A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-11 / 2. szám

W**­y ' • • • A CSEMADOK (Sárovcei) sárói helyi szervezetének december­ben megtartott évzáró taggyűlésén az egyik felszólaló hiányolta, hogy la­punk, a Hét még sohasem írt Sáró kulturális életéről, pedig, az utóbbi években nagyon szép eredményeket érnek el. A CSEMADOK levicei (lé­vai) járási titkárságán volt dolgunk, ott ajánlották: „Ugorjatok le Sáróra! Megérdemli a falu, hogy foglalkozza­tok vele." Gyermekkoromtól ismerem a Ga­­ram menti községet, szülőfalumtól csak pár kilométer, és valamikor gyalog, mezítláb jártunk Sáróba a kompon át. A sárói komposról pedig vagy tizenöt éve írtam is egy karco­latot. Csendes téli délután volt, szállin­góztak a hópihék amikor beértünk a faluba. Maronyák Béla, a CSEMA­DOK helyi szervezetének titkára ka­lauzolt a hosszú utcákon. Két falu volt ez valamikor Nagy- és Kissáró, ma már egyesült, de még most is két szövetkezete van. Sok cseléd élt a faluban, uradalmi község volt; Frankli-, Gros-, Weszely- és Kazy­­birtokok húzódtak a határában. Először Szabó Lajosnét iátogattuk meg, ő szólalt föl a CSEMADOK-év­­zárón. Kicsit meglepődve fogad a kis­konyhában, éppen kézimunkázás közben zavartuk meg. — Hét ezért jöttek — mondja ne­vetve —, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar odaér a hír. Halkabbra fogjuk a szót, mert a heverőn ott alszik a kisunokája. A polcon a Hét számai szépen, sorba lerakva. — Mióta kiadták, azóta já­ratom. Azért is szólaltam fel, mert látom, hogy vannak a miénknél sok­kal kisebb községek is, amik beke­rülnek az újságba. Rólunk is elkelne már valami híradás. A fiatalok na­gyobb kedvet kapnának tőle, meg talán az öregebbeknek is jólesne. Jolán néni már túl van az ötvenen, de még most is élénken érdeklődik a közösség dolgai iránt. A CSEMA­DOK alapító tagja. Dicséri a fiatalo­kat. Példaképül hozza fel a menyecs­kekórust, tagjai minden műsorban szerepelnek, pedig kis családjuk is van otthon. Van leány-tánccsoport­­juk is, a színjátszók pedig januárban adják elő a Bikaviadal című színmű­vet. Jolán ’néni a szövetkezet dohány­­termelő csoportjában dolgozik. Sza­bad idejében pedig kézimunkázik. Maronyák Kálmánné igazgató-ta­nítónő már nyugdíj előtt állt. — Sze­retnék még egy—két évet tanítani, amíg az új Iskola felépül — mondja mosolyogva. — Most négy épületben folyik a tanítás. 1933-től él a faluban, sok köze van ahhoz, hogy a helybeli kulturá­lis élet fellendült. — Most már csak a szervezésben segítek, a munka nagy részét rábíztam a fiatalokra. A két éve alakult menyecske-kórust és éneklő csoportot Rendek Erzsébet ta­nítónő vezeti. Léván lakik, de itt marad este is, ha a próba vagy a fellépés megkívánja. A leány-tánc­­csoport vezetője Halász Erzsébet ne­velőnő, a színjátszó köré pedig Dan­­kó Magda tanítónő. Maronyák Kálmánné már három nemzedéket tanított a faluban. Van olyan asszony, akinek az unokája jár a keze alá, A kulturális lehető­ségeket össze sem lehet hasonlítani a múltbeliekkel. A fellendülés 1971- ben kezdődött, amikor új, agilis el­nök került a CSEMADOK helyi szer­vezetének élére Lőrincz Béla sze­mélyében, s a vezetőségi tagok is aktívan kiveszik részüket a munká­ból. Tárnyik Mihály, hnb-elnök éppen egy fiatal házaspár kérvényét inté­zi, akiknek valami igazolásra van szükségük, hogy megkapják az új­házasok kölcsönét. A falunak több mint kétezer la­kosa van, közülük majdnem hatszáz cigány. Az úgynevezett cigánygödör­ben már csak mutatóban áll egy-egy rozoga ház. A cigányok zöme beköl­tözött a faluba. Van ennek előnye is, hátránya is. Vanak cigánycsaládok, Szabó Lajosné akik szépen beilleszkednek a falu közösségébe, de nagyobb részük még nem szokta meg az új életmódot. A választási programban kitűzött feladatokat a sáróiak időben és jól teljesítik. Bővítették az óvoda helyi­ségeit, tatarozták a mozit, jól halad a vízvezeték-hálózat építése, most szerelték be a művelődési otthon új fűtőberendezését, ravatalozót építet­tek, és az idén elkezdik az új isko­la építését is. Jól működik a polgári ügyeket in­téző bizottság. Egy szép oklevelet is kaptak, ott díszlik az elnök irodájá­ban. Főleg az iskoláknak a polgári szertartásokhoz nyújtott színvonalas műsora és a szép barátságos eskető­terem segíti elő a bizottság jó mun­káját. Kajtár Ernővel, a klssárói efsz el­nökével arról beszélgetünk, hogyan segíti a szövetkezet a kulturális munkát a faluban. A szövetkezetnek két helyiségből álló klubja van, ahol a CSEMADOK is próbákat és kisebb összejövetele­ket tart. Ezenkívül a fiatalság is megtalálja itt a szórakozási lehető­ségeket. — Valamikor Sáró volt a környék kulturális központja. Nem múlt el év, hogy ne játszottak volna színdara­bot — emlékezik. — A mostani kul­turális fellendülés is nagy eredmény, de még jobb lehetne. Többet kell el­érnünk, még nem tettünk meg min­dent a kulturális élet állandósításá­ra. Az igények nőnek. A mi részünk­ről továbbra is támogatjuk a falu kulturális kibontakozását, mert ez a szövetkezetnek is érdeke, hiszen a tagság művelődéséről van szó. OZSVALD ARPÄD Prandl Sándor felvételei Maronyák Kálmánné Kajtár Ernő A helyi nemzeti bizottság korszerű épülete

Next

/
Oldalképek
Tartalom