A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-16 / 33. szám
ii EÖYÜTT AZ ORSZÁG II# NÉPÉVEL Elkalauzoltuk az olvasót a Csallóköz egyik községébe, Felsöpatonyba s bemutattuk az itt élő paraszt- és munkáscsaládok múltját, jelenét. Nem lennénk azonban igazságosak, meghazudtolnánk a kort, amelyben élünk, ha ezt a nagy történelmi változást, a magas termelékenységet és életszínvonalat, amelyet a felsőpatonyiak elértek, egyedül csak a falu lakossága érdemének tulajdonítanánk. Nem, ez a szövetkezet nincs elzárkózva a világtól. Ellenkezőleg, ezernyi szól fűzi ehhez az országhoz, a járáshoz, a szomszédos falvakhoz, sok-sok üzemhez, gyárhoz, munkaközösséghez, a párthoz, kormányhoz, az egész szocialista közösséghez. Sőt más népekhez is, elsősorban a dicső szovjet néphez. Mint ahogy erről már szóltunk, a közösség veteránjai, akik a forradalmak katonái voltak, már fél évszázaddal ezelőtt elhozták a faluba a szocialista eszméket. Ezek az eszmék segítették az elnyomott parasztságot az új életforma kialakításában. A Nagy Október eszméi szoros barátságot alakítottak ki a felsőpatonyiak és a szovjet nép között. A Szovjetunióba járnak tapasztalatcserére, baráti kapcsolatuk van a balasovi járás kolhoztagjaivai, vezetőivel. Az 1973-as magas hektárhozamot is a Szovjetunióból behozott búzafajtával érték el. A gazdasági segítséggel és tapasztalatcserével egyenrangú érték a kulturális és baráti viszony, amely a patonyiakat megerősíti szocialista hitükben, erőt, bizalmat ad munkájukhoz az a tudat, hogy olyan' nagy és erős néppel vannak barátságban, mint a szovjet nép. A felsőpatonyi szövetkezeti dolgozók ma már tudják, hogy a szocialista eszmék csak azért diadalmaskodhattak községükben is, csak azért emelkedhetett fel a parasztság, mert rendszerünk a munkás-paraszt szövetségen alapul és a dolgozók összefogását, szocialista jövőjét szolgálja. Lenin már fél évszázaddal ezelőtt megfogalmazta a munkás-paraszt szövetség tézisét. Ezt írta: „A legfontosabb, leglényegesebb kérdés a munkásosztály viszonya a parasztsághoz, a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a nagy gyárak hosszú, nehéz, de hálás iskoláját kijárt öntudatos munkásság azon képessége, amellyel a dolgokat úgy irányítják, hogy a kapitalizmus a földesurak és saját koldusszegény gazdaságuk által meggyötört parasztokat megnyerjék, s meggyőzzék őket, hogy csak a munkássággal szövetkezve tudnak megszabadulni a földbirtokosok és kapitalisták ősi elnyomásától.“ A kommunisták Lenin tanítása szerint megszervezték a munkás-paraszt hatóimat és a munkásság segítségét a szövetkezeti parasztság számára. A szocialista állam hiteleket nyújtott állóeszközök beszerzésére, állatok és gépek vásárlására, gazdasági objektumok építésére, hosszú lejáratú kölcsönöket biztosított a szövetkezetnek. A hitelek és kölcsönök nagyobb részét később leírták. Az állam tehát így részesítette az egységes földművesszövetkezetet közvetlen anyagi támogatósban. A munkásosztály, az üzemek, a hivatalok és az intézmények részéről védnökségi tevékenység formájában is segítette a szövetkezetét, s nemcsak a mezőgazdasági munkákban való részvétellel, hanem a nyilvántartási, ügyviteli munkák végzésében is. A munkásosztály által nyújtott segítség a legkézzelfoghatóbban és legeredményesebben a gép- és traktorállomások tevékenységén keresztül nyilvánult meg. A gép- és traktorállomások nemcsak mezőgazdasági gépeket, tehát anyagi segítséget nyújtottak, megszabadítva a parasztot a nehéz robottól, hanem erkölcsi segítséget is azzal, hogy a traktoristák személyében iskolázott, új típusú munkóskádereket adtak a falunak, Nekik volt úttörő részük nemcsak az ugaros-mocsaras föld feltörésében, hanem az úi munkaformák, a haladó módszerek bevezetésében, meghonosításában is. Ezzel még nem fejeződött be a munkásosztály segítsége a parasztság számára. Ez a szövetség a szocializmus építésével állandóan erősödött s új formákban nyilvánult meg. Mindenesetre a munkásosztály által gyártott ipari termékek, építőanyagok, élelmiszerek, vasáruk, lakberendezések, ruházati cikkek, az iskolák és kultúrközpontok technikai felszerelése mindmind a falu szocializálásának ügyét, a parasztság jólétét, a falu korszerűsítését szolgálta. Ma a munkásosztály a mezőgazdasági termelésben és a hektárhozamok emelésében nélkülözhetetlen vegyszereket, műtrágyákat, tápanyagokat, az intenzív gazdálkodóshoz szükséges nagy teljesítményű traktorokat, az öntözéses gazdálkodás megvalósításához szükséges eszközöket biztosítja a szövetkezeti parasztságnak. Az anyagi támogatáson és segítségen túl nem kisebb értékű tényező a parasztság felszabadítása, a szocialista életviszonyok megteremtése és a szocialista demokrácia elvének alkalmazásával a dolgozók részvételének biztosítása az államigazgatásban, ami a szocialista demokrácia legfőbb alapelve. Ebből ered az, hogy a patonyi szövetkezeti parasztok egyenrangú polgárai az országnak, a szövetkezeti demokráciájuk a közösségi szocialista demokráciában csúcsosodott ki. Polgári ügyeiket saját választott szerveiken, a nemzeti bizottságon keresztül intézik. A képviselők közül 30 szövetkezeti tag. Mi több, Renczées Sándor, a szövetkezet elnöke, több mint egy évtizede az ország legfőbb törvényhozó testületének képviselője. A parasztság már nincs kizárva a törvényhozásból, senki sem használja fel önző érdekei szolgálatában, hanem maga szavaz, dönt törvényes jogairól a saját ügyeiben. A szövetkezetnek szoros a kapcsolata az állami szervekkel, ezekkel, a helyi nemzeti bizottsággal és a társadalmi szervezetekkel együttműködve gondoskodik a szövetkezeti tagok nyugdíjgondozásáról, egészségvédelméről, élet- és munkafeltételeiről, testneveléséről, kulturális életéről, szakmai továbbképzéséről stb. A felsőpatonyi efsz rohamos fejlődését az is elősegítette, hogy a dunaszerdahelyi járásban, amelyhez a község tartozik, igen intenzív a mezőgazdasági termelés. Kiegyensúlyozott és konszolidált a politikai élet és a gazdasági irányítás. A járási pártszervek és a mezőgazdasági szakemberek a tervezés, a szakmai irányítás és a politikai nevelés területén nagy segítséget nyújtanak a szövetkezetnek, viszont a szövetkezet vezetői is gyakran felkeresik a járási szerveket véleménycsere és konzultáció céljából. A patonyi efsz fellendülését az is elősegítette, hogy részt vesz mindazokban a versenyekben, társulásokban, amélyek a dunaszerdahelyi járás efsz-i között kibontakoztak a magas hektárhozam, a korszerű gazdálkodás és szocialista életmód elérése érdekében. A versenyben mindig igyekeztek kitenni magukért a felsőpatonyiak, megmutatni, hogy nemcsak szeretik a földet, de tudnak is gazdálkodni rajta. Habár termelési feltételeik nem a legjobbak, mégis a hektárhozam, tejhozam stb. tekintetében az elsők között vannak az országban. A ki tud többet, jobbat és olcsóbban termelni jelszóval meghirdetett verseny összehasortlíthatatlanul más itt ma, mint a burzsoá köztársaság parasztjai között folyó versengés volt. Akkor az egyik falu azért versenyzett a másikkal, hogy ki lesz erősebb, az egyik gazda a másik ellen tört, testvér testvér ellen hadakozott, hogy melyik lesz gazdagabb. Ma viszont kölcsönösen örülnek egymás eredményeinek a szövetkezetek és kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak. Például gépeket kölcsönöznek, vetőmagot adnak stb. A felsőpatonyrok a Hodosi EFSZ- től tanulták meg a szőlőtermesztést, a lipótitól a szegfű üvegházi termesztését és a nagyfödémesitől a fóliás zöldségtermesztést. Csupán ezeknek az új termesztési módszereknek a bevezetése és alkalmazása évi 2—3 millió korona jövedelmet hoz a szövetkezetnek. A korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés a tapasztalatcserén túl magasabb fokú együttműködésre serkenti a szövetkezeteket, a járás szövetkezeti tagságát. Ma már az integráció és kooperáció lép előtérbe, amelynek keretében az efsz-ek agrotechnikai központokat, közös tojás-brojler-vágósertés termelő vállalatokat, társulatokat hoznak létre. Ez teszi lehetővé, hogy beruházási eszközeiket a leghatékonyabban fektessék be, hogy közös eszközökből vásároljanak egész gépsorokat, építsenek nagy hizlaldákat stb. amelyeket egy szövetkezet a saját eszközeiből nem tudna megvalósítani. A kor e követelményét is megértették már Felsőpatonyban, s beléptek egy sertéshizlaló és húsfeldolgozó társulásba, amely Bellová Vés községben építi a sertéstenyésztő és húsfeldolgozó farmot 8000 darab sertést befogadó kapacitással. Az integráció keretében most készítik a szomszédos Mihólyfai és Diópatonyi EFSZ-szel a kooperációs tervet, és a három község távlati egyesülésének elképzeléseit. így kapcsolódik be az efsz a szomszédos falvak, a járás az ország nagy vállalatainak termelési folyamatába. A jövőben kialakuló nagygazdálkodási egység biztosítja a patonyiak számára a haladást, a boldogulást, a jólétet. MAJOR ÁGOSTON GÁL SÁNDOR hétfő hajnal a tizenkettedik emelet beleúszik a ködbe akárha gyufásdoboz belsejét húzná ki egy láthatatlan kéz lebegnek a jalak emelkedik az ágy s a falról egy kép lassan elindul az ablak felé de ekkor már az ablak maga is refill a négy lebegő fal között s velük a szőnyeg az asztal a rádió és a szék a csend elkásásodik tó vize az első fagyban de jön egy villamos és koszos dübörgése összetöri a látomást KMECZKÓ MIHÁLY nászéjszaka ÁTTETSZŐ TÜLLP1ZSAMÁBAN PIHEG a pillanat a halvány hús legmélyebb medrében kitörni készül toporzékol c. tenger rendíthetetlen hittel nyüzsgik körül az égbolt egyetlen petéjét a most odafröccsentett csillagok a tenger és a csillagok közt párahangon nyögdécsel a szél s a spirális izmok SZORÍTÁSÁBAN MINDHÁROM ELALÉL KURUCZ SÁNDOR: FELVÉTELE
