A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-18 / 3. szám

ENERGIA* a világ nagy gondja A tudótok ait Jósolják, hogy a sión, ai olaj és a földgáz néhány évtized múlva nem lesz elegendő a rohamosan növekvő szükségletek fedezésére. Európa legtöbb országa máris olaj- és földgázimportra szorul, ilyen gondjai vannak Japánnak és az Egyeslilt Államoknak Is. A jóslatok azonban nem állnak meg a figyelmeztetésnél, hanem a kiutat is felvázolják. Milyen energiaforrásokból fedez­zük üzemeink, Járműveink, háztartá­si gépeink hajtóanyagát a jövő szá­zadban? Az ötvenes években, mikor az első békés célokra tervezett atom­erőműveket építeni kezdték, az volt az energetikusok véleménye, hogy ezzel tartósan megoldódik a világot fenyegető energiaválság. Nem így történt. Ennek egyik oka: hogy minden eddigi elképzelést fe­lülmúlva növekszik az ipari üzemek, a közlekedési eszközök és a háztar­tások energiafogyasztása. A másik ok: a békés célokra tervezett atom­erőművek sem épülnek olyan gyors ütemben, mint ahogy azt sokan fel­tételezték. APALY ES DAGALY Akkor hát hogyan lehet a 21. szá­zad kezdetére hatmilliárd fölé sza­porodó emberiség energiaszükségle­tét a rohamosan fogyó szénnél és olajnál olcsóbb forrásokból biztosíta­ni? A kutatók minden lehetőséget mérlegelve, tucatnyi fantasztikusnak tetsző megoldással számolnak. Ilyen többek között az óceánokban tapasz­talható áramlások energiájának ki­használása, továbbá a hullámzás, de főként az apály, dagály hasznos mun­kába állítása is. Ezek az örökös moz­gást mutató erők — ahogy az opti­mista vélekedők állítják — hosszú időkre megoldhatják a problémát. Az apály és a dagály szintkülönb­sége a nyílt tengereken általában egy méter, de a partok közelében — ahol az erőművek építése viszonylag köny­­nyebben oldható meg — a tíz, sőt helyenként a húsz métert is eléri. A La Manche csatorna árapályának szintkülönbsége a francia part egyes pontjain, így St. Michel városánál meghaladja a tizenkét métert. Még ennél'is nagyobb a szintkülönbség az angol partokon. Például a Severn fo­lyó fjordszerű torkolatánál kereken 14 méter árapályt szállít a La Man­che csatorna. A rekordot viszont Észak-Amerika keleti partvidékén, a Fundy öbölben észlelték. Ebben az öbölben 22 méteres a szintkülönbség, ami azt jelenti, hogy egyetlen négy­zetkilométernyi vízterület mozgásá­ból 20 világváros villamosenergia fo­gyasztását fedezni lehetne. A francia mérnökök fantasztikus­nak tetsző objektumterveiket készítet­ték el az argentin kormány megbízá­sából. A Nuevo-i és a San-José-i öböl közé ékelődve T alakú félsziget fek­­zik. Ez a félsziget két egymástól el­lentétes tengermozgást választ el, ami köznyelvre lefordítva azt jelenti, hogy amikor a félsziget egyik olda­lelhető. A terv az, hogy a félszigetet átvágják, s így az árapály állandó váltakozó áramlást teremt a csator­nában, amellyel mesebeli — mintegy kétmillió megawatt energia kincset lehet nyerni. Ezek azonban csak tervek. Egyedül a Szovjetunióban építettek fel olyan árapály — villamoserőművet, amely a gyakorlatban is bizonyítja, ez el­képzelések megvalósíthatóságát. MINTHA LAPATTAL AKARNANK ELTÜNTETNI A KÁRPÁTOKAT A Golf-áramlás, amely az Atlanti óceán északi felében, Mexikó part­jainál startol olyan nagy tömegű me­leget hoz, hogy Európa számos or­szágából így Anglia, Belgium és Franciaország egy részéről száműzi a szigorú telet. A tudósok szerint ez a gigantikus hővezeték annyi ener­giát szállít, amennyivel Európa fű­tési, világítási szükségletét évszáza­dokra fedezni lehetne. Ámde a ten­geráramlások munkába állításától még messze vagyunk. Ehhez a tech­nika mai eszközei csak annyit érnek, mintha tíz-húsz ember lapáttal állna neki a Kárpátok hegyláncát síkság­gá alakítani. A szél — amelyet már az ősember is felhasznált — vitorlák millióit da­gasztja és szélmalmok százezreit hajt­ja. Ámde állandó és megbízható energiaforrásként egyenlőre nem jö­het számításba. Ugyanez a helyzet a napfényt gyújtólencsékkel egy pontra terelő melegítő berendezésekkel is. Bár ki tudja? Lehet, hogy ezen a téren azoknak lesz igazuk, akik a nap hozzánk érkező melegének jobb hasznosításában látják a megoldást. Egyre több szó esik napjainkban a föld belsejében lévő energia hasz­nosításáról is. Köztudomású, hogy a talaj hőfoka a föld középpontjának irányába haladva, százméterenként 3 C°-al növekszik, vagyis egy 10 km mélységben kialakított aknában gyor­san gőzzé válna az oda lejuttatott víz. Negyven kilométer mélyen pedig már olvasztókemencét lehetne be­rendezni. Az eddigi legmélyebb fúrások — amelykről hírt kaptunk — hat és fél­ezer méteres mélységig hatolnak. Ezek a mélyfúrások nagy szerepet játszanak a kőolaj kitermelésében, de ugyanakkor kísérletként szol­gálnak arra is, hogy a föld szilárd kérgét — amelynek vastagsága 10— 12 km — áttörjék. A szilárd réteg alatt, az úgynevezett magzónákban, 4000—5000 C-fok folyékony lávatö­meggel számolnak a kutatók. Ez egy­magában annyi hőenergiát kéovisel, hogy legalább százezer évig fűthet­­nénk vele gyárainkat, lakásainkat, sőt télen a szilárd burkolatú útjain­kat is. AZ ERŐMÜVET A VULKAN HAJTJA A kutatók egyelőre reálisabbnak tartják a szilárd földkéreg alsó zó­nájában — kb. 10 km mélységben — olyan gőzkazánok kialakítását, ame­lyekbe tengervizet lehetne nyomatni és a gőzt felhasználni. Elméletben már a kazánok építésének módszerét is kidolgozták. Földalatti atomrob­bantásokkal akár egy köbkilométeres üregek is nyerhetők. Már kérdés, hogy ilyen mélységben milyen előre nem látható problémák állítják újabb nehézségek elé a~ kutatókat. Mikor várható a föld mélyében fe-Képsor az első szovjet arapály-ero­­mü építésének fázisairól. Az erőmü­vet úszó blokként építették meg a murmanszki hajógyár dokkjában (a), ezután vontatóhajók húzták el a ha­talmas betonszekrényt végleges he­lyére, Kiszlogubszkba (b, c). Ott az erőmüvet lesüllyesztették és beillesz­tették a gát építményébe (d). szülő hőenergia feltárása és haszno­sítása? D. Scserbakov, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának tagja úgy nyilatkozott, hogy még a 20. század vége előtt megvalósulhat a földalatti hőemerőművek létesítése, amelyek­hez elektromos áramot termelő gép­sorokat kapcsolnak. Kísérletek foly­nak a vulkanikus erők munkába ál­lításával is, de ezen a téren nem vár­ható gyors eredmény. A vulkánok szeszélyes kitörései ugyanis állandó veszélyt jelentenek a vulkán-hőerő­műre. SÓBÓL ARAMT Nyugat-Szibériában, a hőforrások vidékén, földalatti tengerekről adtak számot a legutóbbi évek kutatásai. Ezek a földalatti tengerek már a kö­zeljövőben fűteni fogják több mint száz város, illetve ipartelep épületeit. A tudósok egy része a tengerek magas sótartalmára alapozva kémiai úton próbálja az új energiaforráso­kat megtalálni. Ahogy az egyik szak­ember mondotta: ebben van a leg­nagyobb fantázia. De lehetőséget szi­matolnak a tudósok a sarkvidékek térségében gyorsan sodródó jégtáb­lák, illetve jégmezők mozgási ener­giájában is. Elgondolásokban, nagyvonalú ter­vekben tehát nincs hiány. De való­ra váltásuk csillagászati számokkal kifejezhető összegeket világméretű erőfeszítéseket követel. Ha ezek az erőfeszítések sikerrel járnak, bízha­tunk benne, hogy az ezredforduló idején már megszűnnek a világ ener­giagondjai. Ián apály van. a másikon dagály ész-A világon már több helyütt működik, épül, illetve terveznek árapály-erő­müvet A képen jól látható az árapály-erőmüvek legfőbb jellegzetessége: a víz a víz­állástól függően vagy a tenger felől áramlik, a medence felé, vagy apály idején fordítva, s közben turbinát mozgat. Az áramfejlesztő generátor a körte alakú tartályszerkezetben van

Next

/
Oldalképek
Tartalom