Izrael agressziója elleni harcukban, szolidaritásunk a chilei néppel és nemzeti függetlenségéért, felszabadulásért küzdő minden haladó mozgalommal.

Eredményeink megvédése, a szocializmus továbbépítésének feladata a békére nevelésben az egyik legfontosabb célként fogalmazódik meg. És ez azt jelenti, hogy a békeharc, a népek együttműködése, barátsága érdekében végzett tevékenység soha nem lehet fölösleges. A világ mai helyzetét, az erőviszonyok mai állapotát, elért eredményeinket nem választhatjuk el az emberiség előtt álló, ma már belátható táviatoktól, és nem lehet természetesnek feltüntetni, hogy a békeharc mai és a jövőben várható sikerei őnmaguktól következnek be.

Napjaink békéje az emberiség nagy értéke. Érték ez annál fogva is, mert a tudományos és technikai forradalom kibontakozása az emberiség egész eddigi történetében először teszi lehetővé, hogy földünk gazdag lehetőségeit valóban az emberek életének jobbá tétele, az éhhalál, a nyomor, a nélkülözések felszámolása, megszüntetése érdekében használjuk fel, a kezünkben levő lehetőség ugyanakkor az emberi élet kipusztításához, az élővilág létfeltételeinek megszüntetéséhez is bőségesen elegendő. E konfliktus feloldására egyedül a Szovjetunió és a szocialista országok békepolltikája és a szocialista társadalmi rendszer kínál konstruktív alternatívát.

„Az emberiség — írja Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas professzor — keresztúthoz érkezett, két ellenkező irányba mutató jelzőtábla áll előtte. Az egyiket a My Latban történt események Jelképezik. Ez a tábla ... rettegés, gyűlölet és pusztítás ... terror, pusztító eszközök ... atombombák, tengeralattjárók, napalm, srapnelek, lombtalanító szerek, mérgesgázok ... A másik útjelző ellenkező irányba mutat. Napfényes, békés, tiszta világ felé, amelyet a jóindulat, az emberi öszszefogás, tisztességtudás és méltányosság Övez."

Nem lehet kétséges, hogy a két választási lehetőség közül melyik az az út, amelyen az emberiség haladhat. Az ifjúság békére nevelésének egyik fő kérdése e dilemma megértése, felismertetése. Annak elfogadtatása, hogy a szocialista erkölcs normatívái, embersége morális alapon utasítja viszsza a háborút, a népek pusztítását. S ugyancsak e belső erkölcsi indítékból kiindulva dialektikus és nem pacifista módon követeli meg a harcot mindaddig, amig a háborús konfliktusok keletkezésének legkisebb lehetősége is fennáll.

Az Ifjú nemzedékre bonyolult feladatot ró a béke mai világhelyzetben történő „gyakorlása". Magába foglalja a két különböző társadalmi rendszer együttes jelenlétével és Ideológiailag kibékíthetetlen harcával is számoló permanens felkészülést egy hoszszabb korszakra. E korszak emberének alapvonását kell, hogy képezze az álhatatosság, a politikai tudatosság, a szocializmus győzelmébe vetett hit. A cselekedni tudás szándéka és elhatározása társadalmunk építésében és vívmányaink — köztük a béke — megvédésében. Ügy kell figyelje a nemzetközi élet eseményeit, a sok-sok információt, olyan politikai aktivitással, amely az embert kívülálló szemlélőből a fontos folyamatok cselekvő részesévé és ható tényezőjévé teszi, tevékenykedjék bár az élet bármely területén. Az ifjúsági szövetség akkor végzi Jól békemozgalmi munkáját, ha eszmei-politikai-neveln tevékenységét fokozza, és követelményrendszerével erősíti a fenti tulajdonságok kialakulását, megszilárdulását.

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja.

Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Üstredná expedícia tlaíe, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaélarne, n. p.. KoSfce. Előfizetési díj negyedévre 39.- Kés, fél évre 78,- Kés, egész évre 156,- Kés. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46.

Címlapunkon P. Haäko a 24. oldalon Prandl S. felvétele