A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-09 / 32. szám
EZÉKIEL PRÓFÉTA „TUDÓSÍTÁSAI" Mai ismereteink birtokában, modern szemüveggel olvasva a Bibliát, meglepő tudósításokat találunk. A Királyok II. könyvében például az Illés mennybemeneteléről szóló fejezet „történetét" Ezékiel próféta így mondja el: „A harmincadik esztendő negyedik hónapjának ötödik napján megnyíltak az egek ... Mikor odanéztem, hirtelen forgószelet láttam jönni északról, nagy felhőt, egymást érő villámlással, amely körül fény volt, a villámlás közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki. És belőle négy élőlény tűnt elő, melyeknek.,. emberi alakjuk volt, de mindegyiknek négy arca volt és négy szárnya. És lábaik egyenesek voltak, talpaik mint a borjú lábának talpa, és szikráztak, mint a simított érc színe. Továbbá emberi kezek voltak szárnyaik alatt... És arcuk formája emberi arc volt, továbbá oroszlán-arc mind a négynek jobbfelől, és bika-arc mint a négynek balfelől, és sas-arc mind a négynek hátul." Ha magunk elé idézünk egy szkafanderbe öltözött űrhajóst, a hasonlóság önkéntelenül adódik. Ezékiel tehát hogyan is írhatta volna le másképp a még soha nem látott űrhajós technikai öltözékét? „És mikor jobban megnéztem az élőlényeket — folytatja Ezékiel —, íme egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy arcuk felől. A kerekek mintha társiskőből készültek volna, s láthatólag úgy voltak egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerékben lett volna. Jártukban négy oldaluk felé mehettek, de nem fordultak meg jártukban. És talpaik magasak voltak és félelmesek, és e talpak rakva voltak szemekkel köröskörül mind a négynél". — Talán egy űrhajó földkompjának kifúvócsövei voltak ezek? A csodalények távozásáról így ír Ezékiel: „És nagy dörgést hallottam hátam mögött, az élőlények szárnyainak zúgását... mellettük a kerekek csikorgását és éktelen robajra lettem figyelmes..." — Ma így mondhatnánk: a rakétát kilövik. Mi más lehetett, amit Ezékiel leírt? A kérdés megválaszolása természetesen a tudósok dolga. A Biblia „igaza" már régóta vitatott téma. Vannak kutatók, régészek, akik kardoskodnak igaz volta mellett s állítják: sem a Korán, sem a buddhista Tripitaka, sem a Mahábhárata és sem a Védák nem igaz, csupán a Biblia. Mások viszont nem osztoznak e makacs állításon, mint ahogy nem is lehet, s nem vesznek mindent „készpénznek", amik lapjaira íródtak. De idézzük J. A. Kriveljov szovjet tudós megfogalmazását a Bibliával kapcsolatos marxista-ateista álláspontról: „... Nekünk, marxista-ateistáknak olyan véleményt tulajdonítanak, hogy mi mindazt, ami a Bibliában van, kitalálásnak, fantasztikumnak, misztikumnak — ámításnak és a vallástól eltorzított képzelet termékének tekintünk. Ha így fogjuk fel az ateizmust, akkor azt könnyű megcáfolni. Hiszen például a Biblia beszél Nabuko-donozor babilóniai királyról, a történelem tud ilyen nevű királyról, az illető valóban létezett. Vagyis a Bibliának van igaza, s máris megcáfoltuk az ateisták állítását. És tucatszámra említhetnénk az ilyen példákat! Az ilyesmivel azonban célt tévesztenénk. — Azt állítani, hogy mindaz, ami a Bibliában vagy bármely más vallásos könyvben van, puszta koholmány, ez azt jelenti, hogy elfordulunk a kérdés tudományos, marxista felfogásától. — Egész tudatunk létünk visszatükröződése. A vallásban ez a visszatükröződés fantasztikusan elferdül és eltorzul, de végső soron az egyes rétegeken, a vallási képzelet szeszélyes ékítményein át eljuthatunk a szóban forgó képzetek reális alapjához. A fan-Piri Reis török admirális térképeinek egyike. A térkép 1532-ből való A JÖVŐ EMLÉKEI tózia semmit sem tud teremteni a semmiből. Ez a Bibliára is érvényes. — Sok esemény, amit a Biblia elbeszél, valóban megtörtént, vagy megtörténhetett. Sok szereplő személye történelmi személy volt, vagy legalábbis létezhetett. Semmi érdekünk sem fűződik ahhoz, hogy mítosznak tüntessünk fel hiteles történelmi eseményeket, legyenek azok akár a Bibliában, akár a Koránban, vagy mondjuk a buddhista Tripitakóban. Viszont semmi alap sincs arra, hogy hitelesnek tekintsünk olyan elbeszéléseket, amelyeket nem támasztanak aló történelmi és odott esetben régészeti adatok. Semmi egyéb célunk nincs, mint a történelmi igazság kiderítése. Ezt a régészet szolgáltatta adatok felhasználásával szándékozunk elérni" — mondja a szovjet tudós. E kis eszmefuttatás után térjünk viszsza ismét a filmhez, amely ezúttal távol a világ zajától, a Szerb Szövetségi Köztársaság Prokletije hegységének lábához kalauzol bennünket, ahol az évszázados Decsanl-márványkolostor áll. (A középkori szerb kolostorépítészet legépebben maradt és egyben legművészibb alkotását 1327 és 1335 között III. Uros király, a nagy kolostorépítő Milutin fia építette.) A templom falain megelevenedik az egész Biblia s a rendkívül gazdag freskó-kompozíciók között olyan témákat is találunk, amelyek a bizánci pravoszláv templomokban nemigen láthatók (a Világ teremtése stb.). Itt találhatók azok a 14. századbeli freskók, amelyekről a „Svijet" című jugoszláv újság ezeket írta: „Vajon a Decsani kolostor ikonfestői űrhajókat ábrázolnak? — Valóban, a sok freskó között akadnak olyanok is, amelyek űrhajókra emlékeztetnek. Az elsőben egy ember ül. Keze a kapcsolókaron és láthatóan a második űrhajót figyeli. A földön állók, a repülés szemlélői kezükkel takarják el arcukat — félelem és rémület látszik rajtuk. Ezekre a képekre — amelyeket a film bemutat — még nem sikerült meggyőző magyarázatot adni. Ugyanilyen rejtélyesek az olaszországf Val Camonica-ban, Brescia közelében talált leletek is. Itt számos, időszámításunk előtti sziklafestmény került napvilágra. Közöttük néhány olyan bálványkép is van, amely suta overallban, sisakjaikon antennákkal ábrázolja az isteneket. A következő állomás: Istanbul — az Aranyszarv városa. A Topkapi palotában vannak azok a titokzatos térképek, amelyeket Piri Reis, török admirális a 18. században Napkeletről hozott magával. Közülük a legrégibbek az időszámításunk utáni első évszázadból származnak, de valószínűnek tűnik, hogy ezek nem eredetiek, hanem még régebbi térképek másolatai. Később hajókkal és állatokkal díszítették őket. Az egyik térkép Európa és Afrika egy részét, valamint Közép- és Dél- Amerikát ábrázolja. De hogyan? — Tegyük föl, hogy egy űrhajóban ülünk, magasan Kairó fölött; akkor ugyanilyen elhelyezésben látjuk a kontinenseket. A Piri Reis-térkép pontosan megfelel annak a képnek, amelyet a világűrből tekintve látunk! (Nemzetközi tekintélynek örvendő térképészek szerint ezek a térképek vetekszenek a repülőgépről készített felvételek precízségével.) Egy másik térkép olyan területet mutat, amelyet még napjainkban is alig ismerünk, s nagy része még felfedezésre vár: az Antarktiszt! Csupán a 19. század óta tudunk Antarktisz létezéséről mint földrészről! (Bár felfedezésének története 1675-ben de la Roché spanyol utazó Dél-Georgiai partraszállásával kezdődött, majd folytatódott a Bouvet de Lozier-expedíció, J. Cook és Smith felfedezéseivel, de a Déli Sarkot először 1812—21 között Bellingszgauzen orosz utazó hajózta körül. A komolyabb vizsgálatok pedig csak a századfordulón kezdődtek.) Ez a térkép azonban 1532-ből való! Ha magyarázatot akarunk adni e térképek keletkezésére, kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy világűrmagasságból tervezték meg őket. Biricz Tibor Az olaszországi Val Camonica-beli leletek egyike, amely valószínűleg űrhajósokat ábrázo.l. Jól kivehető a sisak az antennákkal »
