A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-25 / 4. szám
A pedagógusokban sok kellemetlen emlék él az ajándékozásról. Nem csoda hát, ha e szó puszta hallatára is gyanút fognak. Nem képmutafSsból, hiszen az elismerés nekünk is -jólesik, mint mindenkinek. Persze, a megbecsülést semmi esetre sem úgy képzeljük el, mint a „Nőknek készült“ című könyvecske, amely sok hasznos, mindennapi tudnivaló közé bújtatva ajándékozási egyszeregyet is közöl a családi és baráti kapcsolatok egynémely esetére. Két rövid bekezdés a pedagógusok és a főnökök megajándékozásának tudnivalóit tartalmazza : „Pedagógusoknak elsősorban is közösen vegyen az osztály ajándékot, virágot, édességet vagy könyvet, és lehetőleg csak év végén, amikor az osztályzatok már lezártak. Tanító néninek év közben is adhatunk virágot. Főnökeink megajándékozása már nehezebb probléma. Akár férfi, akár nő azonban, a virág mindenképpen illendő ajándék. Ezzel együtt vagy enélkül kerámia, dísztárgy, írómappa — gondoljuk— hasonló örömöt okoz.“ Alapvetően csak egyet kifogásolunk, miért kellett a pedagógusokat szóba hozni, ha közben egyetlen más társadalmi réteget sem neA TÜDŐS VÁLASZOL Beszélgetések Szent-Györgyi Alberttel arról, hogy miért nem tagadta meg soha a magyarságát Tudni kell, hogy én nem vagyok egy nemzetiszínű hazafi, aki piros-fehér-zöldre festi magát. Szeretem a szülőhazámat, őrülök az ország minden jó dolgának, és elszomorít, ha valami rosszal találkozom. Magyarország nekem nagyon sokat jelent, azt is megmondom, hogy miért. Én a nagy és gazdag Amerikában élek, és ott a szellemi életben a magyaroknak igen fontos helyük van. A nagy karmestereknek legalább a fele magyar, és az atombombát is néhány magyar tudós csinálta, meg egy olasz. Ezért aztán lépten-nyomon azt kérdezik tőlem, hogy lehet az, hogy ez a kicsi ország annyi kiváló elmét adott a világnak. Magyarországon van valami, ami hajtja a szellemet: a szellemi munkának a rendkívüli becsülése. Nagyon megbecsülik a művészetet, a tudományt, az alkotást. Mégpedig nemcsak a tanult, hanem az egyszerűbb emberek is. Borzasztó nagy tisztelet él itt a tudás iránt. Én még ma is ezért rohanok Woods-Holeban minden reggel fél kilenckor a laboratóriumomba, mert gyermekkoromban itthon azt szívtam magamba, hogy nincs sürgősebb, fontosabb dolog, mint a szellemi alkotás. Azért érdemes bármilyen áldozatot meghozni, A pénzért nem érdemes, az egy ostoba dolog. Ezt vittem magammal otthonról, az alkotómunka becsülését, és ezt nem lehet semmiféle könyvből megtanulni, ez a nép szelleméből fakad. Ez okozza, hogy annyi kiváló elméje van a magyarságnak a világban. Ugyanis ezek itthon nehezen tudnak „kiválni“, annyi a kiváló tehetség, olyan nagy a konkurrencia. Az amerikaiaknak viszont fontosabb nagy gyárakat építeni, nagy üzleteket csinálni, ök, ott, abban konkurrálnak egymással, a szellemi életet szabadon hagyják. Belemegy tehát az ember egy vákuumba és szabadon mozoghat benne. Ezt vittem én magammal Magyarországról, és ezt jöttem haza felújítani. És hogy ez a szellem erősen él az emberekben ma is, annak bőséges bizonyítékát kaptam. Amikor Szegeden díszdoktorrá avattak, az egyetemi közveztek meg? Csak nem becsülésből? Annak nem ez a módja. De ha már itt tartunk, hadd kérdezzünk egyet s mást: a pedagógusnak édességet vagy könyvet — a főnöknek kerámiát és dísztárgyat? Mert ugyebár lényeges különbség van tevékenységük társadalmi hasznossága között! A pedagógusoknak csak év végén, „amikor az osztályzatok már lezártak“ a főnöknek bármikor? Nem volna jobb, ha a főnöknek prémium- és jutalomosztás előtt vinnénk az ajándékot? A pedagógusoknak közösen vegyük — ez persze helyes —, de a főnöknek netán egyedül is célszerű? Lám, nem könnyű dolog az ajándékozás, nagy szükség van az egyszeregyre. De ilyenre? Gyermekek előtt „tilos szidni más embereket — tanácsolja a könyvecske másutt —, vonatkozik ez rokonra, ismerősre, barátokra, sőt, kiterjeszthetjük a tanárokra is“. Íme, milyen egyszerű is az iskola és a szülői ház sokat sürgetett szövetsége. Befejezésül nekünk is van egy jó tanácsunk: valóban, ne szidjuk egymást, inkább növeljük az értelmiség legnépesebb rétegének társadalmi megbecsülését. De ne ilyen egyszereggyel ! pont előtt óriási tömeg várt. Egészen meghökkentem, Láttam már nagy tömegeket, amikor valami hadvezér vagy államfő jön, de bogy egy tudós kedvéért, aki sose verekedtem, sose öltem, senkit börtönbe nem dobtam, ennyi ember jöjjön össze! Láttam azt a szeretetet az arcokon, majd lenyeltek a szemükkel. Én legalább egy tucat egyetem díszdoktora vagyok, nagy, ősi egyetemeké is, de még sehol nem tapasztaltam, hogy egy tudóst, aki semmi mást nem csinált, mint a tudományt, és segítette, ha tudta az Ifjúságot, így fogadjanak. Ez sehol a vliágon nincsen! Ezt a magyarságot, ezt a szellemet hordozom én magamban. Huszonhat esztendő után milyennek látja most ezt az országot? Lenyűgöző, hogy mit fejlődött azóta, hogy milyen gyorsan kikelt, és mennyire fölemelkedett a porból! Egészen lenyűgöző és megdöbbentő! Tisztaság van, nyugalom, rend, nagy, új házak. Minden részletben látszik a nagy alkotómunka, a fejlődés. Ami aztán különösen megkapó, hogy az arcokról eltűnt az a nyomottság, kétség, félelem, amire én emlékszem. Valaha itt mindenki olyan deprimált volt, most mindenki bizakodik, iparkodik. Az emberek jól tápláltak, de nincsenek túltáplálva, ami szintén nagy haladás, mert a magyaroknak mindig hajlamuk volt a túltáplálkozásra, pedig ez egyáltalán nem okos és nem egészséges dolog. Ezek nagy dolgok, nagyon nagy dolgok! Egy háborús szemétdombból ilyen rövid idő alatt ezt csinálni! MINDENT TUD Sokoldalú tehetségéről lett tanúbizonyságot Eejdi Araj, a húst éves etiópjai kislány. A termésiet valóban mindennel megáldotta abbot, bogy érvényesülni tudjon. Úgy tűnt fel, mint táncosnő, majd Olastorstágban égést sor fosterepet ajánlottak neki, s sikert arat mint énekesnő is At utóbbi időben et at etiópjai stépség a legkeresettebb manökenek kőié tartozik. ÖREGEK VETÉLKEDŐJE At öregedő playboyok hiúsága nem ismer határt. Stavros Niarchos, görög hajotulajdonos és Onassis nagy vetélytársa úgy döntött, hogy olyan jachtot épittet, amely Ili méterrel hosszabb lesz Onassis „Christine" nevű jachtjánál. A nagyságot az is bizonyítja, hogy a fedélzetén helikopterek szállhatnak le. Amikor Onassis meghallotta a Iliit, kijelentette, hogy szintén új jachtot épittet, amely mellett Niarchos hajója csak úgy néz ki, mint egy közönséges csónak. Ilyenre szokták faluhelyen mondani: valóban nem tudják jó dolgukban mit csináljanak. A HAKAGOS LEVELKEZBESITO Egy Itancia kisváros lakói nem tudnak felocsúdni a csodálkozásból. Négy évii) a posta egyetlen küldeményt sem kézbesített. Mind c/t a levélkozbesdo okozta, aki megutálta a munkáját. A postás pincéjében tóbb mint 20 000 levelet tcdált a rendőrség. mini magazin Ajándékozási egyszeregy
