A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-18 / 3. szám

1. Nagy László mul’ai (mulyadi) olvasónk felvétele. A kép címe: Egészségünkre! 2. Borzi László safárikovói (tornaijai) olvasónk felvétele. A kép címe: Téli öröm. 3. Munka László komárnói (komáromi) olvasónk felvétele. A kép címe: A nagymama 3 kedvence. LEVELEK, -TUDÓSÍTÁSOK NYUGDÍJASOK TALÁLKOZÓJA Társadalmunk megkülönböztetett figyelemben részesíti az idős pol­gárokat. Olyan feladat ez, amelyet teljesíteni embertársi kötelessé­günk. Nyilván ezt tartotta szem előtt Vléanyban (Vágfarkasdon) a hnb polgári ügyeket intéző testü­leté és a nőszövetség helyi szerve­zete. November 25-én délután a helyi művelődési házban először rendezték meg a 70 éven felüli nyugdíjasok találkozóját. Az előzményekről el kell mon­danunk, hogy a falu postása há­romszáz meghívót hordott szét a köztiszteletben álló idős polgárok­nak, akik közül 270-en meg is je­lentek a találkozón. Az óvoda és az általános iskola növendékei tar­ka és gazdag kulturális műsorral szórakoztatták a nyugdíjasokat. Es ráadásul még ajándékokkal is kedveskedtek. A nyugdíjasok találkozóján részt vettek a járási nemzeti bizottság képviselői és a Nemzeti Front he­lyi szervezeteinek vezetői is. Ün­nepélyessé tette a hangulatot és jelentős mértékben hozzájárult a jó közérzethez, hogy a művelődési házat feldíszítették. Melicher Ju­dit elvtársnő, a művelődési ház vezetője mindent elkövetett, hogy a nyugdíjasok találkozóján min­denki jól érezze magát. Azokat a nyugdíjasokat, akik valamilyen okból nem vehettek részt a kultu­rális műsorral egybekötött talál­kozón, az úttörők és a helyi nem­zeti bizottság polgári ügyeket in­téző testületének tagjai keresték fel. Szvoreny Sarolta ELISMERŐ OKLEVELEK Az 1973-as esztendő végén a bran­­ői (berencsi) művelődési házban megtartották a Vöröskereszt helyi szervezetének évzáró gyűlését, öt­ven ifjú és százötven felnőtt tagja van a szervezetnek. Közülük so­kan megjelentek a gyűlésen. Ott volt Buőko elvtárs is, a járás kül­dötte, akit külön dicséret illet azért, hogy a Népegészség című újságra negyven, a Naäe zdravie­­ra tizennégy előfizetőt szerzett. Lavinová elvtársnő, a járási szervezet másik küldötte köszöne­tét fejezte ki a Vöröskereszt veze­tőségének jó munkájáért, majd külön-külön minden egyes vezető­ségi tagnak átadta az elismerő oklevelet. Dicséretben és elismerő oklevélben részesült Berecz Eleo­nóra munkásnő, aki tizenegyszeres ingyenes véradó. El kell monda­nunk, hogy Berencsen több mint ötven ember ad vért rendszeresen. S e nemes adománnyal életeket mentenek meg. Persze, az egészségügy sokat kö­szönhet dr. Öbert Lajos berencsi orvosnak, aki széles körű felvilágo­sító munkát végzett és megszer­vezte a rendszeres véradást. A fel­­világosító munkában felesége, öbert Mária ápolónő sem maradt el. Két gyermek édesanyja, ház­tartást vezet és még a Vöröskereszt helyi szervezetének elnöke is. Munkáját szorgalommal és oda­adással végzi. A gyűlés befejezése után frissí­tőt szolgáltak fel a tagságnak. Gyuriin Mária NAGY HATÁSSAL VOLT RAM Győri Saroltának a Hétben közölt, Évfordulók című cikke, amely Auschwitz borzalmas emlékeit idézte fel. 1945. január 16-án hagytuk el a koncentrációs tábor területét. Azon a napon szabadult fel a város. Persze, bennünket fog­lyokat május 1-ig táborból tábor­ba vittek. Ettől függetlenül nevezetes és emlékezetes nap lett 1945. január 16. Mert addig hét hónapot dolgoz­tam az ottani Union gyárban. S naponta tizenkét órát. Azon a napon is délután öt órakor még dolgoztunk, este hét körül meg már messze magunk mögött hagy­tuk a várost. A robbanást azonban még hallottuk. A németek levegő­be röpítették a gyárat. Azon az éjszakán hetven kilométert tet­tünk meg gyalog és étlen-szomjan. Azt írja Győri Sarolta, hogy az egyik folyosó végén döbbenten állt meg egy szobor előtt. Két kisfiút ábrázol. Kezükben félgömb alakú edényt tartanak. Bizony, én is sok löttyöt megettem abból az edény­ből. Nincs nap, hogy eszembe ne jutna az a sok borzalom, ami az auschwitzi koncentrációs táborban történt. Ha pedig olyan cikket olvasok, mint a Győri Saroltáé, rettenetes hatással van rám. Nem tudom megállni, hogy ne ragadjak a kezembe papírt, tollat, hogy ne reagáljak! Nagyon szeretnék én is elmenni Auschwitzba. Szeretnék gyertyát égetni szegény jó édesanyámért a krematórium előtt. A családom azonban nem egyezik bele egy ilyen útba. Tekintettel vannak a koncentrációs táborban nagyon le­romlott egészségi állapotomra. Így az évfordulókon csak a se­bek sajognak fel! Fábri Lászlóné SZERKESZTŐI ÜZENETEK Remény jeligére: Forduljon taná- ' csért a „Predmanielská a manáel­­ská poradfta"-hoz. Bratislava, nám. 4. apríla ő. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom