A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-09 / 32. szám

BOSSZÚ ÉJSZAKA Dl Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi, csak jóval korábban kelt fel a szokottnál. Azért korábban, mert most nem a szerkesztőségbe készült, hanem riportútra. Frissen, vidáman ébredt, csak akkor szon­­tyolodik tel kissé, amikor kitekin az ablakon és meglátja, hogy borús az idő. Gyerekkorától idegenkedik a borongós időtől. Készülődés közben még nem sej­ti, milyen meglepetések érik a kö­vetkező órákban. Miből is sejthet­né? ... Számtalanszor eljátszott a gondolattal, vajon jó lenne-e, ha az ember előre tudná, mi fog vele tör­ténni, de mindig arra a végkövet­keztetésre jutott, hogy az lenne a legborzasztóbb, amit csak el lehet képzelni. Még egyszer ellenőrzi a táskáját, fényképezőgépét, minden rendben van-e, aztán homlokon csókolja a feleségét és indul. Felesége mint mindig, most is lekíséri szemével a lépcsőházban, a kanyarban vissza­pillant, kölcsönösen intenek egy­másnak, elhangzik a figyelmeztetés is, mint mindig: nagyon vigyázz ma­gadra!, aztán vége. Valami lezárul mögötte, hogy valami új, ismeretlen kezdődjék az életében. Beül a kocsijába, begyújtja a mo­tort, indulás előtt kicsit vár, hadd melegedjék. Jól érzi magát a volán mögött. Biztonságban. Nem fél. Ha valami történni akar, úgyis megtör­ténik. Minek félelemmel életre hív­ni, megidézni a veszélyt? Szeret ve­zetni. Amikor vezet, számára nem létezik senki és semmi, csak ő meg a kocsi, az alatt futó út, s az ellen­tétes irányban szaladó fák, oszlopok. Ahogy távolodik a fővárostól, las­sanként felszakadoznak a felhők és kiderül az ég. Forrón tűz a júniusi nap, jó húsz fokon felüli lehet a hőmérséklet. Szomjazik. Majd megáll a legkö­zelebbi faluban és megiszik egy po­hár üdítő italt. Szeret egyedül utaz­ni. Zavartalanul élvezheti a szágul­dást, a csendes magányt, bár nem nagyon gyönyörködhet az elsuhanó táj szépségeiben. Ha nagyon szép tájon utazik át, inkább megáll, ki­száll a kocsiból, belenyújtózik a szikrázó fénybe, beleheveredik a fűbe, két karját szétcsapva hanyatt vágja magát és beletemetkezik, a csendbe, beleszáll a távoli kék min­­denségbe. Az egyik falu végén fiatal lány áll az út szélén és integet. Potyázni akar a kicsike, gondolja elmosolyod­va. Lassít, megáll és kinyitja a ko­csi ajtaját. A lány nyomban beszáll, kényel­mesen elhelyezkedik és megköszöni a „bácsi“ jóságát. Friss és üde, alig lehet több húszévesnél. A kocsi belseje, a párnázott kalitka nyom­ban megtelik sziporkázással, bolon­dos tavaszi széllel, ifjúsággal. Sze­reti a fiatalokat. Szereti a hóbort­jaikat, a lázadozásaikat, olykor-oly­kor még a bohóckodásaikat is el­viseli. Erényeikkel és hibáikkal együtt próbálja megérteni őket. Egy ideig szótlanul, majdnem fe­­szélyezetten ülnek egymás mellett, néha azonban titkon át-átsandítanak egymásra. Rendkívül csinos a kicsi­ke, gondolja a férfi. . . Kissé mo­gorva, szótlan az apafej, talán fé­lénk is, gondolja a lány és halvá­nyan elmosolyodik, — Hová utazik? — kérdi a férfi. — Galagonyásra. — Messzi van? — Húsz kilométernyire lehet. Ar­rafelé tart? — néz a lány kérdőn a férfira, s megszokott mozdulattal beletúr a hajába. — Ritkán járok errefelé... Én Mogyoródra megyek, azt hiszem Galagonyás útba esik — mondja a férfi és rágyújt. A lányt is megkí­% nálja bocsánatkérőn. — Köszönöm, nem dohányzom ... Egyébként Mogyoród a szülőfalum. A szüleim most is ott laknak. Én csak szombatonként járok haza. Lám-lám, milyen fura véletlen — lendül bele a lány a beszédbe. — Látogatóba? A lány a rövid kitérő válaszból ar­ra következtet, hogy a férfi nem akar nyilatkozni az utazása céljá­ról. Nem erőlteti a dolgot. Néha rá­pillant a férfira oldalról, majd meg a volánra fonódó hosszú ujjait szemléli kitartóan. Üjabb kérdést kockáztat meg: — Nem művész véletlenül? — Véletlenül nem — nevet fel a férfi. Hogy mi nem jut eszébe en­nek a csacska lánynak! — Miből gondolja? — Szép, hosszúak az ujjai... vé­konyak ... és finomak ... — Zavarba akar hozni? — Jó, tegyük fel, hogy nem mű­vész, de valamilyen hangszeren azért biztosan játszik. Eltaláltam? — Valóban játszom hegedűn, har­monikán ... de nem művészi szinten, csak úgy, a magam szórakoztatásá­ra... Azt is egyre ritkábban... Nincs időm a játszogatásra. — Nagyon elfoglalt ember? — Mint általában az újságírók ... — Tehát újságíró. — Ami azt illeti, az újságírást is lehet művészi fokon művelni — mo­solyog maga elé a férfi —, dehát én, sajnos, csak amolyan középszerű va­gyok ... — Az álszerénység csúnya dolog — jegyzi meg a lány. — Sérteget? — Isten ments! Csak megjegyez­tem ... ellenben ha elárulná a ne­vét — incselkedik a lány —, én meg tudnám ítélni. — Ráadásul még faragatlan tus­­kónak is megbélyegez, amiért nem mutatkoztam be. Jól nézünk ki! — Én követtem el a mulasztást: Széles Éva — mondja s biccent a fe­jével. — Kovács Attila — biccent visz­­sza a férfi cinkosan. — De hiszen maga novellákat is ír!... Legutóbb például a Lány az esőben címűt olvastam. Nagyon tet­szett ... Valóban megtörtént az a história? — Is, is ... — Csodálatos dolog lehet az írás — sóhajt a lány. — Én mindig irigyeltem az újságírókat meg az író­kat. Szép foglalkozás: állandóan utazni, járni az országot, új tájak­kal, emberekkel ismerkedni... Ne­vüket megjegyzik az olvasók, számon tartják, szeretik... — Vagy szidják. — Az is előfordul? — Néha... — Kérdezhetek még valamit? — Tessék! — Ugye maga nagyon boldog em­ber? — Ahogy vesszük — feleli a férfi. — Nekem sincs több jogom és esé­lyem a boldogságra, mint másnak ... Meg aztán szerintem úgynevezett hosszan tartó boldogság nincs is ... Vannak az életben apró örömök, s talán a sok apró örömből teljesedik ki a boldogságnak hitt érzés ... Igaz, én az effajta bölcselkedést kissé ne­vetségesnek tartom, mert ez a kér­dés annyira összetett és bonyolult, hogy egész könyvtárra való érteke­zést lehetne róla írni, és még min­dig nem fedné a teljes igazságot... De sok más egyébbel is így vagyunk: az akarat kérdésével, az ember ön­maga megismerésének a kérdésé­vel... untatom, ugye? — Ellenkezőleg. — Említette, hogy mogyoródi — vált témát a férfi. — Nyilván tud valamit az új szervizről... ? — Hogyne tudnék, hiszen apukám a javítóműhely vezetője. Nem az egész szervizé, hanem a javítómű­helyé ... Bár csak tavaly indult be, máris nagy a híre. Messzi tájakról is odajárnak az autósok javíttatni. Riportot akar írni? — Igen. Közben Galagonyásra érnek. — Hogy elrepült az idő!... Hol álljak meg? — Ha lenne szíves az iskola előtt... — mondja a lány előre há­lálkodva. Fékezés után kilép a ko­csiból. — Köszönöm, és tessék meg­mondani apunak, hogy hívja meg önt ebédre az én nevemben. Nyugod­tan elfogadhatja a meghívást: anyu kitűnően főz... — Búcsút int és az iskola felé billeg. A kapuból még egy pillanatra visszafordul, aztán végleg eltűnik az orgonabokrok mö­gött. Csak kedves mosolya marad a kiskapuban a derű és az ifjúság lát­hatatlan szimbólumaként. Tíz óra tájban ér Mogyoródra. Las­san hajt a tiszta, rendezett utcán, szeme a nemzeti bizottság épületét keresi. A falu közepe táján meg is leli. Az elnök alacsony, köpcös, mo­­kány, jó ötvenes férfi — derűsen fo­gadja, széles mozdulattal nyújtja a kezét. Kölcsönös bemutatkozás után elégedetten bólogat: (Folytatjuk) Bródy Sándor, magyar író halálának ötvenedik évfordulója alkalmából 6 darab művének a címét rejtettük el a vízszintes 1, 59, függőleges 1, 6, 18. és 41. számú sorban. Vízszintes sorok: 14. Személyes névmás. 15. A szövet ellensége. 16. Királyi szék. 17. Afrikai állam (y hiány). 19. Dobozkészítés. 22. . . . de Vega, a spanyol klasszikus drá­ma megteremtője. 23. Kronométered. 25. Nitsche fonetikusan kiejtve. 26. A föld legnagyobb sivatagja. 27. Bálvány. 28. Principiumi. 29. Kerti munkát vé­gez. 30. Földféleség. 31. ... patra, egyiptomi királynő. 32. Fogammal szét­morzsolom. 33. Időmeghatározás. 34. Lágy fém. 35. Szlovák erő. 36. Ártal­mas. 37. Tibet része. 38. Nem egészen aznap. 39. Bérházban él. 40. Hajadon. 42. Sátán. 44. Rakás. 45. ... stav, ha­zai épitővállalat. 46. A légnyomás mér­tékegysége. 47. Ékezettel: beteges. 48. Arab orvos névelővel. 49. Nem halt meg. 50. Gézszélek. 51. Cseh női név. 53. Igekölő. 55. Kettős mássalhangzó ki­ejtve. 56. Ételízesítő. 57. Lárma, zene­bona. 58. Európai nép. Függőleges sorok: 2. Mely személy. 3. Sötétség szlovákul. 4. Angol főnemes. 5. Kevert tél (e. h.). 7. Ver. 8. N-betűvel a végén: erős mé­reg. 9. Nemzetközi segélykérő jel. 10. Sínszélek. 11. Yokohama közepe. 12. Ázsiai állam. 13. összevissza nyer. 19. Vegyjele Cr. 20. Szinvonal. 21. Csend cigányul. 22. Sik. 23. A régi germánok főistene. 24. Hamis. 26. Illatos. 28. Bur­gonyafajta. 29. Veszteségem. 31. Király angolul. 32. Rákbetegségben szenved. 33. Város Floridában. 35. Szőrmerész. 36. Tengeri rabló. 37. Becézett női név. 38. Porció. 39. Zenei kifejezés-e? 40. Női becenév. 43. Róbert Béla. 44. A gyermekek téli öröme. 45. Angol névelő. 47. Élők betűi felcserélve. 48. Női név. 48a. Albán pénzegység. 49. Elme. 51. Latin művészet. 52. Idegen tagadás. 54. Gyümölcsnedv. 55. Kettős mássalhang­zó. 56. Saját kezűleg röv. 57. Az ábé­cé utolsó betűje fonetikusan kiejtve. Beküldendő a vízszintes 1, 59, függő­leges 1, 6, 18, és 41. számú sorok meg­fejtése lapunk megjelenésétől számított hat napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Nem élhetek muzsikaszó nélkül — Be­tyár — A fáklya — Árvácska — Tün­dérkert — Légy jó mindhalálig — Sár­arany — Pillangó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom