A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-16 / 33. szám

Andrei Plávka: TÜZET RAKOK

Augusztus este, úgy mint régen, tüzet rakok fent a Gyömbéren; megosztja magányom. - Hol csak korcs fenyő terem meg, itt, sziklán ülve, ővele együtt szívesen hallgatom

évente, mindig ilyentájban, mikor sok emlék éled fájva, a völgyek sóhaját. - Ez felébreszti a szívemben a sok hőst, kinek szíve nem ver, teste rég porlad már.

Látom, ahogy a völgyben mennek, a sziklák között, egyre feljebb -egy hit, egy akarat.

Lám, tüzem köré ülnek, hozzám, szívük verését hallom tisztán -ismét tá.rsam akadt.

Ég a tüzem, lángol lobogva, szívemben is, mert felszította leheletük heve.Tekintetünk még mindig vallja: ha ránk törne gaz kígyófajzat, mi elbánunk velel

Tüzeik, lám, még mindig égnek, amíg vágya az ellenségnek, hogy béke ne legyen.Látom őket a békés estben á Poíanán és itt e hegyen s némán emlékezem.

Élessze tüzemet tűzetek; amíg e földön itt élhetek,

|<i ne oltsa semmihogy népemért, miként ti csendben, holtom után is, rendületlen tudjak még küzdeni.,.