A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-31 / 22. szám
Pillanatkép a gabóikovói (bősi) Csallóközi Dal és Táncünnepélyről TUDATOSAN ÉS ELMÉLYÜLTEN a szocialista kultúra szolgálatában Huszonöt esztendővel ezelőtt a mai dunaszerdahelyi járás területén is, akárcsak másutt, idős kommunistákat — Dunaszerdahelyen Mondok Gábort, Somorján Patócs Gábort, Nagymegyeren Árvái Józsefet és másokat — bíztak meg az első CSEMADOK-szervezetek létrehozásának gondos, körültekintő munkájával. Így került az ezen a területen elsőként, 1949 szeptemberében megalakult dunaszerdahelyi helyi szervezet élére első elnökként a bátor pártharcos, Mondok Gábor. Ez idő tájt, szinte napról-napra sorra alakultak a helyi szervezetek a járás területén: Somorján, Bősön, Várkonyban, Sikabonyban, Vásárúton, Nagypakán és másutt is. A csehszlovákiai magyar dolgozók szervezett kulturális tevékenységének e „hőskorában“ a megalakuló helyi szervezetek túlnyomó többségében színjátszó csoport megalakításával, szinte teljesen ösztönösen kezdték meg munkájukat. De az ún. „CSEMADOK-félórák“ megszervezésével — amelyekkel a helyi hangosbeszélők műsorában a helyi híreket igyekeztek színesebbé tenni — már ekkor is nagy részt vállaltak a községek gazdasági, társadalmi és kulturális élete problémáinak megoldásában, a szocialista építés kezdeti időszaka eredményeinek népszerűsítésében. A CSEMADOK-tagok az, elsők között ismerték fel a mezőgazdasági termelés szocializálásának és a szövetkezeti mozgalom kibontakoztatásának szükségességét; „arató kultúrbrigádjaik“ a földeken arató szövetkezeti tagok közé vitték ki a kultúra fáklyáját, és példamutatásukkal élen jártak a szlovák és magyar lakosság együttműködésének elmélyítésében is. E tekintetben itt csak Nagypakát említjük, ahol a lakosságnak körülbelül a fele szlovák, a másik fele pedig magyar nemzetiségű, mégis már a kezdet kezdetétől — részben éppen a CSEMADOK helyi szervezetének érdemeként — a legnagyobb egyetértésben dolgoztak a falu lakosai — nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Talán nem róható fel súlyos hibaként hogy egyszer annak idején egyesek egyedül az öntevékeny színjátszók tömegszervezeteként képzelték el a CSEMADOK-ot, holott a szövetség küldetése már kezdetben is több volt, tevékenységi köre pedig jóval sokrétűbb ennél. A járás mai területén az első helyi szervezetek szinte teljesen ösztönszerűen alakultak, s többen a már meglévőkhöz, így egyebek között a dunaszerdahelyihez fordultak tanácsért, útmutatásért. Nem sokkal később, 1951-ben aztán megalakultak a járási bizottságok — Dunaszerdahelyen, Somorján és Nagymegyeren —, hogy az alapszervezetek munkáját elmélyültebben irányítsák, kulturális tevékenységüket pedig szélesebb skálán bontakoztassák ki. Az akkori dunaszerdahelyi járási bizottsághoz, amelynek első elnöke szintén Mondok Gábor lett, tizennyolc, összesen, mintegy kétezerkétszáz tagot számláló alapszervezet tartozott. A területi átszervezés, így a három volt járás — a dunaszerdahelyi, a somorjai és a nagymegyeri — egyesítése után, az új járási szervezethez már mintegy hatezer tagot tömörítő hatvannyolc alapszervezet tartozott. A járási bizottság titkára tisztségébe ekkor került a jelenlegi titkár, F é 1 Miklós, az elnök pedig egy évig Kossányi István, majd 1963-tól Gyurcsik József, a dunaszerdahelyi VNB elnöke lett, aki azóta is megszakítás nélkül betölti a járási bizottság elnökének tisztségét. A járási szervezetet egyébként tizenhárom tagú járási bizottság irányítja. A helyi szervezetek évente évzáró taggyűléseket tartanak a járási szervezet pedig 1970-ig szintén minden évben tartott azóta pedig kétévenként tart járási konferenciát. A járási bizottság tevékenységének egyik legfontosabb része a szervezeti élet állandó és rendszeres irányítása: a helyi szervezetek havonta vezetőségi ülést, negyedévenként pedig tagsági gyűlést tartanak. A tagsági gyűléseket, hogy több tartalmat kapjanak, az utóbbi tíz évben összesen 150—250 különböző politikai és népművelő szakelőadásokkal kötik egybe a járásban. A munkaformákban ugyan lényegesebb változás az utóbbi években nem történt, tartalmi arányuk azonban lényegesen megváltozott. Mert míg a kulturális tevékenység területén egészen a hatvanas évek végéig továbbra is a színjátszás dominált, azóta egyéb munkaformák is örvendetes kibontakozásnak, minőségi fejlődésnek indultak. De vessünk most legalább a vázlatos visszapillantást a járás színjátszó mozgalmának fejlődésére. Mint már említettük, a dunaszerdahelyi helyi szervezettel egyidős ennek színjátszó csoportja is, amelynek megszervezéséből és irányításából a kezdeti időszakban különösen Kubik György, Tölgyessy Lajos, Ludik József, Steiner Vilmos és Riedl Sándor vették ki részüket. A színjátszó csoport munkája egyébként azonnal mintegy negyven aktív szereplővel indult. Elsőként Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci c. darabját mutatták be még 1949-ben, Kubik György, Potács Zoltán és Steiner Vilmos rendezésében. Ezután Gárdonyi Géza: A bor című népszínművét tanulták be a dunaszerdahelyi színjátszók Riedl Sándor rendezésében, majd az 1952/1953-as évadban Csiky Gergely színműve a Nagymama — harminchárom előadást élt meg. Az utóbbi években bemutatott darabok közül Klimits Lajos: Véres pünkösd című drámáját is harmincszor játszották, jelenleg pedig M. Zoscsenko: Táskadáridó című vígjátékával pedig az idei Jókai-napokon is szerepeltek. A dunaszerdahelyi színjátszó csoportot már évek óta Paksi Lászlóné irányítja nagy lelkesedéssel. Meg kell még itt jegyeznünk, hogy az egykori Dunaszerdahelyi Üzemi Klub keretében, 1964-től 1968-ig, jelentősebb anyagi és szakmai támogatással működött a Csallóközi Színház: ennek aktív szereplői is szinte kizárólag a CSEMADOK-tagok sorából kerültek ki. (Soós Lajos, Érsek Rezső, László Mária, Szigeti Istvánná, Cs. Sándor Erzsébet és mások, akik közül jónéhányan azóta is állandó tagjai a helyi szervezet színjátszó csoportjának. A CSEMADOK járási bizottsága az illetékes járási szervekkel közösen 1966-tól évről évre megrendezi a színjátszó csoportok járási versenyét. A Jókai-napokon több ízben sikeresen szereplő dunaszerdahelyi színjátszókon kívül, még a várkonyiak, Fél Miklós, a CSEMADOK JB titkára A CSEMADOK munkája a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban az ekecsiek, a bősiek, az alistáliak, a vámosfalusiak és a dióspatonyiak tartoznak a legaktívabbak és legeredményesebbek közé. A járás néptánc-kultúrájának fellendítésében országos hírnévre tett szert a Csallóközi Népi Együttes. Ez annak idején szintén a CSEMADOK járási bizottságának kezdeményezésére alakult meg, s csak később, a jobb anyagi feltételek miatt került a Járási Népművelési Központ irányítása alá. Csaknem tíz évig (1970-ig) Horváth Rezső, majd Guittner János irányításával működött. Az utóbbi hónapokban ismét megtörténtek az első konkrét lépések a népi együttes felújítására, mely időközben már meg is kezdte próbáit. Sajnos, a megfelelő képzettséggel rendelkező szakemberek hiánya miatt, a CSEMADOK járási szervezete tevékenységének ezen a területén, a többi munkaformákhoz viszonyítva, kisebb lemaradás mutatkozik. Érdemben csak a várkonyi, sárosfai, bősi, vásárúti, alistáli, békéi és somorjai tánccsoportok tevékenységéről lehet szólni! Az énekkari kultúrát tekintve szintén csak az utóbbi időben történt komolyabb minőségi és mennyiségi előrehaladás a járásban. Míg a hatvanas években csupán a nagymegyeri énekkar tudott felmutatni szá-10
