A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-18 / 3. szám
« A TÜKÖR történetéből üniliiü'i üiirsnl: Évek óta rendszeres előfizetője vagyok a Hétnek. Szeretettel várom a lapot s főleg azóta olvasom figyelemmel, mióta az Emberi sorsok című rovatot elindították. Most azért fordulok önökhöz én is, mert ezelőtt tizenhat évvel szomorú özvegyi sorsra jutottam, ötvenéves vagyok s átéltem egy nagy csalódást először életemben. Ezzel tudom magyarázni, hogy bár voltak kérőim, de egyikhez sem mentem férjhez. Ennek ellenére se voltam képes megbékélni önmagámmal. Néhány hónappal ezelőtt összetalálkoztam egy régi kedves ismerősömmel, akitől megtudtam, hogy válnak. Arra kért, találkozzunk a jövőben is. Én hajlandó voltam erre, mert mindig rokonszenvesnek tartottam. Még örültem is, hogy a sors így összehozott bennünket. Sajnos, ezután sem lett az életem nyugodt, kiegyensúlyozott. Mindig az jár az eszemben, hogy ha nem futunk öszsze az utcán, esetleg nem válik el a feleségétől. Éjszakákat nem alszom, mindig magam előtt látom a két elhagyott fiát, s mivel az enyém is apa nélkül nőtt fel, nagyon sajnálom az árva, illetve az elhagyott gyerekeket. Kérném az Emberi sorsok rovat olvasóit, legyenek a segítségemre, mit tegyek? A szívemre vagy az eszemre hallgassak? Ha mellettem van, nyugtalanít a két fia, ha nincs mellettem, értelmetlennek tartom az életem, s boldogtalannak érzem magam. Jelige: Egy boldogtalan édesanya Szeretnék kéréssel fordulni az Emberi sorsok rovat olvasóihoz. Tizenhét éves leszek, és már csalódtam az életben. Megismerkedtem egy fiúval, akivel egy faluban lakunk. Kezdetben csak barátság volt köztünk, később azonban szerelmesek lettünk egymásba. Közben bevonult katonai szolgálatra. Azóta egy sort sem kaptam tőle. Mikor hazajött szabadságra, már meg sem ismert. Ez nagyon fájt nekem. Sajnos, nem tudom, miért haragszik rám. Én változatlanul nagyon szeretem. Megpróbáltam társaságot találni, hátha elfelejtem őt. Nem tudtam elfelejteni. Nagyon kérem Önöket, legyenek a segítségemre. Jelige: Fájdalmas éjszakák VÁLASZ „BOLDOGSÁG MERRE VAGY?“ JELIGÉRE Megértem, milyen gyötrődésben van része. Tizenöt év házasság után roszszul bánik önnel a férje. Csupán öt évig voltak bodogok. -Nem értem, mi vezette férjét a kiábránduláshoz? Azt olvastam a leveléből, hogy az ura semmi szeretetben nem részesíti a családját, üti veri a gyerekeket, és még ő rója föl, hogy azok idegenkednek tőle. Persze, fölmerül bennem úgy is a kérdés, hogy ön milyen szeretetben részesítette a hazatérő férjét? Föltételezzem, hogy ellene hangolta a gyerekeket? Amint írta, édesanyja is azt mondta, neked ilyen férfi kellett, tehát „szeresd“. Nem az ön szeretetével van baj? Hiszen azt a másik „komoly, rendes férfit“ szeretni tudja titokban — bár milyen titokról lehet szó, ha a gyerekei már apunak szólítják. És ha féltékeny az a férfi, akit titokban szeretni tud, vajon kire? A férjére, vagy egy harmadikra? Az az érzésem, mint ha nem is tanácsot kérne, csak bizonyítani akarja, hogy a korkülönbség ellenére is őt szereti. Nem mondom, jól jöhet a negyvennyolc éves férfinak a harmincöt éves asszony, csak nehogy két szék közé essen. Igaz, a gyerekek örülnek a kirándulásnak, de az iskola sem tétlen e tekintetben, minden évben terveznek utat valahová, s az apai szigor nem árt a serdülő gyereknek. Levelében nincs szó arról, hogy a férje iszákos lenne, nem adná haza a keresetét, más nő után jár stb., ami ok lenne a kiábrándulásra. Én egy sokat megért falusi özvegyasszony vagyok. Tizenhat éves fejjel mentem férjhez egy húszéves legényhez. Két évtizedet éltünk együtt boldogságban, majd a férjem súlyos beteg lett. Hat évig szenvedett, ennyi ideig etettem, borotváltam, forgattam az ágyán. Élete utolsó két esztendejében már vak is volt. Negyvenéves korában temettük el, s a két gyereket egyedül neveltem fel. Kitaníttattam őket. Ha eljönnek hozzám látogatóba, ha elhozzák unokáimat, s belenézek csillogó szemükbe, nincs a világon boldogabb ember nálam. Pedig már tizedik éve vagyok özvegy. Tizedik éve dolgozom keményen. S a közügyekkel is foglalkozom. Azt ajánlom önnek, nevelje föl négy szép gyermekét és állítsa helyre a családi békét. Jelige: Minden asszony életében jön egy pillanat... I VÄLASZ „VÁNDORMADÁR“ JELIGÉRE Megakadt a szemem azon a levélen, amelyet az Emberi sorsok rovatba ön írt. Elképesztő számomra, hogy idegenek társaságában becsméreli a feleségét. Én az élettársának adok igazat. Nem azért, mert én is nő vagyok, hanem mert egyáltalán nem hiszem, hogy a felesége csak azért kattogtatja a kötőgépet, mert zavarPavlaöka Eduárd felvétele ni akarja önt. Ez így nem igaz. Elettársa a gyermekeire dolgozik. Felrója neki, hogy cigarettázik, meg vendéglőbe is eljár, holott ez ma már nem újság, egyenjogúak vagyunk. A nő munkájára ugyanúgy szükség, van, mint a férfiéra, tehát megengedheti magának. Hogy az ismerősei pártfogásukba veszik, ezen se csodálkozzon, mert ha én férfi lennék, én sem engedném ütni azt az aszszonyt. Sok olyan férfit ismerek, akik otthon is mindenben segítik a feleségüket. Kímélik. Ahelyett, hogy panaszkodik, inkább legyen a segítségére. Ne verésre használja a kezét, hanem segítésre. Nem tudom, hogyan lenne képes egy huszonöt éves, csinos, de beteges asszony miatt elhagyni a családját. Mikor a gyerekben az ön vére folyik. Gondolja meg jól, mit akar tenni. Mert elmenni könnyű, visszatérni nehéz. Ha férfi lennék, szégyellnék az önéhez hasonló problémát a Hét hasábjain szellőztetni. Próbáljon emberien viszonyulni a feleségéhez. Örüljön, hogy olyan élettársat kapott, aki szereti a családját és a házi munkát. De mértéktartóan kikapcsolódni, mindenkinek jó. Ezt neki sem tilthatja meg. Jelige: Ne hagyd el azt, ki téged szívből imád VÄLASZ „térj vissza hozzam, HISZEN SZERETLEK“ JELIGÉRE Tényleges katonai szolgálatom töltöm, ismerem a problémát. Sajnos, gyakran előfordulnak ilyen esetek. Az első csalódás mindig nehéz. De tanul belőle az ember. Az a fiú nem érdemli meg, hogy szeresse, bedőlt a pletykáknak, de szerintem az is csak kifogás volt. Az a tanácsom, hogyne keseredjen el. Főleg, ne gondoljon a halálra. Hiszen még fiatal. Alig kóstolt bele az életbe. Meglátja, kigyógyul a csalódásából. Felejtse el. Járjon társaságba, fiatalok közé, tekintse rossz álomnak, ami történt. Az olyan férfi nem érdemli meg, hogy a szájára vegye a nevét. Ne féljen, megtalálja az igazit. Jelige: Egy malackai katona Tizenkilenc éves, barna hajú érettségizett lány vagyok. Szeretem a tánczenét, a szórakozást. De már én is csalódtam. Szeretnék megismerkedni 22—24 éves fiúval. Jelige: Piros rózsa Negyvenéves szerencsétlen sorsú barna asszony vagyok. Szeretnék megismerkedni becsületes, özvegy vagy elvált, jól nevelt férfival, aki a magányát megosztaná velem. Jelige: Szeretnék boldog lenni A tükör már több ezer éve hű kísérőtársa a nőknek. Nem tudni pontosan, mikor és ki találta fel. A nők első tükre azonban biztosan a víztükör volt. Hamar rájöttek azonban a kifényesített fémtárgyak előnyére, amelyeket mindig kéznél tarthattak, és a kép sem tört össze a legkisebb rezzenésre, mint a víztükörben. Már időszámításunk előtt 2025-ből fennmaradt egy síremléken olyan relief, amelyen Kawit hercegnő a kezében tartott fémtükörben figyeli amint a rabszolganő fésüli. Az egyiptomi, kínai, etruszk nőknek jóval időszámításunk előtt fontos toaletteszközük volt az aranyozott, művészi kivitelű kézitükör. A ókor görög és római szépei társaságban kezükben tükröt tartva jelentek meg. A férfiak azonban a tükröt eredeti feladatától teljesen eltérő célokra is felhasználták. Gondoljunk csak Archimedesre, aki Syra-Ikuza védelmében a tükröt eredményes fegyverként használta a rómaiak ellen. A fémtükröket a középkorban váltották fel az üvegből készült tükrök. Ezeket mindkét oldalukon csiszolták és ezüst oldattal vonták be. Híressé váltak a fi-Inom velencei tükrök. A középkorban a nők az övükre, vagy nyakukba akasztva viselték a kózitükröket. Sok híres festő, többek között van Eyk képein jelenik meg a tükör. A velencei barokk tükröknek hamar versenytársuk támadt a francia tükörben. Megjelentek az egyre nagyobb formátumú tükrök, kandallók, toalettasztalok fölött, egész tükörgalériákat, termeket rendeztek be. Az óriási tükröket mozaikszerűen kis négyszögletű tükrökből állították össze. Ma a tükör elmaradhatatlan * része a fürdőszobáknak, előszobáknak és természetesen helye van minden női kézitáskában is. KESZTYŰS KÉZZEL A kémiai ipar ugrásszerű fejlődése forradalmasította a háztartási munkát. A vegyipar termékeinek a használata a mindennapi mosogatást lényegesen megkönnyíti: csekély energiabefektetéssel, kevés időráfordítással könnyű jó munkát végezni. De a vegyi anyagok választékbővülésével egyidejűleg szaporodtak a vele kapcsolatos gondok is. Az enzimtartalmú, úgynevezett „bio“ mosószerek többféle kellemetlenséget okozhatnak az érzékeny bőrűeknél. A legtöbb mosószer túlzott használata erősen zsírtalanít, következésképpen a száraz bőrű egyén kárt szenved, érzékenyen reagál. Hasonló a helyzet a mosogató- és tisztítószereknél. A bőrártalmak elkerülésére ajánlatos, ha a mosószereken feltüntetett használati utasítást nem hagyjuk figyelmen kívül. A védekezés kézenfekvő eszköze a gumikesztyű. Ez ma már nemcsak a maró anyaggal dolgozó gyári munkásnak, az operáló sebésznek, hanem a háztartásban tevékenykedőknek is nélkülözhetetlen. A különböző munkák igénye szerint széles választék áll rendelkezésre a vékonyabb minőségtől a vastagig. A bélelt kesztyű nem tapad a kézhez, az érdesített tenyerű a síkos tárgyak fogását biztosítja. Használat előtt érdemes a tenyeret hintőporral bedörzsölni. Használat után óvatosan húzzuk le a kesztyűt a csuklónál, és ne az ujjak mentén, mert akkor nyúlik és könnyen szakad. Kifordítva szárítsuk. 20
