A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-09 / 32. szám
BOSSZÚ ÉJSZAKA Dl Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi, csak jóval korábban kelt fel a szokottnál. Azért korábban, mert most nem a szerkesztőségbe készült, hanem riportútra. Frissen, vidáman ébredt, csak akkor szontyolodik tel kissé, amikor kitekin az ablakon és meglátja, hogy borús az idő. Gyerekkorától idegenkedik a borongós időtől. Készülődés közben még nem sejti, milyen meglepetések érik a következő órákban. Miből is sejthetné? ... Számtalanszor eljátszott a gondolattal, vajon jó lenne-e, ha az ember előre tudná, mi fog vele történni, de mindig arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az lenne a legborzasztóbb, amit csak el lehet képzelni. Még egyszer ellenőrzi a táskáját, fényképezőgépét, minden rendben van-e, aztán homlokon csókolja a feleségét és indul. Felesége mint mindig, most is lekíséri szemével a lépcsőházban, a kanyarban visszapillant, kölcsönösen intenek egymásnak, elhangzik a figyelmeztetés is, mint mindig: nagyon vigyázz magadra!, aztán vége. Valami lezárul mögötte, hogy valami új, ismeretlen kezdődjék az életében. Beül a kocsijába, begyújtja a motort, indulás előtt kicsit vár, hadd melegedjék. Jól érzi magát a volán mögött. Biztonságban. Nem fél. Ha valami történni akar, úgyis megtörténik. Minek félelemmel életre hívni, megidézni a veszélyt? Szeret vezetni. Amikor vezet, számára nem létezik senki és semmi, csak ő meg a kocsi, az alatt futó út, s az ellentétes irányban szaladó fák, oszlopok. Ahogy távolodik a fővárostól, lassanként felszakadoznak a felhők és kiderül az ég. Forrón tűz a júniusi nap, jó húsz fokon felüli lehet a hőmérséklet. Szomjazik. Majd megáll a legközelebbi faluban és megiszik egy pohár üdítő italt. Szeret egyedül utazni. Zavartalanul élvezheti a száguldást, a csendes magányt, bár nem nagyon gyönyörködhet az elsuhanó táj szépségeiben. Ha nagyon szép tájon utazik át, inkább megáll, kiszáll a kocsiból, belenyújtózik a szikrázó fénybe, beleheveredik a fűbe, két karját szétcsapva hanyatt vágja magát és beletemetkezik, a csendbe, beleszáll a távoli kék mindenségbe. Az egyik falu végén fiatal lány áll az út szélén és integet. Potyázni akar a kicsike, gondolja elmosolyodva. Lassít, megáll és kinyitja a kocsi ajtaját. A lány nyomban beszáll, kényelmesen elhelyezkedik és megköszöni a „bácsi“ jóságát. Friss és üde, alig lehet több húszévesnél. A kocsi belseje, a párnázott kalitka nyomban megtelik sziporkázással, bolondos tavaszi széllel, ifjúsággal. Szereti a fiatalokat. Szereti a hóbortjaikat, a lázadozásaikat, olykor-olykor még a bohóckodásaikat is elviseli. Erényeikkel és hibáikkal együtt próbálja megérteni őket. Egy ideig szótlanul, majdnem feszélyezetten ülnek egymás mellett, néha azonban titkon át-átsandítanak egymásra. Rendkívül csinos a kicsike, gondolja a férfi. . . Kissé mogorva, szótlan az apafej, talán félénk is, gondolja a lány és halványan elmosolyodik, — Hová utazik? — kérdi a férfi. — Galagonyásra. — Messzi van? — Húsz kilométernyire lehet. Arrafelé tart? — néz a lány kérdőn a férfira, s megszokott mozdulattal beletúr a hajába. — Ritkán járok errefelé... Én Mogyoródra megyek, azt hiszem Galagonyás útba esik — mondja a férfi és rágyújt. A lányt is megkí% nálja bocsánatkérőn. — Köszönöm, nem dohányzom ... Egyébként Mogyoród a szülőfalum. A szüleim most is ott laknak. Én csak szombatonként járok haza. Lám-lám, milyen fura véletlen — lendül bele a lány a beszédbe. — Látogatóba? A lány a rövid kitérő válaszból arra következtet, hogy a férfi nem akar nyilatkozni az utazása céljáról. Nem erőlteti a dolgot. Néha rápillant a férfira oldalról, majd meg a volánra fonódó hosszú ujjait szemléli kitartóan. Üjabb kérdést kockáztat meg: — Nem művész véletlenül? — Véletlenül nem — nevet fel a férfi. Hogy mi nem jut eszébe ennek a csacska lánynak! — Miből gondolja? — Szép, hosszúak az ujjai... vékonyak ... és finomak ... — Zavarba akar hozni? — Jó, tegyük fel, hogy nem művész, de valamilyen hangszeren azért biztosan játszik. Eltaláltam? — Valóban játszom hegedűn, harmonikán ... de nem művészi szinten, csak úgy, a magam szórakoztatására... Azt is egyre ritkábban... Nincs időm a játszogatásra. — Nagyon elfoglalt ember? — Mint általában az újságírók ... — Tehát újságíró. — Ami azt illeti, az újságírást is lehet művészi fokon művelni — mosolyog maga elé a férfi —, dehát én, sajnos, csak amolyan középszerű vagyok ... — Az álszerénység csúnya dolog — jegyzi meg a lány. — Sérteget? — Isten ments! Csak megjegyeztem ... ellenben ha elárulná a nevét — incselkedik a lány —, én meg tudnám ítélni. — Ráadásul még faragatlan tuskónak is megbélyegez, amiért nem mutatkoztam be. Jól nézünk ki! — Én követtem el a mulasztást: Széles Éva — mondja s biccent a fejével. — Kovács Attila — biccent viszsza a férfi cinkosan. — De hiszen maga novellákat is ír!... Legutóbb például a Lány az esőben címűt olvastam. Nagyon tetszett ... Valóban megtörtént az a história? — Is, is ... — Csodálatos dolog lehet az írás — sóhajt a lány. — Én mindig irigyeltem az újságírókat meg az írókat. Szép foglalkozás: állandóan utazni, járni az országot, új tájakkal, emberekkel ismerkedni... Nevüket megjegyzik az olvasók, számon tartják, szeretik... — Vagy szidják. — Az is előfordul? — Néha... — Kérdezhetek még valamit? — Tessék! — Ugye maga nagyon boldog ember? — Ahogy vesszük — feleli a férfi. — Nekem sincs több jogom és esélyem a boldogságra, mint másnak ... Meg aztán szerintem úgynevezett hosszan tartó boldogság nincs is ... Vannak az életben apró örömök, s talán a sok apró örömből teljesedik ki a boldogságnak hitt érzés ... Igaz, én az effajta bölcselkedést kissé nevetségesnek tartom, mert ez a kérdés annyira összetett és bonyolult, hogy egész könyvtárra való értekezést lehetne róla írni, és még mindig nem fedné a teljes igazságot... De sok más egyébbel is így vagyunk: az akarat kérdésével, az ember önmaga megismerésének a kérdésével... untatom, ugye? — Ellenkezőleg. — Említette, hogy mogyoródi — vált témát a férfi. — Nyilván tud valamit az új szervizről... ? — Hogyne tudnék, hiszen apukám a javítóműhely vezetője. Nem az egész szervizé, hanem a javítóműhelyé ... Bár csak tavaly indult be, máris nagy a híre. Messzi tájakról is odajárnak az autósok javíttatni. Riportot akar írni? — Igen. Közben Galagonyásra érnek. — Hogy elrepült az idő!... Hol álljak meg? — Ha lenne szíves az iskola előtt... — mondja a lány előre hálálkodva. Fékezés után kilép a kocsiból. — Köszönöm, és tessék megmondani apunak, hogy hívja meg önt ebédre az én nevemben. Nyugodtan elfogadhatja a meghívást: anyu kitűnően főz... — Búcsút int és az iskola felé billeg. A kapuból még egy pillanatra visszafordul, aztán végleg eltűnik az orgonabokrok mögött. Csak kedves mosolya marad a kiskapuban a derű és az ifjúság láthatatlan szimbólumaként. Tíz óra tájban ér Mogyoródra. Lassan hajt a tiszta, rendezett utcán, szeme a nemzeti bizottság épületét keresi. A falu közepe táján meg is leli. Az elnök alacsony, köpcös, mokány, jó ötvenes férfi — derűsen fogadja, széles mozdulattal nyújtja a kezét. Kölcsönös bemutatkozás után elégedetten bólogat: (Folytatjuk) Bródy Sándor, magyar író halálának ötvenedik évfordulója alkalmából 6 darab művének a címét rejtettük el a vízszintes 1, 59, függőleges 1, 6, 18. és 41. számú sorban. Vízszintes sorok: 14. Személyes névmás. 15. A szövet ellensége. 16. Királyi szék. 17. Afrikai állam (y hiány). 19. Dobozkészítés. 22. . . . de Vega, a spanyol klasszikus dráma megteremtője. 23. Kronométered. 25. Nitsche fonetikusan kiejtve. 26. A föld legnagyobb sivatagja. 27. Bálvány. 28. Principiumi. 29. Kerti munkát végez. 30. Földféleség. 31. ... patra, egyiptomi királynő. 32. Fogammal szétmorzsolom. 33. Időmeghatározás. 34. Lágy fém. 35. Szlovák erő. 36. Ártalmas. 37. Tibet része. 38. Nem egészen aznap. 39. Bérházban él. 40. Hajadon. 42. Sátán. 44. Rakás. 45. ... stav, hazai épitővállalat. 46. A légnyomás mértékegysége. 47. Ékezettel: beteges. 48. Arab orvos névelővel. 49. Nem halt meg. 50. Gézszélek. 51. Cseh női név. 53. Igekölő. 55. Kettős mássalhangzó kiejtve. 56. Ételízesítő. 57. Lárma, zenebona. 58. Európai nép. Függőleges sorok: 2. Mely személy. 3. Sötétség szlovákul. 4. Angol főnemes. 5. Kevert tél (e. h.). 7. Ver. 8. N-betűvel a végén: erős méreg. 9. Nemzetközi segélykérő jel. 10. Sínszélek. 11. Yokohama közepe. 12. Ázsiai állam. 13. összevissza nyer. 19. Vegyjele Cr. 20. Szinvonal. 21. Csend cigányul. 22. Sik. 23. A régi germánok főistene. 24. Hamis. 26. Illatos. 28. Burgonyafajta. 29. Veszteségem. 31. Király angolul. 32. Rákbetegségben szenved. 33. Város Floridában. 35. Szőrmerész. 36. Tengeri rabló. 37. Becézett női név. 38. Porció. 39. Zenei kifejezés-e? 40. Női becenév. 43. Róbert Béla. 44. A gyermekek téli öröme. 45. Angol névelő. 47. Élők betűi felcserélve. 48. Női név. 48a. Albán pénzegység. 49. Elme. 51. Latin művészet. 52. Idegen tagadás. 54. Gyümölcsnedv. 55. Kettős mássalhangzó. 56. Saját kezűleg röv. 57. Az ábécé utolsó betűje fonetikusan kiejtve. Beküldendő a vízszintes 1, 59, függőleges 1, 6, 18, és 41. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított hat napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Nem élhetek muzsikaszó nélkül — Betyár — A fáklya — Árvácska — Tündérkert — Légy jó mindhalálig — Sárarany — Pillangó.
