A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-31 / 22. szám

KÖVETÉSRE MÉLTÖ A helyes beszédmód kialakítása, a megfelelő artikuláció, helyes hangképzés és hangsúlyozás elsa­játítása és tanítása főleg a ma­gyar nyelv és irodalom tanárainak a feladata, de nyelvközösségünk minden tagjának érdeke, hogy ér­telmesen és nyelvileg helyesen fe­jezze ki mondanivalóját. Éppen ezért követésre méltónak tartjuk a Komensky Egyetem Bölcsész­kara magyar nyelv- és irodalom­tanszékének kezdeményezését, az április végén megtartott beszéd­versenyt. Magyarországon már hagyomá­nyai vannak az efféle rendezvé­nyeknek : az első beszédversenyt még 1936-ban Kodály Zoltán ren­dezte a budapesti egyetemen. Ha­zánkban — tudomásunk szerint - ez volt az első ilyen akció. Dr. Benkő László, a magyar nyelv- és irodalom-tanszék magyarorszá­gi lektora szervezte. A verseny két részből állt: elő­ször kijelölt szöveget olvastak fel a résztvevők (ezt közvetlenül a verseny előtt kapták meg). A he­lyes kiejtés, a megfelelő hangkép­zés mellett a versenyzők felada­ta az adott szöveg — értekező pró­zarészlet — értelmes, a szöveg tar­talmát, gondolatmenetét megfele­lően tolmácsoló tanári beszéd ér­vényesítése volt. A második részben szabadon választott szöveget olvastak fel a résztvevők. A feladat ezúttal a bemutató tanári olvasás kialakí­tása volt — akár szépirodalmi, akár szakmai (ismeretterjesztő) szövegrészlet alapján. A versenyzőket a tanszék taná­raiból álló zsűri értékelte, s a leg­jobb öt résztvevőt könyvvel jutal­mazta. A verseny győztese Csé­­falvai Ferenc, harmadéves törté­nelem-magyar szakos hallgató lett, a második, illetve harmadik helyre Kiss Mária és Harmati Má­ria került. Véleményünk szerint a helyes beszéd elsajátítása nem csupán a magyar tanszék hallgatóinak a feladata, s igen hasznos lenne, ha e nemes kezdeményezés az egye­temen kívül is lelkes követőkre találna. — ve — # # # A Virágot nyit a puskacső után mindjárt a Testamentum kö­vetkezett. Az első kötet vers-tuli­pánjai után — végrendelet. Az első kötet élet-vállalása, költészet-válla­lása után a hagyakozás következett Batta György költészetében. De ír­­hat-e valaki huszonévesen testamen­tumot? Van-e joga hozzá? A kérdé­sekre csak az lehet a válasz, hogy végső soron a költő mindig, minden versében a maga testamentumát ír­ja. Így azt mondhatjuk, hogy a Vi­rágot nyit a puskacső és a Testa­mentum egy költői építkezés lehet­séges váza, amelyben döntő szerepet kapott egy sajátos nyelvi és stiláris forma: a virágokat csatasorba állító képiség, a kiélezett szókapcsolatok, szótársítások, az ironizálás, s ezzel együtt olyan áttételesség, amely me­taforikus elemeket épít a leghétköz­napibb fogalmak közé. Ezek voltak — véleményünk szerint — a főbb jellemzői Batta György két első ver­seskötetének. Ezek adták eredetisé­gét, áradó, kamaszosan friss hangu­latát, lendületét és újszerűségét. A Testamentum megjelenése óta eltelt kerek öt esztendő termése lett a most megjelent könyv, a Huszadik világháború (Madách — Versbarátok Köre) alapja, amely a tovább alaku­ló battai életmű harmadik állomása. Hozott-e újat, mást Batta György harmadik verseskötete az előző ket­tőhöz mérten ? A kérdés felvetése — úgy érezzük — jogos, hiszen a költőtől az olvasó elvárja az emberi­költői benső építkezés folytatását, kiszélesítését. Nos, átolvasva a Husza­dik világháborút, előbbi kérdésünk­re csak felemás választ kapunk. Az út, amelyen Batta elindult, vélemé­nyünk szerint sokkal több lehetősé­get kínált, mint amennyit abból ez­­idáig Batta György megvalósított. A három kötet útja mintha körben zá­ródott volna össze. A kialakult jel­rendszerek (esetenként már inkább sémák) oldalvást épültek s ezért sok esetben a költő önmagát ismétli, vagy variálja. Vagyis csak érinti azt a felületet — mint fecske a nyugodt víztükröt — amelybe el kellett vol­na merülnie, hogy ne csak verstö­redékeket, de egész verseket hozzon a felszínre. Olyanokat, mint a Gesz­tenyefa este, a Mérges kis vers, to­vábbá A leggyönyörűbb tenger, a Napóleon, a Hiszekegy, vagy a Tu­dósítás egy villanyfényes kupadön­tőről. Kár, hogy egy sor versben a lehe­tőségei alatt maradt, s amikor már a gondolatok kifulladtak, költészet helyett kommentárt olvashatunk. A Csillagrács vakít szép indítása mö­gött tántorog a befejezés. „Meggyfák. Borpince./ Csillagrács vakít.,/ Az ital ma is/ a téboly szférájába/ lőtt ki valakit./ Csöpp fiú lépked/ köldökig hóban./ Bivaly apjában/ vörös ök­lüket/ rázzák a borok ...“ A jó indí­tás után a vers megtorpan, néhány BATTA GYÖRGY versei Huszadik világháború MADÁCH közhely-kérdésbe fullad, hogy a vége aztán felesleges ragasztókká szür­küljön: „Így fogannak újra/ hábo­rús/ vérgyökerek,/ így buggyannak elő/ pokolpatakok/ így szüli újra/ szörnyetegét' földünk a gyémántten­­gelyen pörgő.“ Ugyanilyen felületi megoldások rontják le az egyébként kitűnő Rómeó és Júliát, és a Luis Amstrong fejfájára című verseket is. Igazságtalanság volna azonban, ha e gyengeségek, vagy inkább elsie­tett, elhamarkodott megoldások mel­lett nem vennénk észre, hogy az a kör, amelyben Batta költészetének eddig kialakult rendszere mozog, égy érezhető belső spirálison állandóan emelkedik. S ez az emelkedő ív jel­zi, hogy ha lassan is, de azok a fe­lületi érdességek, közhelyes tételek és felesleges kommentárok egyszer mögötte maradnak, maradhatnak, s érvényre jutnak a gondolatok, a mé­lyebb jelentéseket hordozó metafo­rák, amelyek a Huszadik világhábo­rú négy sorában jelentkeznek: i Nesztelenül özönlik el az eget a hópihék, < a világ leggyönyörűbb bombázói, és fehéret virágzik alattuk a föld. Egyébként az egész kötetben a vi­rágok, a hópihék, a madarak támad­nak, bombáznak — vagyis Batta Huszadik világháborúja a tiszta bé­be: virágoké, madaraké, embereké. Mindannyiunk számára áhított, ro­konszenves távlat ez, amelyben a „közeli házát/ máris megközelitette/ a kerítés mellőli/ nefelejcsszázad“, s a súlyos hadműveletekben „bomba hull/ barack/ a fáról/ a földben akna lapul/ piros retek/ vadászgép húz el/ rigó fölöttünk.“ A kicsinyítő karikírozás Batta egyik erős stíluseszköze, amellyel ki­tűnően bánik, s amelyet minden ver­sében alkalmaz. A Huszadik világ­háború című kötetében — bármeny­nyire is paradoxonnak látszik — ezek a kicsinyítések jelzik a jövő le­hetőségeit egy teljesebb és mélyebb költészet elérésére. De ehhez a mos­taninál több fegyelemre, befelé-hall­­gatásra és nem utolsósorban alapo­sabb szerkesztési munkára lesz szük­sége a költőnek. GÁL SÁNDOR A. SZ. PUSKIN „Emlékművem" című költeményéből idézünk két sort a vízszintes 1, függő­leges 13, és 15. számú sorban. Vízszintes sorok: 13. Olasz autómárka. 14. A korhadás jeleit mutató. 16. Mohamedán pap. 17. Nagy magyar forradalmi költő. 19. Várpalotához csatolt község. 21. Nekem szlovákul. 22. Egyiptomi napisten. 23. Káposztaféleség. 25. A dohányos igé­je. 26. Lelkész. 28. Americum vegy­­jele. 29. Negatív válasz. 30. Háziállat. 32. Anya latinul. 34. Svájci város. 35. Több mint jó ismerősöm. 36. Iker hely­ragok. 37. Kozmetikai cikk-márka. 39. Fűző (női fehérnemű). 41. Ad acta. 43. Fogával szétmorzsol. 44. Messzeség. 46. Verskellék. 47. Középeurópai Kupa. 48. Az ENSZ angol nevének a rövidíté­se. 50. Állati szállás. 52. Taréj közepe. 53. Zsidó vallási szertartási tárgy. 54. Bikaviadálok főszereplője. 55. Bűvöl, varázsol. 58. Noha, ámbár. 59. á, á, á, á. 61. Nemzetközi műnyelv. 63. Rés. 65. Kátrány németül. 68. Zamat. Függőleges sorok: 1. Verdi híres operája. 2. Z. A. Y. 3. Ilyen lap is van. 4. Teke közepe. 5. Enyém franciául. 6. Líra és nesz pá­ratlan betűi. 7. Kis Katalin. 8. MDA. 9. Ver. 10. Bécsi tojás. 11. Azonosak. 12. Zola híres regénye. 18. Tiltószó. 20. Finomságérték. 23. Tejtermék. 24. Li­beg. 26. Ázsiai hegycsoport. 27. Vala­minek a széle. 29. Egyforma mással­hangzók. 31. A bratislavai autók jel­zése. 32. Magyar Optikai Művek. 33. Ritka németül. 38. Folyó Szlovákiában. 40. Az erő fizikai mértékegysége. 42. Szlovák helyeslés. 44. Hajórész. 45. Pa­nasz (bíróság előtt) egy elkövetett vagy gyanított vétség, bűn miatt. 47. Kozmetikai cikk. 49. Szerb népi tánc. 50. Végtag. 51. Jókai személyneve. 52. Kutyafaj. 56. Erre a helyre. 57. Nem fél. 60. Hangtalan kofa. 61. Izomsza­­lag. 62. Folyó a Szovjetunióban. 63. Igekötő. 64. Mely személy. 65. Bizal­mas megszólítás. 66. Latin „és“, 67. Névelő. Beküldendő a vízszintes 1, függőle­ges 13, és 15. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 na­pon belül, szerkesztőségünk címére: 890 44 Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Az emberiség egyetlen útja a boldog­sághoz, az igazsághoz és a haladáshoz a béke.“ KERESZTREJTVÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom