A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-10 / 19. szám
Tavaly röpítették világgá a hírközlő szervek, hogy megszületett a Szovjetunió kétszázötvenmilliomodik állampolgára. A Negyelja című hetilap most megkérdezte Dmitrij Valentyej professzort, a Moszkvai Egyetem demográfiai kutatóintézetének vezető munkatársát, mit mondhat erről az impozáns, kerek számról a népességtudomány szakembere. Mint a válaszból kitűnik, 1897-ben, az addig egyetlen komolyabb népszámlálás esztendejében született meg a cári Oroszország százhuszonötmilliomodik lakosa. Azóta tehát ez a szám megkétszereződött. A lakosság megkétszereződésének hetvenhat esztendejében történt számtalan változás közül a legfontosabb a társadalom osztálytagozódásának alapvető módosulása. Az 1897-es felméréstől lényegében nem különböző 1913-as adatok szerint az akkori lakosság 15 százaléka volt munkás, 67 százaléka paraszt, 16 százaléka pedig földbirtokos vagy jobbmódú polgár. A Szovjetunióban a munkásság aránya már 1972-ben elérte a hatvan százalékot: az alkalmazottaké 21, a szovhoz- és a kolhozparasztságé 19 százalék. Az első orosz népszámlálás óta a foglalkozási csoportok a felismerhetetlenségig megváltoztak. Mivel a szovjethatalom időszakában a cári Oroszországban ismeretlen hivatások egész serege jött létre, a közvetlen összehasonlítás lehetősége korlátozott. A különbség annál számottevőbb néhány hagyományos, és társadalmilag rendkívül fontos, hivatási csoportnál. A lélekszám megduplázódásának 76 éves időszakában a Szovjetunió területén a pedagógusok száma megtízszereződött, az orvosoké pedig csaknem huszonötször magasabb, mint az első népszámlálás idején volt (az ezer lakosra jutó orvosarányt illetően a Szovjetunióé a világstatisztika egyik legelőkelőbb helyezése). Az életfeltételek változása természetesen közvetlenül befolyásolja a demográfia által vizsgált olyan alapvető adatokat, mint például a születési és a halálozási ráta. A kétszázötvenmilliomodik állampolgár ötvenöt esztendővel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után született. Ma már a lakosságnak csaknem nyolcvan százaléka tartozik ebbe a kategóriába. A szovjet népességtudomány a következő csoportokba sorolja be a korosztályokat: 1. újszülöttek egyéves korig, 2. iskola előtti korosztály hat-hétesztendős korig, 3. serdülők, mintegy 18 éves korig, 4. társadalmi és gazdasági életben legaktívabb szerepet játszó korcsoportok, férfiaknál 59, nőknél 54 éves korig, végül 5. nyugdíjasok, férfiaknál hatvan, nőknél ötvenöt éven felül. A korcsoport-struktúrát a piramisábra érzékelteti a legszemléletesebben, amelynek alapját az újszülöttek, csúcsát pedig a legöregebbek jelentik. A demográfiai nemzedékek, vagyis az azonos évben születettek rétegeiből összeállított piramis alakja csaknem tökéletes, hiszen mniden réteg eleve valamivel kisebb felületű, mint az alatta levő. De ez a piramis jórészt elméleti. A változás bonyolultságát hívebben tükröző, ezért gyakrabban használt az a módszer, amely egy-egy adott évben veszi szemügyre az egész konstruktúrát. Ekkor az ábra már egyenetlenebb, de annál realisztikusabb: azonnal kitűnik rajta például az, hogy a valóságban egy-egy idősebb korcsoport néha sokkal népesebb lehet, mint valamelyik fiatalabb korosztály. Ez a helyzet háború esetén. Az 1897-es ábra sokkal jobban megfelel a geometriai piramisnak, mint az 1972-es — az utóbbi inkább trapézra emlékeztet. Az alap — ami az újszülötteket jelzi — csak nagyon kevéssel szélesebb, mint a hatvanas éveikben levők rétegvonola, az ábra oldalai pedig tele vannak töréssel: szinte minden korcsoport (tízéves időszakokat alapul véve) népesebb vagy csekélyebb lélekszámú a megelőzőnél, illetve a következőnél. Közismert, hogy nagy háborúk után a születési ráta rendkívüli mértékben emelkedik. így volt ez a Szovjetunióban is a második világháború után. A demográfusok abban is egyetértenek a közvéleménnyel, hogy ez a jelenség valóban kompenzáló jellegű. A háború után tíz-tizenkét évvel született szovjet nemzedék felülmúlja lélekszámban mind a megelőző, mind az utána következő csoportokat. Most, mintegy tizennyolc-húsz évvel a tetőzés után, természetes, hogy a születési rekord mintegy megismétlődik. Hiszen a legnépesebb háború utáni korosztály házasulási időszakba lépett. A szovjet demográfusok jó előre jelentették ezt a logikus fejleményt és azt is kimutatták, hogy a jelenlegi hullám mintegy 1978-ig tart. Ettől kezdve a jelenséget kiváltó tényezők elhalványul-
