A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-24 / 21. szám

A Dunajskó Streda-i (dunaszerda­­helyi) könyvesboltban a pultok előtt csoportosan várakoznak a könyv­barátok, a könyvszerető vásárlók. A könyvespolcok előtt fiatalok cso­portja. Bö a választék. A szépiro­dalmi kiadványok mellett a gyermek­­irodalom és a szakirodalom iránt is óriási az érdeklődés. Ezt már So­mogyi Annától, a könyvesbolt veze­tőjétől tudtam meg, akit megkértem, válaszoljon néhány kérdésemre. — Hány alkalommal dolgoznak és hogyan teljesítették a múlt évi tervet? — Négyen vagyunk. Tervünk egy­millió négyszázhetvenezer korona volt, s ezt jelentősen túlteljesítettük. Ha figyelembe vesszük, hogy pél­dául 1966-ban még csak hétszáz­ezer korona volt az évi bevételünk, akkor látjuk, milyen hatalmas volt a fejlődés. Ez nemcsak azzal ma­gyarázható, hogy emelkedett a dol­gozók jövedelme, életszínvonala, hanem azzal is, hogy egyre igénye­sebbek, műveltebbek az emberek. Kik a könyvesbolt leggyakoribb látogatói? — örömmel mondhatom, hogy a fiatalok. A diákok szinte minden­napos vásárlóink. De igen sok mun­kásfiatal is rendszeresen látogatja a boltot s persze a középkorúak is. A legkeresettebb könyvek? — Mint már említettem, a szép­­irodalmi kiadványok mellett óriási érdeklődés nyilvánul meg a gyer­mekirodalom iránt, s bár soha ennyi gyermekekhez szóló müvet nem ad­tak ki, mint a közelmúltban, még­sem tudjuk teljesen kielégíteni leg­fiatalabb vásárlóink igényeit. Saj­nos a kötelező olvasmányokkal is hasonló a helyzet. A diákok állan­dóan keresik, de ezek a kötetek egyszerűen hozzáférhetetlenek, s ez bizony nemcsak a vásárlóknak, de nekünk is sok gondot, bosszúságot okoz. A múlt évben a legkeresettebb könyv Garcia Marquez: Száz év magánya volt, de nagy érdeklődés nyilvánult meg a klasszikusok — mint például Tolsztoj, Dosztojevsz­kij, Csehov, Bronté és Flaubert — művei iránt is. Az idei év első köny­­sikere nálunk Maugham: Catalina című műve, amelyből már az összes példányt eladtuk. A mai magyar irodalmi alkotások közül változatla­nul vezetnek Berkesi és Szilvássy művei, de rögtön ott a nyomukban, mint legolvasottabb írók Déry Tibor, Németh László, Fejes Endre és Szabó Magda. Nagy sikere van a magyar remekírók sorozatnak is. Csehszlovákiai magyar könyvsiker­ként könyvelhetjük el fiatal próza­­íróink Fekete szél című antológiá­ját. A kiadott nyolcszáz példány fe­lét ma adtuk el. Nagy sikere van Dávid Teréz: Időzített boldogság című regényének, de változatlanul közkedveltek és keresettek Ordódy Katalin, Egri Viktor és Duba Gyula müvei is. Itt kell megemlítenem jó kapcso­latunkat a Madách Könyvkiadóval, örülünk a közös munkának, de a kiadótól valamivel nagyobb rugal­masságot várunk. Ugyanez a prob­léma a magyarországi rendelések­kel is. Az olvasó bizalmát pedig csak új, friss könyvekkel, rugalmas szervezéssel tudjuk megtartani. Ezekre a dolgokra talán az illetéke­sek jobban odafigyelhetnének. — Legközelebbi terveik? — Szeretnénk nagyon sokat ten­ni annak érdekében, hogy a jó könyvnek jó olvasót neveljünk. Állandó feladatunknak tartjuk a csehszlovákiai magyar szerzők nép­szerűsítését. Ennek érdekében már a múltban is nagyon sokat tettünk, hogy csak egyet említsek: a Ma­­dách-kiadványok kiállítása mellett állandó jelleggel létrehoztuk a Ma­­dách-kiadású könyvek polcát is, ahol csak csehszlovákiai magyar írók és költők művei találhatók. Számos olyan rendezvény, akció megvalósítása szerepel terveink kö­zött, amelynek elsődleges célja a könyv megszerettetése, valamint az olvasó és az író kapcsolatának szo­rosabbá tétele. Szeretnénk elérni, hogy minden új kötettel jelentkező csehszlovákiai magyar szerző egy­­egy egész napot töltsön könyves­boltunkban és elbeszélgessen az olvasókkal. Az olvasótábor nevelése nemcsak íróinkon, pedagógusain­kon múlik, hanem a könyvkereske­dők hozzáállásán, leleményességén is. Célunk: jó könyvterjesztéssel, irodalomnépszerűsítéssel igényes­ségre, elmélyültebb gondolkodásra nevelni az olvasókat. BOROS ZSUZSA Kanovits György felvétele Amolyan évről évre ismétlő­dő, úgyszólván örökzöld téma az érettségi, hiszen június első felében min­den esztendőben a 18— 19 éves fiatalok ezrei lép­nek a zöld posztóval borított asztalhoz, Hogy a vizsgabizottság előtt tanúbi­zonyságot tegyenek általános művelt­ségükről, tudásukról, egy életre szóló fölkészültségükről s nem utolsósorban érettségükről. Tizenhárom esztendei iskolába járás utón egy nap izgalom, és aztán... Aztán már „csak" a pályaválasztás, a továbbtanulás vagy épp ellenkezőleg, a munkaviszonyba lépés következik. De az az egy nap csordultig van lélegzet­visszafojtó szorongással, heves szív­dobogás kísérte idegességgel, torkot perzselő vizsgadrukkal, amíg csak vala­hogy így el nem kezdik feleleteiket: „Tételem József Attila és a proletár köl­tészet ... Tételem a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar líra... Téte­lem..." Megéri ez az egy nap izgalom? Hogy készülnek az érettségire az iskolapadot mór csupán alig néhány napig koptató „véndiákok"? Milyen életre szóló tér­­veik, vágyaik, elképzeléseik vannak? Ezekre a kérdésekre kerestem választ a Stúrovái (Párkányi) Gimnáziumban. ELSŐ PÁRBESZÉD PÉTER LÁSZLÓ iskolaigazgató szűk­szavú, halk természetű férfi. Kerüli a közhelyeket, rövid és kerek mondatok­ban fogalmaz: — Ebben a tanévben, két osztályban, összesen 59 érettségiző diákunk van. Közülük huszonegyen jelentkeztek fő­iskolára vagy egyetemre, tizennégyen fölépítményű szakközépiskolában szeret­nék folytatni tanulmányaikat, tizen­négyen pedig munkaviszonyba lépnek. — Milyen hagyományai vannak Pár­­kány vidékén a gimnáziumi oktatásnak? — Inkább csak újkeletűek, hiszen a felszabadulás előtt még az olyan nagy községben, mint például Muzsla is alig-alig lehetett egy-egy érettségizett vagy netán főiskolát végzett embert ta­lálni. Most pedig csak a legutóbbi év­tizedben kereken ezer fiatal tett isko­lánkban érettségi vizsgát! — Nyomon követték sorsuk alakulá­sát? Elgondolkozik. — Alkalomszerűen igen. Kértük őket, írnák meg, miként sikerült érvényesül­niük az életben, hová jutottak, mivel foglalkoznak?... Volt aki megírta, volt aki nem. Biztosabb, átfogóbb adatokat inkább az osztályfőnökök kapnak egy­­egy érettségitalálkozón, ahol is a meg­­ielentek mindegyike rendszerint elmond­ja életének alakulását. — És mi tudható meg az egykori diá­kok „feleleteiből"? — Például az, hogy a továbbtanulás­ra jelentkezett diákjaink kétharmadát fölvették az egyetemekre és főiskolákra. De az is, hogy a múló évek során in­kább a természettudományi pályákat választó növendékeink, közülük is a ve­gyészek állják legkitartóbban a sarat. Persze, van azonban már több orvo­sunk, számos pedagógusunk és mező­gazdasági szakemberünk is. örömmel halljuk, hogy a csehországi főiskolákon különösen jó eredménnyel tanulnak diákjaink. Az is jóleső érzés számunkra, hogy több cigány származású fiatal is eljutott már nálunk az érettségiig ... — A búcsút jelentő ballagás napján mivel engedi majd útjára a vágyakkal, tervekkel teli 59 maturánst? Elmosolyodik. — Most rossz diák leszek, mert erre csak nehezen tudok válaszolni... Több­I nyire ugyanis fejből búcsúztatom az érettségizőket, és a pillanatnyi érzései­met mondom el. Rendszerint türelemre, kitortósro, szorgalomra, igyekezetre in­tem őket, s egymás megbecsülését ké­rem tőlük. Úgy tapasztaltam, ez a leg­fontosabb az ember életében. MÁSODIK PÁRBESZÉD DÁVID LÁSZLÓ tanár, heti órakötele­zettsége mellett, immár öt esztendeje a „A pályaválasztás ne vakrepülés legyen I" párkányi gimnázium pályaválasztási ta­nácsadójának szerepkörét is végzi. Fe­lelősségteljes, sok figyelmet és gyors meglátásokat igénylő munka. Alkatra, beszédre úgyszólván ellentéte az igaz­gatónak. Magas, kerek arcú, erőtől duzzadó, élénk szavú férfi. Szinte kérdés nélkül mond el mindent, amit a pálya­­választás kapcsán tudnom illik. — Reális esélylatolgatás, józan mér­téktartás jellemezte az idei érettségizők pályaválasztási szándékait. A tovább­tanulni szándékozók fele természettudo-Benká Márta Ai iskolaigazgató történelemórára indul

Next

/
Oldalképek
Tartalom