A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-09 / 32. szám

sva «mis

til II SÍ I! Kill

is hi hi! ri

•iiii'üiil:

Prandl Sándor felvétele

Sokáig fontolgattam, míg elhatároztam, hogy írok az Emberi sorsok rovatába. Nem tanácsot akarok kérni az olvasóktól, hanem őszinte véleményt, mivel naponta úgy teszem fel magamnak a kérdést, hogy tényleg ennyire hálátlan vagy, és mindig csak te vagy a rossz? S a saját magam válasza: annyi hazugság és csalódás után, amennyi az életben ért, nem lehetek más. És most röviden leírom mindazt, ami keserűséggel önti el a szívem. Kétéves voltam, amikor szüleim elváltak. Testvérem az apámnál, én az anyámnál maradtam. Később egy házaspár vett magához, de hogy milyen szándékkal, azt soha nem tudtam meg. Azt tapasztaltam náluk, hogy a sorsom fölött állandóan civakodtak, egyszer kellettem, másszor nem kellettem nekik. Mint minden gyerek, én is csináltam rosszat, s olyankor a megrovó szavak mindig úgy hangzottak: — Visszaadunk az anyádnak, nem kellesz nekünk, mehetsz az anyáddal koldulni stb. — Mikor nagyobb lettem és látogatóba jöttek hozzánk, végig kellett hallgatnom az apám, az anyám és a magam sorsát. Pedig csupán kétszer találkoztak, nem is nagyon ismerték egymást, a sorsomat is levélben döntötték el, s mivel a levél nálam van, nem is lehet letagadni. Hányszor keserítették meg a szívem olyan megjegyzésekkel, hogy „csak úgy neveljük, nem a saját gyerekünk, ha nem lenne nálunk, már régen meghalt volna“. Többször a szememre vetették, hogy bíborbanbársonyban járhattak volna, emeletes házuk lehetett volna, ha nem fogadnak magukhoz. Persze, én nem kéredzkedtem a világra, s azt sem kívántam, hogy valahová befogadjanak. Milyen szomorú dolog, hogy némely esetben a befogadott gyermek drágább, mint valakinek a sajátja. Most már úgy összegezhetek mindent; bár a Dunába vetett volna az anyám, nem ért volna annyi csalódás és megalázás, és a szüléimét sem érte volna megrázkódtatás amiatt, hogy nem szeretem őket. És nem is tudok más lenni. Képtelen vagyok a szomorú emlékektől szabadulni. Férjhez mentem, családom van, azt hittem, mindent elfelejtek,

nem így történt. A gyermekkori félelmek emléke és a sírás végigkíséri életemet. Négy évvel ezelőtt idegekre kezeltek, de hiába szedem a gyógyszereket, nem tudok felejteni. Szép házunk van, a családomhoz is ragaszkodom, munkába is járok, de kedvetlenül. Inkább bezárkóznék otthon a szobámba. A férjem vigasztal, mert nincs kedvem élni. Bizony, sok szülő el sem tudja képzelni, mit tesz, amikor elválik és lehetővé teszi, hogy a gyermekei szétszóródjanak a világban.

Jelige: Hálátlan gyerek

Válasz „De ma még csak azt mondhatom, szeretlek téged“ jeligére

A Hét 16. számában olvastam leveledet. Azért írok, hogy megvigasztaljalak. Nagyon csodálkozom azon, hogy 17 éves létedre annyira elkeseredtél. Nem írtad meg, hogy a fiú szülei miért nem nézték jó szemmel a kapcsolatotokat. Igaz, még nagyon fiatal vagy, s leveledből ítélve a fiú sem idős. Jól nevelt, szerény lányoktól a szülők nem tiltják fiaikat. Ne bánkódj utána. Bizonyára a katonai szolgálat letöltése előtt áll ő is. Megértem, hogy fáj a szakítás, de szerintem jobb, hogy most következett be, s nem később. Sose szomorkodj, élvezd az életet, olvass és tanulj. Mert az időt hasznosabb dolgokkal is el lehet tölteni, mint szomorkodással. Ha valóban nagyon fáj a szakítás, ne járj olyan helyre szórakozni, ahol a fiú is megfordul. Kár lenne fölszaggatni a már gyógyuló sebet. Légy annyira büszke, hogy nem kapaszkodsz olyan szekérre, amelyik nem vessz fel. Meggyőződésem, hogy az élet hamarosan jobb élettársat kínál, mint ő volt.

Jelige: Diana

Kedves B. Pista! A Hét 19. számában olvastam szomorú leveledet. Nagyon sajnállak, mert még csak 15 éves vagy és már ilyen problémáid vannak. Édesapád éppen a legroszszabb korodban hagyott el téged, és a testvéredet. Még mind a ketten gyerekek vagytok. Ne haragudj, amiért le merem írni: édesapád felelőtlen ember. Érthetetlen számomra, hogy csupán másfél évtized után jött rá: édesanyád nem ideális feleség. Cinikus kijelentéseket tesz: megpróbálja újra a házasságot, és ha nem sikerül, megint elválik. Sajnos, vannak ilyen emberek. Nem jut eszébe, hogy a következő házasságából is születhetnek gyermekek, akiket majd szintén elhagy? Komoly ember így nem gondolkodhat! Persze tanácsot adni nehéz. Ti nem tehettek semmit az ellen, hogy ne maradjatok apa nélkül. Ha úgy látja jónak, úgy is elmegy tőletek, ha pedig ezt nem teszi, tovább fogja csalni édesanyádat azzal a másik nővel. Édesanyátokhoz forduljatok bizalommal.

Jelige: Isabell

Válasz „Szeretnék én is boldog lenni“ jeligére

Problémáját komolynak találom. Nehéz lenne eldönteni, melyik lenne a helyes lépés. Az igaz, hogy a boldogsághoz minden embernek joga van. Eddig ön nem tudta, mit jelent valakiért élni, valakit igazán szeretni. Nagyon szomorú, hogy annak idején a szülei megakadályozták abban, hogy megkóstolja a boldogság ízét. Régebben sokan kötöttek érdekházasságot, erősebb érzelmi fellángolás nélkül, azzal a gondolattal, hogy a szerelem érzése majd jelentkezik. Én azonban azt kérdem: mi történik akkor, ha ez másképp alakul? Az történik, ami az ön esetében. Szép gyermekei vannak, mégsem boldog, mert házasságukból hiányzik a szeretet és a megértés. Feltehetően úgy élnek egymás mellett a lakásban, mint az idegenek. Nincs mondanivalójuk, gyöngéd szavuk egymáshoz. Képmutatásból áll az életük. Ha nem lennének gyerekei, azt ajánlanám, váljanak el, így azonban csak azt tanácsolhatom, ne bonyolítsák tovább a problémát. Ha a férjét nem is, a gyermekeit biztosan szereti! A gyermekei nyugalmát tartsa szem előtt. Miattuk ne hamarkodja el a dolgot.

Jelige: Izolda

NAPOZZUNK — de csak módjával!

Az efnber egészségét károsító fizikai tényezők között első helyen a balesetet okozó mechanikai hatások állnak. Mellettük elég gyakran vannak hatással más fizikai tényezők is a szervezetre, amelyek helyi károsodást vagy általános betegséget okoznak.

Régebben a hőgutát (siriasis) és a napszúrást (heliózis, inszoláció) megkülönböztették, újabb Vizsgálatok szerint azonban mindkettőt ugyanazon ok, a meleg felszaporodása okozza.

Hőguta akkor támad, ha az emberi testben a meleg nagyon felszaporodik, éspedig olyankor, amikor nagy hőhatásnak van a szervezet kitéve s a fölös hőmennyiséget nem képes a környezetnek leadni. A hőrekedés következtében zavar áll be a szervezet hőszabályozásában. Hőguta forró és főképp fülledt környezetben támad, amikor nagy a levegő páratartalma és elégtelen a légmozgás. Leginkább zárt sorokban menetelő katonák, túlfűtött helyiségben tartózkodó munkások (kazán- és hajófűtők), szabadban dolgozók, ha erős testi munkát végeznek; aratók esnek a hőguta áldozatául. De előfordulhat túlzsúfolt nyilvános közlekedési eszközökön nagy hőségben utazók vagy túl melegen öltözöttek között is (vigyázat — az igelit esőkabát vagy az orkánkabát sem engedi ót a levegőt). A hő megrekedése következtében 42—46 C fokos testhőmérsékletet is mértek már. A szervezet fokozott izzadással igyekszik megszabadulni a fölös hőmenynyiségtől, az aránylag magas légnedvesség azonban megakadályozza a verejték elpárolgását és a forró környezet a testfelszín lehűlését kisugárzással.

Az erős verejtékezés a szervezet folyadék- és sóveszteségéhez vezet, a folyadékfogyasztás viszont fokozza a verejtékezést, ami megint csak folyadék- és sóveszteséget okoz, s így megy ez körbe-körbe. A hőguta enyhébb esetekben általános rosszulléttel, gyengeséggel, főfájással, hányingerrel, sápadtsággal, erős verejtékezéssel, vérnyomáscsökkenéssel, tudatzavarokkal, ájulással jár. A légzés nagyon gyors, vagy ritka, 4—7 másodpercenként. Súlyosabb esetben hasmenés és hányás, eszméletlenség, nyavalyatöréses görcsök, reszketés, izomrángások következnek be. Elég gyakoriak aztán az agyvelőnek gócbántalmai, amilyen a féloldali bénulás vagy egyes végtagok bénulása. A verejtékezés ezután abbamarad, mert a szervezet hőszabályozása teljesen felmondja a szolgálatot. A halál rendesen pár órán belül áll be. A javulás lassan következik be s teljes gyógyuláshoz is vezethet. A hőguta gyakran napszúrással párosul. A hőgutát szenvedett beteget azonnal le kell vetkőztetni, hidegvizes lemosásokat kell alkalmazni, s növelni kell a légáramlatot (legyezés, huzat). Az eszméleti állapotnak és a vérnyomási értéknek megfelelően adjunk a betegnek vérnyomást emelő anyagokat (feketekávét) s gondoskodjunk a folyadék- és sóveszteség pótlásáról.

Napszúrás nyáron, igen nagy melegben áll elő, ha a testet, illetőleg főképp a fejet a napsugarak közvetlenül érik. Napszúróst lehet kapni a szervezet szoktatása nélkül elkezdett kiadós napozásnál, különösen víz mellett, havon és magas hegyekben, nagy hőségben végzett mezőgazdasági munkáknál. Lehet kapni azonban kvarcolástól is. A napfény hatásának kitett bőrfelület vörös lesz, felhólyagosodik, olykor másodfokú égési sebeket szenved.

Dr. Ján Petrái