A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-07 / 23. szám
A szerkesztőség véleménye Ne veszítse el a reményét! Az újsághirdetés az ön esetében nem éppen kedvező mód az ismerkedésre. A hirdetésére válaszolók bizonyára attól riadtak vissza, hogy súlyos betegségen esett át. Az idegbetegségekről a legtöbb ember még ma is azt hiszi, hogy azok gyógyíthatatlanok. Ez a hiedelem sokakat visszariaszt, s meggátol abban, hogy magával közelebbről is megismerkedhessenek. Talán okosabb lenne, ha a közvetlen környezetében keresne megfelelő élettársat. Akik személyesen is ismerik, bizonyára könnyebben leküzdik természetes emberi gátlásaikat. Leveléből nem derül ki pontosan, hogy milyen a jelenlegi egészségi állapota. Mivel rendszeresen dolgozik, feltételezzük, hogy alkalmas a családalapításra, ezért ne veszítse el a reményét! Elszomorító... A katonai szolgálatom előtt Ostraván dolgoztam, mint a gyári vasút mozdonyvezetője. Sajnos a katonaidőm letelte után ideggyógyászati kezelésre kellett mennem, emiatt nyugdíjaztak. Rokkantsági járadékot kapok, emellett, mint szezonmunkás dolgozom. Nagy gondot okoz, hogy nem tudok a képesítésemnek megfelelő munkát találni. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy eddig még nem tudtam senkivel komolyan megismerkedni. Többször próbálkoztam újsághirdetéssel, sajnos eredmény nélkül. A jelentkező partnerek, mihelyt megtudták, hogy ideggyógyászati kezelésben részesültem, rögtön félbeszakították a levelezést. Volt olyan is, aki még a fényképemet sem küldte vissza. Pedig, amint emlitettem, ma már rendesen dolgozom. Ha nem dolgoznék, nem is mernék ismerkedéssel próbálkozni. Elszomorító, amikor az ember ilyeneket olvas: iszik a férjem, ver a férjem. Az ilyen embereknek akad élettárs. De akinek ilyen férj kell, az megérdemli a sorsát. Én a zsebpénzemet nem a kocsmába hordom, hanem könyveket, és géplakatos szerszámokat vásárolok. Kérem a Hét olvasóit, adjanak tanácsot, érdemes-e folytatni a reménytelen próbálkozásokat, vagy nyugodjak-e bele abba, hogy nem tudok megnősülni. Én bízom benne, hogy valaki mellém áll, hiszen mindössze 37 éves vagyok. Jelige: Remény Válaszok Lila orgonák jeligére Sokféle tragédiáról olvastam már az Emberi sorsok rovatában, de olyan levélíróval még nem találkoztam, aki az Önéhez hasonló problémával rendelkezett volna. Ha ugyanis valaki titkos viszonyt akar fenntartani egy férfivel, az általában nem irja meg az újságban. Honnan tudja, hogy a másik férfi jobban illik magához, mint a férje? őszintén megvallom, sajnálom a férjét, aki a levele alapján rendes és tisztességes ember. Az a véleményem, hogy nem érdemli meg. » Én már idősebb asszony vagyok, s amikor az én gyermekeim kicsik voltak, még nem volt tévé. Abban az időben egyetlen anyának sem jutott az eszébe olyasmi, hogy a gyermekeit egyedül hagyja otthon, és szórakozni menjen. Olyan sok minden létezik körülöttünk, amivel odahaza is elszórakozhat az ember. A legfontosabb azonban, hogy az aszszony szeresse az otthonát. Ügy gondolom, hogy a férje akkor is csen-Vámos Gábor felvétele des ember volt, amikor 9 évvel ezelőtt hozzáment feleségül. Ha akkor megfelelt magának, akkor most is elégedjék meg vele. Hálás lehet a sorsnak, hogy olyan férjet kapott, aki megbecsüli. Ne gondolja, hogy a titkos szerelem boldoggá teszi. Ha hazudozni, titkolózni, rettegni kell valami miatt, akkor az nem boldogság. Nem tudom, hogy a tanácsommal segítek-e magának, de azt kívánom, hogy minél előbb találja meg a boldogságot odahaza, és ne annál a másik férfinél. Kilencévi házasság után ne törje össze a gyermeke és a férje szívét. Írja, hogy házat építenek és ezért nehéz lenne elválni. Csupán ez tartja vissza? Talán már nem is szereti az otthonát? Ha szeretné, örülne annak, hogy a férje jó és megbecsüli magát. Mi lehet ennél szebb és jobb az életben? Senki sem kívánhat többet annál, hogy jó élettárssal, nyugodt otthonban élhet. A boldogság ott van a saját otthonában, ne engedje elfutni! Jelige: Mindent a családért Ne haragudjék, hogy 17 éves létemre tanácsot szeretnék adni magának. Amikor férjhez ment, miért nem gondolt arra, hogy sok szórakozásról le kell majd mondania. Ahelyett, hogy örülne a szép kislányának, és annak, hogy a férje hazaadja a keresetét, elkezd panaszkodni. Én a maga helyében örülnék. Saját tapasztalatomból tudom, mi az, ha egy édesapa iszik, és nem nagyon törődik a családjával. Csak azt tudom ajánlani, hogy minél előbb verje ki a fejéből azt a másik férfit. Biztos benne, hogy az a másik kitartana maga mellett? Én azt hiszem, hogy csak a kalandot keresi. Minnél előbb szakítson vele! Remélem, hogy ismét boldog lesz a férjével. Jelige: Szőke fiú sisk «mis Isi mi i: ss ni A TÜDŐGYULLADÁSRÓL R. Lászlóné k.-i olvasónk írja: „Gyermekkoromból emlékszem, hogy a tüdőgyulladást igen veszélyes betegségnek tartották és azt hiszem, sokan bele ts haltak. Mi a helyzet manapság — gyógyítható-e könynyen és szükséges-e kórházban kezelni a beteget?“ A tüdőgyulladás kórokozói (baktériumok, vírusok stb.) általában cseppfertőzés útján jutnak a tüdőbe. Az esetek túlnyomó többségében pneumokokkusz okozza a lebenyes tüdőgyulladást, de létrehozhatja sztreptokokkusz, influenza-vírus vagy más kórokozó is. Van olyfajta tüdőgyulladás is, amit nem fertőzés, hanem vegyi, fizikai vagy allergiás hatás vált ki, de ezekkel itt nem foglalkozunk. Kedves olvasónk jól emlékszik, a pneumóniák sok esetben végződtek halállal. Különösen az éhezéstől, betegségtől leromlott szervezet küzdötte le nehezen a tüdőgyulladást. Hajdan a dolgozók és munkanélküliek tömegei csak a legnagyobb áldozatok árán jutottak orvoshoz, kórházra alig futotta s a szegény néprétegeknek csupán kis százaléka került intézetbe. Évtizedekkel ezelőtt még maga az orvostudomány sem tudott megbirkózni a pneumóniákkal. A lebenyes tüdőgyulladás eseteinek 25 százaléka végződött halállal. A régebbi gyógymódokat és gyógyszereket háttérbe szorították a szulfonamidok és az antibiotikumok, amelyek alkalmazása lényegesen csökkentette a tüdőgyulladásos halálozások számát, de a betegség lefolyását is enyhébbé tették és megrövidítették. Ennek ellenére a betegséget ma is igen komolyan kell venni. A lebenyes tüdőgyulladás rendszerint hidegrázással, fogvacogással, sápadtsággal kezdődik; a beteg oly gyengének érzi magát, hogy ágynak dől. Félóra múlva, vagy később már ellenkezőleg, forróságot érez, ég az arca, kivörösödik a bőrfelülete és a testhőmérséklet is gyorsan 39—40° C-ra emelkedik. A légzés gyors, felületi, az érverés sűrű, apró. A beteg a mellkasán, a gyulladásos tüdőlebeny oldalán szúró fájdalmat érez, ami nemcsak a légzését, hanem a fekvését is nehezíti. Az első napoktól kezdve gyötri a köhögés, amely kifárasztja, mert a váladék sűrű, nehezen köhöghető ki és újra ingerli. A nehézlégzés és köhögés mellett, általában a betegség megjelenésének 3. napján vesszük észre a tüdőgyulladás egyik jellegzetes tünetét, a rozsdabarna színű köpetet. Ez a betegre és környezetére nézve is kimerítő állapot 7—10 napig tarthat. A páciens rosszul alszik, éjjel félálomban néha félrebeszél, esetleg le is ugrik az ágyról. Ennek az időszaknak a második felében már kissé izzadni kezd, bővebb a váladék, könnyebb a felköhögés, de még gyakori a köhögési inger'és így kimerít. Már említettük, hogy a tüdőgyulladás cseppfertőzés révén terjed. A fertőzés forrása a beteg ember vagy a bacilusgazda, akinek orr és torokváladékából köhögés, tüsszentés, hangos beszéd, nevetés, köpködés alkalmával jutnak a kórokozók a környezetbe. A betegszoba pora, a váladékokkal szennyezett tárgyak, de még az ételneműek is terjeszthetik a betegséget. Ezért a családtagok vagy más betegápoló személyek ügyeljenek a járványellenes teendők betartására, tartsák tisztán a beteg közvetlen környezetét. ^ Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a legifjabb nemzedékben kellő ellenállás fejlődjék ki minden komolyabb megbetegedéssel szemben. Dr. Sz. Gy. 20
