A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-31 / 22. szám
a lakásépítésről Az elmúlt huszonöt év alatt városaink és falvaink arculata, jellege alapjaiban megváltozott. Városainkból eltűntek a nyomortanyák, az egészségtelen, diiledező bérkaszárnyák, falvainkon a kis ablakú, levegőtlen földpadlós kunyhók. A városokban korszerű, gyönyörű lakótelepek, falvainkon pedig szintén minden kényelemmel ellátott családi házak, nyugodtan mondhatjuk — luxusvillák épülnek. Például Bratislavában az elmúlt két évtizedben több olyan új városrész épült — Strkovec, Ostredky, Kramáre, Podvornice, Záluhy stb. — melyek egyenként nagyobbak egyes járási székhelynél. A statisztikai adatok is igazolják, hogy évenkint egyre több állami és szövetkezeti lakás épül, egyre többen költöznek új, korszerű otthonba. Ez vitathatatlan I Mégis nagyon sokan, elsősorban a fiatal házasok panaszkodnak jogosan, hogy nincsen lakásuk, gyermekeikkel szüleiknél egy szobácskábán szoronganak. A napokban egyik ismerősöm találóan jegyezte meg: —■ Negyedszázad alatt többet építettünk, mint azelőtt évszázadok során, lakást mégsem tud szerezni az ember! Sajnos, ez így van. Építünk, de lakás nincsen. Tapasztalatból tudjuk, hogy még a legdrágább szövetkezeti lakásra is a nagyvárosokban öt-tíz évig kell várni. \ önkénytelenül vetődik fel a kérdés: miért van ez így, kik költöznek az új lakásokba, melyek szemünk láttára épülnek. Különösen a nagyvárosok nemzeti bizottságainak munkatársai, funkcionáriusai már évekkel ezelőtt bírálólag mutattak rá arra a hibára, hogy a városfejlesztési terveknél a lakásépítési program megvalósításánál az illetékesek megfeledkeztek a szanálás, és az építés arányáról. Meggondolatlanul, egyszerre egész városrészeket szanáltak, bontottak le, és az ott lakókat új lakásokba költöztették, noha egyes családok olyan házakban, lakásokban laktak, melyek húsz, huszonöt évvel ezelőtt épültek, azok minden tekintetben megfelelőek voltak. Szembetűnő példa erre a váraljai házak komplex bontása. Az egész városrész bontását már a hatvanas évek elején kezdték meg. Több száz házat — köztük sok újat és még több kitűnő állapotban levőt — bontottak lé, az ott lakó családokat Strkovecre költöztették. A váralja rendezése, újjáépítése pedig közel másfél évtizede stagnál. Az alagút közelében ugyan már évek óta három toronyház áll, de azok egyáltalában nem illeszkednek az újjáépített vár alatti környezetbe. A lebontott városrész romjai még ma is kérdőjelként merednek az ég felé, a terület rendezése, mely városunk legszebb része csak nehézkesen történik. És ugyanez a helyzet a Duna-parton is. Felépült az új Duna-híd. Városunk egyik éke, büszkesége. Valamennyien nagyon örülünk neki. De miért volt szükséges emiatt az egész környéket egyszerre szanálni? Nem lehetett volna azt szakaszosan megoldani? Vagy nem lehetett volna a legszebb Dunaparti palotákat az utókornak megmenteni? Ezzel a kérdéssel a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságai is foglalkoztak. Az illetékes minisztereknek feladatul adták, hogy a tanulságokat leszűrve reális intézkedéseket foganatosítsanak arra, hogy a jövőben hasonló mulasztások ne ismétlődhessenek meg és a kormány határozata a nemzeti bizottságoknak meghagyta, hogy a lakásállomány csökkentése a jövőben évi átlagban nem haladhatja meg az egy százalékot. Az illetékes szervek ezzel az intézkedéssel is elősegítik, hogy a jövőben gyorsítsák a lakáskérdés megoldását. (f) NÉPBÍRÖKAT VÁLASZTUNK Az igazságszolgáltatás az államapparátus szerves része. Feladata a jogrend biztosítása, a törvények megtartásának ellenőrzése és az állampolgárok nevelése. Az alkotmányból eredő törvény a bírói hatáskört a hivatásos bírákra és a népbírákra bízza. Ezzel ezen a területen is érvényesült az a lenini alapelv, mely szerint a népi demokratikus államban a nép nemcsak a törvények alkotója, hanem választott képviselői révén azok végrehajtója is. A népbírók a hivatásos bírókkal egyenjogúak. Fontos ügyekben döntenek. Részt vesznek a tárgyalásokon és a döntésekben, melyek során politikai és élettapasztalataikat érvényesítik. A népbírói tisztség társadalmilag nagy jelentőségű, felelősségteljes, közérdekű tevékenység. Az illetékes szervek ezt szem előtt tartva ezért minden segítséget megadnak ahhoz, hogy népbíróink ugyanúgy, mint a hivatásos bírók politikai és szakmai tudásukat fejleszthessék. Az 1968—1969-es válságos években az antiszocialista erők a bírói függetlenséget abszolutizálni igyekeztek és az volt a tervük, hogy a népbírói tisztséget megszüntessék, bíróságainkat kinevezett bürokratikus szervekké változtassák. A konszolidációs folyamat egyik eredménye volt, hogy a bíróság ismét a munkáshatalom hatékony eszköze lett és bekapcsolódhatott a szocialista társadalom építésébe. Az 1970 és 1971- es években járási és kerületi választásokon megerősítették a népbírók sorait. Szlovákiában a nemzeti bizottságok 6993 népbírót választottak. A kerületi bíróságokon 281-es, a többiek pedig a járásbíróságokon töltik be tisztségüket. A választott népbírók 40 százaléka munkás, 17 százaléka földművesszövetkezeti tag, a többi pedig értelmiségi dolgozó és nyugdíjas. A népbírók választása óta négy év telt el, a funkciós időszakuk befejeződik. Vitathatatlanul állapíthatjuk meg, hogy felelősségteljes tisztségüket jól töltötték be. Sokévi önfeláldozó munkájukért dr. Pavel Király, a Szlovák Szocialista Köztársaság igazságügyminisztere 2100 népbírót díszoklevéllel, 300-at pedig emlékéremmel jutalmazott. Az új funkciós időszakra ez év júniusában, a járási és kerületi nemzeti bizottságok plenáris ülésein választjuk meg a népbírókat. Számukat tovább, közel tízezerre növelik. A kritériumok szerint az új népbirók jelölésénél a 24—35 éves korosztályúakat részesítik előnyben, és arra is nagy gondot fordítanak, hogy a népbírói tisztségbe több nő kerüljön. Ugyanakkor arra is ügyelnek, hogy az egyes bíróságok népbíróinak az összetétele megfeleljen a járás szociális és nemzetiségi összetételének. (f) RÖVID HÍREK SZLOVÁKIA LEGFIATALABB VAROSA: KOLLÁROVO hazánk felszabadulásának huszönkilencedik évfordulóján értékes ajándékot kapott, ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének a több mint nyolcmillió korona beruházással épített korszerű művelődési otthont. A korszerű kultúrpalotának színház- és mozltermében 350 néző fér el, az épülethez tartozó üvegrotundában pedig tánctermet létesítettek. Az építészeti szempontból is figyelemreméltó üvegrotunda mennyezetét úgynevezett függőágyak tartják. Az új kollárovói művelődési otthonban helyezték el a 23 ezer kötettel rendelkező városi könyvtárat is. A MÁK TERMESZTÉSÉNEK JELENTŐSÉGÉRŐL a hlohoveci (galgóci) Slovakofarma gyógyszergyárban tanácskoztak a szolvákiai móktermesztők. Köztudomású, hogy a gyógyászatban fájdalomcsillapítóként alkalmazott morfiumot csak a mákból lehet kivonni. A mák termesztése azonban igényes, élőmunkát igényel. Hazánkban kitűnő feltételek vannak a mák termesztéséhez, az értékes nyersanyag nagy részét eddig mégis külföldről importáltuk. Most az illetékes szervek a nemzeti bizottságok támogatásával azon igyekeznek, hogy tökéletesebb gépesítéssel, új agrotechnikai módszerrel növeljék hazánkban a mák termesztését, annak behozatalát a minimumra csökkentsék. A GYÓGYNÖVÉNYEK TERMESZTÉSÉRE és gyűjtésére az idén fokozott gondot fordítanak. A falvakon gyógynövényeket termelő köröket szerveznek. Ebben a munkában különösen a Rokkantak Szövetségének a tagsága tevékenykedik eredményesen. Tesedikovón (Pereden) például már munkaterv szerint eredményesen dolgoznak, s ugyanígy kitűnő eredményeket értek el a strekovi (kürti) kör gyógynövény-termelői, akik tavaly 2450 kg különféle gyógynövényt gyűjtöttek be — 112 300 korona értékben. hot, 8
