A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-25 / 4. szám

Kis képek a nagyvilágból LÁTOGATÓBAN AZ ÖTÖS IKREKNÉL Gdansask—Wrzeszcz, Márta Sklodow­­ska-Curle utca 4. E zöldre vakolt ház első emeletén laknak Lengyelország legnépszerűbb kisgyerekei, a híres gdanszki ötös ikrek. Épp reggelizés közben toppanunk be hozzájuk. S meg kell mondanunk, hogy az étkezés nem tartozik az apró­ságok legkedveltebb elfoglaltságai közé. Most is csak a mama, Leoka­­dia Rychert határozott közbelépésére fejezik be engedelmesen. Ám annak ellenére, hogy „rossz evők“, valamennyin jól néznek ki, egészségesek, s csodálatba ejtenek életerejükkel s a környezetükben tör­ténő dolgok iránti rendkívüli érdek­lődésükkel. A reggeli végeztével a kis ebédlő szinte egy szempillantás alatt kiürül. A gyerekek a szomszéd szo­bába szaladnak, ahol az ügyesen és gyorsan a széles ablakpárkány mellé állított kis asztalkáikon azonnal ön­feledt játékba kezdenek. Lassan si­kerül megkülönböztetnem a kezdet­ben megtévesztésig hasonló kicsinye­ket: ez a kreol bőrű, komoly pillantású Agnieszka, az a fejét szégyenlősen félrefordító fiúcska Roman és a leg­­dundibb csöppség pedig Piotr. A kts Adam felismerése a legkönnyebb, akinek arcát fokozott kíváncsisá­ga és fékezhetetlen temperamen­tuma következtében ma kék foltok tarkítják. Vajon először sok nehézséget oko­zott-e az apróságok megkülönbözte­tése — kérdezem a mamát. Elmond­ja, hogy csak az első néhány napon, aztán egyre jobban meg tudta kü­lönböztetni őket külsejükről, minde­nekelőtt pedig viselkedésükről. Ewa, a legkisebb és a legjobb egy idő óta átvette az ébresztőóra szerepét. Min­den reggel hat óra előtt ébred és ő ébreszti testvéreit is. Mindig víg ke­délyű, roppant kedves, szófogadó, szí­vesen végrehajtja a felnőttek utasí­tásait. Szereti a zenét, amelyre ko­mikus komolysággal táncolni kezd. A játékban Adam a párja. A kisfiú épp az ^ellentéte: rendkívül önálló (erre vallanak a kék foltjai is), viselkedé­sében pedig igen egyéni. Piotr köny­­nyen barátkozó természet, nem fél senkitől, de egy kicsit makacs. Ro­­mek szívesen nézegeti a képesköny­veket, rajzolgat krétával, s hosszabb ideig képes egyetlen dologra kon­centrálni. Agnieszka inkább magá­nak való, s a legszívesebben egyedül játszik. Míg az ikrek a gondozóné­nik felügyelete mellett (összesen ki­lencen vannak, s három váltásban dolgoznak) — e segítség nélkül el­képzelhetetlen volna a kicsinyek ne­velése — szobájukban játszadoznak, mi a mamájukkal a szomszéd szobá­ban beszélgetünk. A pelenkakor­szak szerencsére már a múlté, bár­­még most is naponta háromszor in-A gyerekekre dr. Maria Kuminska visel gondot A kicsik és az anyuka dúl a mosógép. Sétáikon a kicsiket a járókelők fokozott kíváncsisága, és érdeklődése kíséri, amit most még nemigen észlelnek, de a későbbiek­ben ennek is különféle következ­ményei lehetnek. Beszéd közben megtudom, hogy a kicsinyekről nem- j régiben egy filmet is forgattak, s a leningrádi napok alkalmából a Gdanskban tartózkodó Néva-parti város egyetemi kórusa két, külön az ötös ikrek számára írt bölcsődallal kedveskedett az apróságoknak. A kicsinyek kedvenc szórakozásai közé tartozik a Tv meseműsora. A képernyő előtt ülve igen mulatságo­san festenek így egy sorban. Ahogy j a gyerekek nőnek mind több figyel­met és szeretetet kívánnak. Hirtelen megszólal a csengő, amit a kicsinyek kórusa kísér: megjött az apu! A papa azonban, aki repülő fő- I törzsőrrnester, csak késő délután ér­kezik haza. Ezúttal csak a nagyma­ma érkezik, aki unokái gondozáséra az anyuhoz hasonlóan háromévi fize- í tett szabadságot kapott munkahe­lyén. Segítsége igen fontos a kicsi­nyek gondozásánál. Amíg a nagyma­ma az ápolónőkkel a csöppségekre vigyáz, addig a mama ebédet főz. S ez, tekintve, hogy külön a kicsinyek­nek s külön a család többi tagjának kell főzni, nem is olyan egyszerű fel­adat. A házban mindennapos vendég dr, Maria Kaminska, a Gdanski Or­vostudományi Egyetem gyermekgyó­gyászati klinikájának docense. Min­den reggel átnézi az ápolónők jelen­téseit, utasításokat ad a gondozással kapcsolatban és ha szükséges, meg­vizsgálja a gyerekeket. Ma éppen ál­talános mérekezés van. Minden hó­napban egyszer megmérik a gyere­kek súlyát, magasságát, ami fejlődé­sük figyelemmel kíséréséhez elenged­hetetlenül szükséges. A doktornő jog­gal elégedett a kis gondozottjaival. Testileg és szellemileg egyaránt jól fejlettek, sőt Éva és Adam még ko­ruknál is magasabb intelligenciával rendelkezik. Nincs velük semmi kü- >] lönösebb probléma a betegségből g igen hamar és könnyen kilábalnak. A doktornő véleménye szerint az iga- | zi, nevelési természetű problémák ) majd csak később, az óvodás kor- < ban kezdődnek. A kicsinyeknek a szervezett, közösségi életre való fel­készítéséhez az óvodai nevelés ugyan­is feltétlenül szükséges. Addig azon­ban még továbbra is az egész család ; és a gondozók megkülönböztetett sze- i retetét élvezik. Lassan beköszönt az este, s vele együtt a fürdetés és a lefektetés fá- jj radságos szertartása. A szülőknek : csak miután a rakoncátlankodó gye- ’• rekhad álomra tér, jut végre egy kis ideje a két idősebb fiútestvérrel — ; a nyolcéves Januszekkel és a kilenc- > éves Kryszekkel is foglalkozni. Eb- \ ben a csalódban ugyanis az életrit­must minden tekintetben a legkiseb- ? bek igényei határozzák meg. L. KOSYCARZ PERZSABUNDA - HÚSZ SZINARNYALATBAN A közép-ázsiai szovjetköztársaságok ál­lattenyésztőinek hagyományos elfoglalt­­sóga a karaküljuh-tenyésztés. E téren Üzbegisztán áll az első helyen. A for­ró, száraz sivatagi éghajlat körülmé­nyei között sok évszázados kiválogatás eredményeképpen tenyésztették ki a tartós, sok színárnyalatot adó, eredeti mintájú, nagyszerűen csillogó, puha szőrméjű karakul juhot. A karakul juh eredeti színe fekete. A szovjet juhtenyésztők azonban több mint húszféle színárnyalatú szőrmét tenyész­tettek ki. A tudósok és az állattenyész­tők közös erőfeszítésének eredménye­képpen a többi között fekete, szürke, barna, rózsaszín, fehér és aranyos cell­­logósú karaküljuh-prémet is termeltek. A szovjet karaküljuh-tenyésztők kör­szerű műszaki bázissal rendelkeznek. Artézi kútjaikból csöveken vezetik az életet adó vizet a juhok ellátásához, Öntözéssel a sivatag kellős közepén szénatermesztésre alkalmas területeket alakítottak ki, amellyel lehetővé teszik, hogy télen is biztosítsák az állatok ta­karmányozását. A több millió hektár ön­tözött terület lehetővé teszi, hogy az állattenyésztők jelentősen növeljék a juhok számát. Míg ma 13,5 millió Ju­hot tenyésztenek évente, addig 1980- ban ez a mennyiség eléri a húszmil­liót. SENKI SEM PRÓFÉTA... Az élet olykor halomra dönti a köz­mondásos igazságokat is. Ez a párizsi fiatalember, bizonyos Francis Gulllot néhány hónappal ezelőtt bukkant fel a francia televízió képernyőjén, és sze­mélyes példájával agitálta honfitársait az „egészségesebb" közlekedésre. Mi­közben végigkarikózott az Etoile kör­úton a gépkocsiáradat között, fennen hirdette: „hagyjátok el autóitokat, és menjetek kerékpáron dolgozni I" Gull­­lot úr nyugat-európai hírnevű próféta lett az események jóvoltából. Az ener­giahiány miatt korábbi tanácsát mil­liók követik Dániában, Hollandiában és másutt. Saját hazájában egyelőre még ő sem bizonyult prófétának, mert a közel­­keleti olajcsapot Franciaország előtt eddig még nem zárták el, de megle­het, hogy ami késik az nem múlik és akkor a franciák nagy része szintén ke­rékpárra kap, hogy Gulltot úr példáját követve kényszerű testedzésben vegyen részt. ÚJABB TOMEOOYILKOSSAG KALIFORNIÁBAN Sharon Tate fllmszínésznő és baráti tár­saságának kiirtása áta nem történt olyan szörnyű mészárlás az Egyesült Államokban, mint most a néhány ezer főnyi Victor városkában, Rovott múltú bűnözők behatoltak a Parkin házaspár családi házába, a házigazdát készpén­ze (összesen négyezer dollár) átadásá­ra kényszerltették, majd meggyilkolták a szerencsétlen szülőket, két kiskorú gyer­meküket és az otthonukban vendégség­ben lévő többi öt személyt. A gyilkoso­kat a rendőrség másnap kézre kerítet­te. Kalifornia lakosságát az újabb go­nosztett nyomán félelem és felháboro­dás fogta el. A közvélemény egy része erőteljesen követeli a halálbüntetés visszaállítását az egymást követő bes­tiális bűncselekmények megtorlására. Képeinken a meggyilkolt Parkin házas­pár és két gyermekük Robert és Liza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom