A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-24 / 21. szám
Valamikor gyerekkoromban én is tagja voltam egy énekkarnak. Jól tudom, mennyi lemondással járó munka fekszik egy-egy dal betanulásában. Mégis örömmel csináltuk mindannyian. Hogy miért? Talán azért, mert szerettünk énekelni, s talán még inkább azért, mert volt egy lelkes tanítónk, vezetőnk, aki még tőlünk is jobban szerette az éneklést, s akinek a lelkesedése minket is felgyújtott, magával ragadott. Ma sincs ez másképp. Erről győződtem meg a Nyitra környéki Zsérén. Gyönyörű népviseletbe öltözve vártak — mint a mezei bemutatkoztak a hazai közönségnek. Sikerük volt. Ezen felbuzdulva folytatták a munkát. Ma már ott tartanak, hogy évente tizenötször is fellépnek különböző rendezvényeken, és rendszeresen részt vesznek a járási versenyeken. Eredményeik: 1972- ben a vegyeskar 2. helyen végzett a járási versenyen. Jó munkájuk eredményeként még abban az évben eljutottak az országos énekkari fesztiválra, a galántai Kodály-napokra. 1973- ban a vegyeskar a 3., a női kar pepatonyban rendeznek meg. S természetesen júniusban fellépünk Zselizen, az országos népművészeti fesztiválon. Jövőre újra el szeretnénk jutni a galántai Kodály-napokra . . . Azt is megtudtam, hogy az énekkar tagjai egyéb, egész estét betöltő műsorokon is fellépnek helyben és a környező falvakban. Vannak szólistáik, éneklő csoportjuk. Feldolgoznak különböző népszokásokat, mint például a Menyasszony kikérést, Farsangolást stb. Tehát őrzik, felújítják és tovább fejlesztve éltetik a népi hagyományokat, amiért dicséretet érdemelnek. virágok hogy a fényképezőgép lencséje elé álljanak, s hogy elbeszélgethessünk munkájukról, elért eredményeikről. Simek Viktor tanító fiatal ember, ő az énekkar vezetője. Tőle tudtam meg, hogy Zsérén az éneklésnek ugyan van hagyománya, a kórusmozgalomnak azonban nincs. 1971-ben szervezték meg a 42 tagú vegyeskórust. Itt jegyzem meg, hogy a női és a férfikar külön-külön is dolgozik és fellép. Az énekkar tagjainak többsége fiatal, 16— 25 év közöttiek. A férfiak között akadnak idősebbek is. Alig négy hónap elteltével felléptek, azaz dig az 1. helyen végzett. Ebben az évben a vegyeskar újra a 2. helyre verekedte fel magát. A női kartól ezúttal sem tudták elhódítani az 1. helyezést. Nagy volt az örömük, és joggal. — A jövőt illetően mik a terveik? — kérdem. — A rozsnyái munkásdalárda idén ünnepli fennállásának 110. évfordulóját. Ebből az alkalomból énekkari fesztivált rendeznek, melyre minket is meghívtak — válaszolja készségesen Simek Viktor, ez a szimpatikus, lelkes fiatalember. — Részt veszünk a kerületi fesztiválon is, melyet májusban Diós-Az énekkar rövid bemutatását Vass Lajos gondolataival fejezem be, melyeket annak idején, a Kodály-napokat megelőző selejtezők alkalmával írt be az énekkar krónikájába : „A Kodály gyűjtötte gyönyörű zsérei dallamok mai éneklőit arra kérem, hogy minél többet elevenítsenek fel abból az örök értékű hagyományból. Minden daluk olyan szép legyen, mint az a viselet, amelyet nagy gonddal elővarázsoltak. Sok sikert kívánok abban a reményben, hogy még sokszor találkozunk." L. B.
