A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-10 / 19. szám
az erő Huszonöt éve új élet kezdődött falvainkban. Ezt fejezi ki három egyesített falu — EliáSovce (II- lésháza), Tonkovce (Tonkháza), Vojtechovce (Bélvata) új neve is: Nov^ 2ivot (Üjélet). A három falu 1960-ban egyesült és ekkor vette fel új nevét. A három falunak egy szövetkezete van, ez a Csehszlovák—Mongol Barátság nevet viseli. A falu arculata az elmúlt 25 év szorgos munkája nyomán teljesen megváltozott. A szalmatetős és nádfedeles kunyhók helyén ma modern családi házak sorakoznak és az utakat sima aszfalt fedi. Akinek 25 éve egy pár lova volt, azt jómódúnak tartották a faluban. Ma minden szövetkezeti tag természetesnek veszi, hogy a legszorgosabb családok udvarán ott áll a negyvenötven lóerős autó. Huszonöt éve a rádiót is luxusnak tartották az emberek, ma már nemcsak a rádiót és televíziót tartják mindennapi használati tárgynak de az automata mosógépet, a hűtőszekrényt és a kötőgépet is. Bankó István elvtárs, a szövetkezet elnöke tájékoztatott bennünket az elmúlt 25 év eredményeiről. Bankó elvtárs egyike volt a szövetkezet megalakítóinak. Ma 51 éves, és már fiatalon megismerte a kapitalista rendszer velejáróit, a munkanélküliséget és a nyomort. Ezért azonnal megértette a párt politikáját, a parasztság felemelésére kidolgozott tervét. Az irodájában ülünk, ahol felcsillanó szemmel kezd mesélni az elmúlt évekről. Nem kell kérdezgetnünk és faggatnunk, mint más falusi embert. Olyan, mint egy nagy nyitott könyv, amely kitárulkozik előttünk s benne minden kérdésünkre választ lelünk. — Hogy megértsenek — kezdi a beszélgetést — szegényparaszti családban nőttem fel. Csekélyke földünk jövedelméből nem tudtunk rendesen megélni, s ezért rögtön megértettem a szövetkezés gondolatának nagyszerűségét. Falunkban, II- lésházán támogattam a szövetkezet megalapítását. Én lettem a megalakuló szövetkezet első könyvelője. Később a somorjai járási nemzeti bizottságra mentem dolgozni. De szívem mindig visszahúzott, s ezért vissza is tértem a falumba. A szövetkezet agronómusa, majd üzemgazdásza s végül elnöke lettem. De, hogy visszatérjek a kezdethez... Illésházán harmincötén állottunk a szövetkezet bölcsőjénél. Mindössze 372 hektár földdel rendelkeztünk, amely többségében elhanyagolt uradalmi és egyházi birtok volt. Első el-I Bankó István, a szövetkezet elnöke nökünk Dolák József kisparaszt lett; ő ma már nyugdíjas. Az alapító tagok közül meg kell még említenünk Múcska Tituszt, Mikécz Józsefet és Kólát Józsefet, aki ma is a szövetkezet dolgozója. Tonkházán valamivel korábban léptek a közös útra. 1949 júliusában alakították meg a szövetkezetét. Kezdetben 52 tagjuk volt, köztük nyolc kisparaszt, a többi mezőgazdasági munkás. Az ő földjeik többsége is nagybirtok volt hajdanában. A szövetkezet megalakításáért a legtöbbet a ma már 79 éves Németh János tett, aki most is szívesen segít a szövetkezet munkájában. De ott állottak mellette Lengyel Károly kovács, Horváth József kertész, és Blaho Ignác is, aki ma az állattenyésztésben dolgozik. Bélvatán valamivel később, 1951 szeptemberében alakult meg a szövetkezet. Igaz viszont, hogy ebben a faluban mindenki belépett az efsz-be. — A kezdeti évek nagyon nehezek voltak — folytatja visszaemlékezését Bankó István elnök. — Az ésszerű termelés feltételei csak 1951 után kezdtek kialakulni, amikor Tonkháza és Illésháza szövetkezeti falu lett. Ebben az évben láttunk hozzá a régi gazdasági épületek modernizálásához és az állatállomány összpontosításához. 1952-ben Illésházán hozzáfogtunk az első disznóhizlalda felépítéséhez. Meg kell mondanom, hogy ezekben az években, nagyon ingadozóak voltak az eredményeink. Öntözés híján teljesen ki voltunk szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. Nem voltak tapasztalataink a munkaszervezésben, nem voltak modern gépeink, nem kaptunk műtrágyát stb. Csak .1958-ban szilárdultak meg a szövetkezeteink. Ekkor kezdtük előkészíteni az egyesítésüket. Mindegyik szövetkezet megfelelő anyagi bázissal rendelkezett a nagyüzemi gazdálkodáshoz, és ennek döntő jelentősége volt. Ilyen körülmények között egyesítettük 1960-ban az erőinket és létrehoztuk az 1580 hektáros szövetkezeti nagyüzemi gazdaságot. Amint később kiderült, ez a lépésünk helyesnek bizonyult. 1960 óta fokozatosan modern szocialista nagyüzemmé fejlődtünk. Hogy mekkora utat tettünk meg, azt csak akkor mérhetjük le igazán, ha összehasonlítjuk a mai hektárhozamainkat az 1959- ben elért legjobb eredményekkel. Búzatermelésben akkor Tonkháza állt az élen 28,7 mázsás átlagos, hektárhozammal. Az illésháziak viszont a kukoricatermelésben vezettek 28,7 mázsás hektárhozammal. Búzából azonban csak átlag 20 mázsát, cukorrépából pedig 336 mázsát termeltek hektáronként. — És ma? — Ma három gazdasági udvarral és egy mechanizációs központtal rendelkezünk. A szövetkezet vagyonának értéke meghaladja a 27 millió koronát. Elegendő modern géppel és felszereléssel rendelkezünk. Elsősorban tejtermelésre, dísznó- és marhahizlalásra, valamint malactenyésztésre szakosítottunk. Földjeinken főképp kukoricát, búzát, cukorrépát, zöldséget és dohányt termelünk. Büszkék vagyunk arra is, hogy szövetkezetünket megbízták vetőmagtermesztéssel. A jó eredmények a tagok jövedelmén is meglátszanak. A múlt évben a tagok áltagkeresete 2481 korona volt. Ez 881 koronával több, mint amenynyit az egyesülés évében kerestek. Az 1973-as felvásárlási tervünket 100 százalékra teljesitettük. 1 542 000 liter tejet, 1334 mázsa marhahúst, 4523 mázsa disznóhúst stb. adtunk át felvásárlásra. Ha ezeket az eredményeket összehasonlítjuk az 1960-as év eredményeivel, akkor rögtön kiderül, hogy mennyire megnövekedett szövetkezetünk. társadalmi-termelési súlya. 1960-ban ugyanis mindössze 817 000 liter tejet, 969 mázsa marhahúst, és 1961 mázsa disznóhúst adtunk el a felvásárló vállalatnak. Jelenleg az élenjáró szövetkezetek közé tartozunk. A növénytermesztésben és az állati termékek előállításában elért eredményeinkkel minden szempontból elégedettek lehetünk, habár korántsem merítettük ki az összes lehetőségeket. Tavaly hektáronként átlagosan 46 mázsa búzát, 467 mázsa cukorrépát termeltünk. Az egy tehénre számított átlagos tejhozam 3770 liter volt. A napi súlygyarapodás a vágómarháknál 1 kg, a hízósertéseknél pedig 66 kg. (?) Kocánként 19 kismalacot választottunk el. A vetőmagtermesztésben elért eredmények: búza vetőmagból 2050 mázsa, árpából 2100 mázsa és kukoricából 1600. Ezenkívül 1940 q búzát, 3080 q árpát, 2800 q kukoricát, 56 360 q cukorrépát adtunk el a felvásárló vállalatnak. Eredményeinket nem utolsósorban a jól szervezett szocialista versenynek köszönhetjük, amelynek nálunk gazdag hagyományai vannak. A tudomány és technika legújabb vívmányait azonnal alkalmazzuk a termelésben. A hektárhozamok állandó növekedését nagyban elősegíti, hogy ma már 1300 hektárt öntözünk. Elsősorban a takarmánynövényeket öntözzük, hogy elegendő takarmánnyal rendelkezzünk állatállományunk fejlesztéséhez. — Milyen feladatok várnak az egyesített szövetkezetre ebben az évben? — Mindent elkövetünk, hogy jól felkészüljünk erre a gazdasági évre is. Az előttünk álló feladatok rendkívül nagyok és igényesek. Búzából ötvenmázsás, árpából 45 mázsás, kukoricából 55 mázsás, cukorrépából pedig 40 mázsás átlagos hektárhozamokat szeretnénk elérni. Az állati termékek termelésében is megemeltük a mércét. El akarjuk érni tehenenként a 3700 liter átlagos tejhozamot. 3970 mázsa sertés- és 1687 mázsa marhahús beadását tervezzük. Remélem, hogy ezeket a célkitűzéseket nemcsak elérjük, de túl is teljesítjük. Ezt támasztja alá az a szép kötelezettségvállalás is, amelyet az SZNF 30. évfordulójára tettünk. Maximálisan kihasználjuk az öntözőberendezéseket, hogy növeljük a hektárhozamokat. Az állattenyésztésben dolgozók vállalták, hogy 200 mázsa sertéshúst és 100 ezer liter tejet produkálnak terven felül. Így szeretnénk idő előtt teljesíteni az ötéves terv feladatait. Biztos vagyok benne, hogy Csehszlovákia felszabadulásának 30. évfordulóját további sikerekkel köszöntjük. SZLUKA JÓZSEF 8
