A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-10 / 19. szám
megmozduljon a frontvonal, átcsapjon a Gorámon, mint az árhullám, hogy biztonságosan hazamehessenek a felszabadult falvakba szeretteikhez, ha ugyan életben találják még őket. A katonaszökevények helyzete nem volt könnyű és veszélytelen. A németek, a tábori csendőrök, a kisebb-nagyobb nyilas-bandák gyakran átfésülték a falvakat, s nem egy szerencsétlen embert állítottak hadbíróság elé, vagy ők maguk végeztek rövid úton velük. Pedig inkább a saját bőrük mentésére gondolhattak volna. De ők nem gondoltak arra, semmire sem gondoltak. Elvakultan, vérgőzös aggyal féktelenül tobzódtak tovább, félelemben és rettegésben tartottak mindenkit. A fiatalember jól tudta, hogy addig nem juthat el a Gorám túlsó oldalára, a szülőfalujába, amíg a frontvonal meg nem mozdulva nyugat felé nem tolódik, mégis meghatározott céllal jött az előtte terpeszkedő ismeretlen faluba: Gazsó Feri családját, szüleit és feleségét keresi fel, náluk húzza meg magát addig, míg történik valami, feltéve persze, hogy befogadják. Gazsó Ferivel a bevonulásuk napján ismerkedett meg és kötött barátságot. Együtt szenvedtek, együtt kerültek ki a frontra is, Arad környékére. Közben a falu szélére ért. Megpróbált tájékozódni. Hogy is magyarázta annak idején az ő Feri barátja?... „A falu közepén, a templom melletti szoroskában elindulsz a Garam felé. Lenn, a lejtő aljánál jobbra fordulsz, szélről a második ház a miénk. Kettőszáztizenötös a házszámunk ..." Kihalt és csendes volt oz utca. Egyetlen lélekkel sem találkozott, sem katonával, sem civillel. Ahogy közeledett a házhoz, egyre jobban feszültek az idegei, homlokát kiverte a veríték. Néhány perc múlva Feriék háza előtt állt. Mivel a kiskapu zárva volt, átmászott a kerítésen. A szomszédban mérgesen ugatott a kutya. Csendesen megkocogtatta az ablakot. Kis idő múlva nyílt az ajtó, tagbaszakadt férfi állt a nyílásban, egy szál ingben-gatyóban. Mintho Ferit, az ő kenyerespajtását látta volna maga előtt kissé megöregedetten, fáradtan. — Gazsóékat keresem — mondta fojtott, ideges hangon. Legszívesebben visszafordult volna. Rettenetes érzések keringtek benne. Egészen belegyengült. Remegett a térde, szíve a torkában dobogott, szinte fojtogatta. Azt kívánta, bárcsak bevágnák orra előtt az ajtót, hogy ne léphetné át a küszöböt. De a nagydarab férfi nem azt tette, amit kívánt. —■ Jó helyen jár — mondta magától értetődően. — Tessék, fáradjon beljebb. Negyedóra múlva talpon volt az egész család: Feri édesanyja, Julika, a felesége, s még a kétéves Ferike is felébredt a nagy mozgolódásra. Kissé álmosan ült az anyja ölében, s riadt, kíváncsi szemmel bámulta az idegent. — Éhes-e? — kérdezte Feri édesanyja, de feleletet sem várva folytatta: — Persze, hogy éhes, hiszen hosszú, fárasztó út állhat mögötte. — Szalonnát, kolbászt, kenyeret tett eléje az asztalra. — Tessék, fogyassza. Gazsó Ferenc pálinkát, poharakat vett elő. Töltött. A tisztesség kedvéért magának is. — Cukorrépából főztem, nem a legjobb, de azért meg lehet inni. Egészségére, fiam! A jövevény ivott, s bár éhes volt, mint a farkas, alig-alig akart lecsúszni a torkán a falat. Egyre azon törte a fejét, mit, hogyan mondjon, hazudjon-e, vagy mondja el a teljes igazságot. Képtelenség, gondolta, lehetetlen, nem tudja megtenni. Pedig a család tagjai várták a szavát. Az apa, az anya, a feleség tekintetéből most azt az egyetlen, a számukra legfontosabb kérdést olvashatta ki: „Mi van a mi Ferinkkel?" Befejezvén az evést, asztalra tette a kést és megköszönte a vacsorát. Nagy nógatásra megivott még egy pohórka pálinkát, aztán a család engedelmével rágyújtott. Gazsót is megkínálta. Bodorodott a cigaretta füstje, miközben rajta csüngött a család tekintete. Egyre feszültebbé és kibírhatatlanabbá vált a csend. — Együtt voltam Ferivel — mondta ki végül szemlesütve. Tompa és rekedtes volt a hangja. Mintha fojtogatták volna. — Jaj, istenem — jajdult fel az édesanya, s hirtelenjében ezernyi kérdést tett fel a fiatalembernek: hol, hogyan, merre jártak, mikor látta utoljára? — Életben van? . . . Mondja meg igaz lelkére: életben van?... Ugye odaveszett, mondja már ki, a nagy istenre kérem I... Nincs már nekem fiam, jaj, nincs már nekem fiam ... — siránkozott, arcán végigömlött a könnye. A fiatalasszony is szeméhez emelte a kötényét, ölében a gyerek megszeppenve elpityeredett, csak Gazsó Ferenc ült keményen, maga elé meredő tekintettel. Szorongását csak a keze remegése árulta el: pálinkatöltés közben az üveg nyaka kocogott a pohár peremén. — Egészségére! — mondta s ivott, majd keze fejével megtörölte a száját. — Most aztán ki az igazsággal, fiam, mondott szóból ért az ember! Ki az igazsággal... borult el a fiatalember arca. Azt nem lehet most elmondani, mert az igazság rettenetes, most látja csak igazán, hogy milyen borzasztó ... Újszentanna mellett történt: estébe hajlott az idő, amikor pusztító tűzbe kerültek, valóságos földindulásba. Feri megtóntorodott, szétcsapta a karját és elvágódott. Vér buggyant a száján. Vagy másfél kilométernyire cipelte a hátán. Még akkor is élt, amikor egy fészerben a szénára fektette. „Ha életben maradsz... ha vége lesz... és hazakerülsz... — suttogta alig hallhatóan —, keresd fel a szüléimét és a feleségemet... és mondd meg ... mondd meg nekik .. . különben ne mondj semmit... Itt... itt, a zsebemben van az órám ... a Doxa . .. apám ajándéka... vidd magaddal és... és add át nekik... helyettem... abból majd mindent... megértenek . ..“ Hogy mondhatná el ő most a teljes igazságot? Beszélni viszont kell, elkerülhetetlen. És beszélt. Folyvást, mintha olvasta volna: — Nyugodjanak meg, nincs a Ferinek semmi baja. Igaz, megsebesült, de csak könnyebben, combját érte a golyó, csontot viszont nem tört. Még egy-két hét, és teljesen rendbe jön. Két hét alatt egyébként is sok minden történhet, két hét alatt a háború is befejeződhet ... Határozottan, meggyőzően beszélt. Ügy tűnt, a háziak elhitték a meséjét, mégsem nyugodott meg. A keserű gombóc még ezek után sem tágított a torkából. A fiatalasszony a konyhai dikón készítette el a fekhelyét. Lefeküdtek. Csend lett, mélységes csend. A nagy csendességben tisztán hallatszott a zsebében lapuló Doxa óra finom ketyegése. Nem és nem jött álom a szemére. Egyre határozottabban érezte, hogy nem maradhat ennél a háznál, még akkor sem, ha a vesztébe rohan. Nem bírná elviselni az állandó kérdezősködést, a gyanakvó, számonkérő tekinteteket, a hazudozást. Hirtelen elhatározással felkelt. Csendben felöltözött, a zsebórát az asztalra tette és óvatosan kilopózott a házból. Még akkor is fülében hallotta az óraketyegést, amikor már messze járt a falutól. Keleten pirult az ég alja, virradt ,.. L. GALY OLGA „Erős vagy népem" című verséből idézünk, mely Így kezdődik: „... Te tudod népem, Csehszlovákia népe,/ hogy ami nálunk ma szép és viruló ...“ folytatását lásd a vízszintes 1, és függőleges 14. számú sorban. Vízszintes sorok: 14. Átkarolja. 15. Kisebb tréfás elbeszélő műfaj. 16. Hangjegy. 17. Méhhim. 18. Testrész névelővel. 19. A hét egyik napján. 21. Szlovák személyes névmás. 22. Afrikai ország. 23. Lopva figyeled. 24. Névelő (ford.). 25. Német Mária. 26. Futár. 27. Hangtalan pap. 28. Énekhang. 29. Ad acta. 30. Értékhatár. 31. Szélmentes oldal a hajózásban (ang.). 32. Idegen női név (ford.). 35. Égtáj. 36. Angol király. 37. Tiszta súly. 38. Mocsárgáz. 39. Nemesfém. 40. Spanyol női név. 41. Fényképet. 42. Déligyümölcs. 43. Hangtalan kanári. 44. Alkotás. 45. Állatlak. 46. Sajó egynemű betűi. 47. ... ni vidi vici. 48. Ürít egyik típusú betűi. 49. Fürdőmedence. 51. Egészségügyi anyag. 53. Lángol. 54. Elemi iskolás régebbi neve. 55. Egyházi gyűlés. 56. Nem mögé. Függőleges sorok: 1. Idegen Ilona. 2. Hegy Budapest közelében. 3. Belek közepe. 4. Kinai férfinév. 5. Román tengeri fürdő. 6. Férfinév és tiltószó. 7. Becézett női név. 8. Kamélia egynemű betűi. 9. Erna Aranka. 10. Díszít. 11. Folyami kavics. 12. A múlt idő jele. 13. Tétel közepe. 18. A1... kairói napilap. 19. Megszerez. 20. Kedd vége. 22. A galántai autók jelzése. 23. A fényerősség egysége. 25. Flotow operája. 26. Kilátásban van! 27. Latin toll. 28. Ormérték. 30. Leszid. 31. Növények kapaszkodására szolgál-e? 33. Pietro . . . olasz politikus. 34. Anna Olga, 35. A két vegyértékű karbonilgyökhöz csatlakozó két szénhidrogéngyökből álló vegyület. 36. Szlovák tehén. 38. Motorrész. 39. Év franciául. 41. Zúgos. 42. ... Andor, magyar színész. 44. Hiányos masli. 46. Német homok. 49. Bel betűi. 50. Elme. 51. Üt olaszul. 52. Egyformák. 53. Nem halt meg. 54. Mássalhangzó kiejtve. 55. Zs. B. Beküldendő a vízszintes 1, és függőleges 14. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „ .. . Édes tavaszba mosdó/ friss tereken/ ütemre lépni most jó/ nekünk, neked, nekem ...“
