A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-18 / 3. szám

A NÉPRAJZI GYŰJTŐMUNKA EREDMÉNYEIRŐL

VARGA ERZSÉBET

versei:

DAL

fekete ház az éjszaka aranyból van az ablaka

arany ablak arany hold s aki rajta

kihajolt:

'

azzal megyek táncba én fekete hát közepén

,

EMLÉK T-NEK

hiába mész el mindig látlak az égről nevet rám az arcod nem csábítanak koldus árnyak — napba nézek szüntelen

CARMEN PROFANUM V.

vinnélek magammal patak zöld partjára adnék neked forrásvizet kagylóhéj-pohárba'

(patakjaim

kiszáradtak

forrásaim

elapadtak)

borítanék rád takarót akácvirág-illatot szellőből-font ostorommal elkergetném bánatod

(akácerdőm rőzseköteg és az ostorom vihar)

V. Pribyf felvétele

Dél-Szlovákia folklór-anyagának feltárásával a CSEMADOK Központi Bizottsága szerény lehetőségeihez mérten, is foglalkozik. Igen pozitív tény ez, mert a népművészettel behatóan foglalkozó alkotók tudják a legjobban, hogy mennyire fontos a sikeres népművészeti produkciók alapját képező eredeti anyag ismerete. Azonkívül ugyancsák fontos az eredeti folklór konzerválása a jövő nemzedékek számára.

Megkértük ezért Ág Tibort, a CSEMADOK Központi Bizottságának néprajzi szakelőadóját, beszéljen nekünk a negyedszázadát ünneplő szövetségnek Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein végzett kutató és gyűjtőmunkájának eddigi eredményeiről, minőségi színvonaláról és természetesen e munka beindulásának kezdeti éveiről.

— Köztudott, hogy a felszabadulás utáni időszakban az öntevékeny népművészeti együttesek gyors ütemben szaporodtak. Folklóranyag híján azonban műsorszámaikat kénytelenek voltak javarészt magyarországi kiadványok alapján feldolgozni. Ezért a CSEMADOK megalakulásának már a második esztendejében szükségét éreztük népi hagyományaink gyűjtésének. A CSEMADOK dolgozóiként Takács Andrással fogtunk munkához. Az első gyűjtéseket 1951 decemberében Gerencsén, Kolon, Martos és Zsére vidékén végeztük. Ma is hálával gondolok azokra, akik megteremtették számunkra a munkához szükséges feltételeket. Egy hétig voltunk gyűjtőúton és sok szép eredeti anyagot találtunk. Egyebek között mintegy 60 népdalt sikerült lejegyeznem. Sajnos, akkor még nem rendelkeztünk magnetofonnal. Azonban a népi hagyományok gyűjtése iránti érdeklődésünk a CSEMADOK akkori vezetőségénél is hamarosan megértésre talált, s így

1952-ben egy magnetofont is kaptunk. Igaz, kezdetleges típusú magnetofon volt, de volt.

— Mindennek, majdnem egy negyedszázada már, és tudjuk, hogy ez a munkaterület nem volt mindig intézményesítve. De azt is tudjuk, hogy a gyűjtő és kutató munkát szinte sohasem hagyta abba.

— Nem hagytam abba, tekintet nélkül arra, hogy hol és milyen beosztásban dolgoztam, állandóan foglalkoztam a kutató munkával. Természetesen a legnagyobb-intenzitással akkor láthattam munkához, amikor 1967-ben a CSEMADOK ilyen munkaterülettel bízott meg. Ennek köszönhető, hogy napjainkig bejártam és megismertem Szlovákia minden magyarlakta tájegységét. Pontosan tudom példauí, hogy az

egyes vidékeknek milyen jellegzetes dallamanyaguk van. S ez teszi lehetővé, hogy a gyűjtésnél ma már kiszűrhetjük, mellőzhetjük azokat a dallamokat, amelyek értéktelenek a gyűjtés szempontjából.

— Mint ahogyan ezt már említettük, a gyűjtés azzal a céllal indult, hogy az eredeti anyagot visszaadják a művészeti tömegmozgalomnak. Ennek a célnak mennyiben tudtak eleget tenni?

— Véleményem szerint e célnak csak részben tudtunk eleget tenni, illetve nem olyan mértékben, mint ahogyan ezt a mozgalom igényelné. Ennek ellenére e téren is vannak eredmények. 1953-ban 67 népdalt adott ki gyűjtésünkből a CSEMADOK Központi Bizottsága. A Népművelési Intézet 100 szlovákiai magyar népdal címen szintén kiadott egy válogatást. Mégis azt hiszem, hogy a népi táncok publikálása terén nagyobb eredményeket könyvelhetünk el. Ugyancsak a Népművelési Intézet gondozásában évente jelentek meg eredeti népi táncok. Ezeknek keretében természetesen jó néhány népdal is napvilágot látott. Véleményem szerint e publikációk nagy hiányossága, hogy kevés példányszámban jelennek meg és nem árusíthatók. így aránylag kevesen jutnak hozzá. Már csak ezért is külön nagy eredményként könyvelhető el, hogy a szövetség fennállásának 25. évfordulóján lát napvilágot a Madách Lap- és Könyvkiadó gondozásában az Édesanyám rózsafája című, mintegy 150 palóc népdalt tartalmazó kötet. A jövő esztendőben pedig leadunk ugyancsak egy kötet eredeti népballadát is.

— Legalább nagy vonalakban jó lenne összefoglalni az eddigi eredményeket, azt, hogy napjainkig mennyi folklór-anyagot tudtak átmenteni a jövő nemzedékei, valamint a ma alkotói számára, és szeretnénk, ha valamit mondana az anyagok rögzítésének, konzerválásának módszereiről is.

— A jelen pillanatban mintegy hétezer dallam van felgyűjtve. Ennek 90 százalékát magnetofonszalagon rögzítettük. Természetes, hogy a gyűjtések során nemcsak népdalgyűjtéssel foglalkoztunk, hanem népszokások, népmesék, rigmusok, mondókák, kiolvasók stb., eredeti folklór-anyag rögzítését is elvégeztük. Bizonyára mondanom sem kell, hogy egy ilyen terjedelmes mennyiségű anyag megköveteli a rendszerezést. Márcsak azért is, mert az utóbbi tíz évben sok-külső munkatárs is szívesen segíti mozgalmunkat. Felgyújtott anyagaikat szintén hozzánk továbbítják. S ezeknek magnetofonszalagról való lejegyzését ugyancsak mi végezzük el. Külön örömet jelent számunkra, hogy megnövekedett a gyűjtők tábora. Hiszen nagyon fontos, hogy minél többen végezzék ezt a munkát. A folklór-anyag lényege a sokrétűség, ezért az eredeti anyagnak minél több variánsát kell megőrizni. A folklór-anyag végtelen gazdagságának egyik ismertető jegye, hogy ugyanaz az anyag több változatban is megtalálható. A szöveges gyűjtések kartotékokra kerülnek. A népzenei felvételek pedig támlapokra, a különböző zenei elemzésekkel együtt. Minden magnetofonszalagnak tartalomjegyzéke van. A tartalomjegyzéken kívül a jegyzetfüzetek is útmutatóul szolgálnak. Vagyis napjainkig sikerült kialakítanunk egy olyan folklór-adattárat, amely nemcsak nagy értéket jelent számunkra, de egyben sürget is, hogy gazdaságából minél előbb adjunk is a művészeti tömegmozgalomnak. Ezért szükséges az anyagok feldolgozása, illetve kiadása, nemcsak a népdalokra gondolok, de az egyéb szöveges folklór-gyűjtésekre is.

— Meggyőződésünk, hogy a gyűjtő és kutató munkát nehéz lenne pusztán hivatalos megbízás alapján végezni. S úgy véljük, hogy Ag Tibort nemcsak az együttesek eredeti anyaghiánya terelte erre a pályára. Bizonyára még más indítékok is közrejátszottak, hiszen már a szövetség megalakulása előtt is szerette a zenét fit foglalkozott a népművészettel.

— Igen, így van, már serdülő koromban egy, a népi muzsikát népszerűsítő könyv révén megismerkedtem a magyar népdal ősi rétegével, amely nagyon felkeltette az érdeklődésemet. A klasszikusokon nevelkedett és az európai zenéhez szokott fülnek igen különösen hangzott az ősi népdal ötfokúsága, amely kizárta az addig ismert harmóniai kapcsolatokat. Tulajdonképpen ez a felfedezés indított Kodály Zoltán és Bartók Béla műveinek alaposabb megismerése felé is. Tehát valóban nem kizárólag az együttesek igénye, hanem a természetes emberi kíváncsiság és vonzalom is közrejátszott abban, hogy azóta is állandóan keressem a zenei a néphagyományok ősi rétegét. Szinte természetes, hogy nagy örömet jelent számomra az a tudat, hogy az eddig elért eredmények, ha nem is mondhatók óriásoknak, de kevésnek sem, s ha az elkövetkező időszakban sikerül majd a lehető legtöbbet visszaadni az öntevékeny művészeti dolgozóknak, akiknek alkotásai ma is csak a haladó hagyományokra épülhetnek, akkor célunkat mór részben el is értük. Ami ugyancsak fontos, hogy megvan az állandó kapcsolatunk a tömegmozgalomban tevékenykedőkkel, s így értékes anyagainkkal segítségükre vagyunk.

T. KASZA IDA