A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-11 / 2. szám

Decemberben az SZKP Köz­ponti Bizottsága, majd pe­dig a Legfelsőbb Tanács jóváhagyta a Szovjetunió 1974-es népgazdasági ter­vét. A beszámolók szerint 1973 a szovjet gazdaság sikeres esz­tendeje volt. Az ipari termelés több mint 7 %-al növekedett, a reáljöve­delem 4,5 °/o-kal magasabb mint elő­ző évben volt, 3 milliárd rubelt for­dítottak lakásépítésre, s a gabona­­termelés lényegesen meghaladta a számításokat, elérte a 220 millió tonnát. A jó esztendőt a tervek szerint még jobb követi majd, az 1974-es terv az előző három év 5,2 %-os emelkedésével szemben azzal szá­mol, hogy a nemzeti jövedelem 6,5 %-kal gyarapodik. A reáljövedel­mek 5 °/o-kal lesznek nagyobbak. Az ipar pedig 1974-ben lényegében a termelékenység növekedésének jó­voltából emeli termelését. Sok fon­tos előirányzatot lehetne még idéz­ni ebből a tervből. Azt, hogy meg­szociális gondoskodás fokozódásával párosul, vonzóbbá teszi más népek számára is a szocialista perspektí­vát. Hazai és nemzetközi fórumokon a Szovjetunió vezetői sokszor beszél­tek arról, hogy a béke, a nemzet­közi enyhülés a szocialista országok alapvető érdeke, hiszen a nyugodt világ, a békés egymás mellett élés segíti a szocializmus felépítésének külső körülményeit. S most, amikor a nemzetközi politikában — a hi­degháború híveinek minden próbál­kozása ellenére' — alapjában véve ismét pozitív esztendőt zárhattunk, s hogy ez éppen a szovjet népgazda­ság előrelépésével járt együtt, ér­zékelteti: a két dolog összefügg. Hi­szen a külső körülmények közé tar­tozik az is, hogy nyugodtabb világ­ban több lehetőség van a nemzet­közi kooperáció, gazdasági együtt­működés bővítésére. Az 1974-es szovjet népgazdasági terv nemcsak a KGST-integrációban való részvétellel foglalkozik első íz­A SZOVJET NÉPGAZDASÁG SIKERES ESZTENDEJE gyorsul a fogyasztási cikkek terme­lése, hogy a mezőgazdaság intenzív fejlesztése fokozódik, s hogy a Szov­jetuniót nem fenyegeti a világ gaz­daságainak mostani legnagyobb be­tegsége, az energiahiány. Mindez le­hetővé teszi, hogy a XIV. pártkong­resszuson kidolgozott elveknek meg­felelően most gyors ütemben emel­jék az életszínvonalat. A Szovjetunió méreteinél, a nem­zetközi politikában játszott óriási szerepénél fogva némileg eltérő helyzetben van a szocialista álla­mok többségénél. A nemzetközi po­litikai és általában a politika a Szovjetunió esetében talán még köz­vetlenebb módon összefügg a gazda­­dasággal. A szovjet állam interna­cionalista kötelességei nemcsak arra szorítanak, hogy a világban a füg-; getlenségi mozgalmakat, a haladó törekvéseket segítse, hanem arra is, hogy honvédelmét oly mértékben fejlessze, hogy az minden körülmé­nyek között elegendő biztosíték le­gyen a béke fenntartására, a szocia­lizmus védelmére. Az i? bebizonyosodott, hogy a Szov­jetunió és a testvéri országok gaz­dasági eredményei milyen komoly mértékben erősítik a szocializmus pozícióit a világban. Az új korsze­rű termékek, az emelkedő életszín­vonal, amely minden esetben a szo­cialista vívmányok megőrzésével, a ben részletesen, hanem kitér a fej­lődő országokkal és a fejlett tőkés államokkal folytatott kapcsolatokra is. Hogy mennyi realizálódik a ke­let-nyugat kereskedelemből, az nem kis mértékben a világhelyzettől is függ. Tudják ezt a túlsó oldal kép­viselői is. S míg hosszabb i^őn át a nemzetközi politika fagyos-légkö­re akadályozta a gazdasági szálak erősítését, most az amerikai kong­resszus héjái, a nemzetközi enyhü­lés ellenfelei megfordították ezt a hosszabb ideje ismert aksziómát. Most a gazdasági kapcsolatok kibő­vítésének megakadályozásával pró­bálják megnyesegetni a politika eredményeit. Az mindenesetre bizta­tó, hogy az Egyesült Államok kor­mánya a képviselőházi ellentmon­dás ellenére nem mond le a keres­kedelem fejlesztéséről. A tudósítások szerint az SZKP Központi Bizottságának ülésén több felszólalás hangzott el, mint a ko­rábbi megbeszélések bármelyikén. A munkajelleg dominált — mondta a tudósítás, s ezt alátámasztja, hogy a plénumon, a Legfelsőbb Tanács ülésén is a legkülönbözőbb területek szakemberei emelkedtek szólásra. A tennivalókról, a feladatokról sok­kal több szó esett, mint az eredmé­nyekről. S ez minden bizonnyal a jövő sikereinek záloga. Kis képek a nagyvilágról Új aranyláz tört ki az Egyesült Államok­ban. Sokan utaznak Észak-Calíforniába, hogy a Jakson és Sonora közötti terület „utolsó csücskét" feltúrják, hátha tarto­gat még számukra a folyami iszap vagy a sziklás talaj egy morzsányi aranyat. Az új aranyásó konjuktúra a valutapiac válsága nyomán keletkezett. A dollár értékcsökkenése és az arany árának az emelkedése idézte elő. Aki például 1968-ban egymillió márkáért vásárolt rúdaranyat, 1973-ban több mint két­millió márkával lett gazdagabb. Az óriá­si aranykereslet következtében az ipar­­szérűén dolgozó aranybányákban három műszakban, megszakítás nélkül folyik a munka. Az aranyásók, akik hétvégi kedvtelés­ből kutatják az aranyrögöket, aligha számíthatnak komolyabb haszonra. Csu­pán szórakozásból folytatják a lázas keresést, mondják a legtöbben. A tu­ristaforgalom kísérő üzletágai minden­esetre alaposan fellendültek ezen a vi­déken. A Colorado állambeli Cripple Creekben, ahol az arany m,egszállotjai a századfordulón háromszázmillió érté­kű aranyat mostak ki a rögqkből, ismét megnyílt az Old Homestead, az egykori fényűző bordélyház. Igaz, csak mint lát­ványosság, mert az egy dollárért meg­látogatható hölgyek — viaszból vannak. o A Watergate-ügy fejleményei .során ille­tékesek hivatalosan is hangot adtak annak a követelésüknek, hogy Nixon mondjon le az elnöki tisztségéről. Hogy az események idáig fajultak, azt nem kis mértékben mozdította elő, hogy Ni­xon leváltotta Archibald Cox vizsgáló­­bírót, akit éppen ő állított előzőleg az ügy kivizsgálásával foglalkozó bizottság élére. Nixon először kompromisszumos megoldást ajánlott fel Coxnak, de az hajthatatlan maradt, hivatkozva arra, hogy munkájáért csakis az igazságügy­minisztériumnak tartozik felelősséggel. Végül is a legcélszerűbbnek látszott a rámenős vizsgálóbíró leváltása. Nixon azonban, mikor erre a lépésre határozta el magát, nem számolt a kongresszus nagymérvű ellenállásával. Többek között azzal sem, amire Eduard Kennedy sze­nátor figyelmeztette. A meggyilkolt el­nök öccse, ugyanis rámutatott egy ko­rábban benyújtott törvényjavaslatra, amely szerint a különleges ügyekkel megbízott vizsgálóbíró csakis az igaz­ságügyi szerveknek tartozik felelősség­gel, sohasem az elnöknek. Azt is hang­súlyozta Kennedy szenátor, hogy ki nyúj­totta be annak idején ezt a törvény­­javaslatot: Nixon szenátor, aki most az Egyesült Államok elnöke.- o — ülőalkalmatosságok emberi külsővel — ez a legújabb divathóbort a bútorszak­mában. New Yorkban csinálták azt a székfajtát, amely térdelő táncosnőt ábrázol. Olaszországban műanyaghab­ból telt dámát formáltak fotelnek, igaz fej nélkül. Angliában Gerald Scarfe Mao fotelt kreált. Persze eltelik még egy idő, amíg az egyszerű külföldi ha­landó is beleülhet a táncosnő vagy az elnök ölébe. Ezek az ülőalkalmatossá­gok egyelőre egyedi darabok, és igen drágák. A táncosnő-szék ára például 2400 márka. — o — Japánban ismét a Mitsubishi cég­re terelődött a közvélemény fi­gyelme: hatal­mas összegeket költenek a keres­kedelem- és ipar­ügyi minisztérium hivatalnokainak és vezetőinek megvesztegeté­sére. Főként az olajipar hatal­masai élnek a „kenés" módsze­rével. Masao Ne­­gishi, a kereske­delem- és ipar­ügyi minisztérium osztályvezetője például az el­múlt évben 140 golfpartin vett részt, — az olaj­ipar uraival mérve össze erejét. Helyet­tesét ötmillió yennel „kenték", golf­meghívások, ajándékok stb. formájában. Ez a satöbbi sem lényegtelen, hiszen elsősorban a legelőkelőbb vendéglők és a gésa-partik látogatásáról van szó. 1972-ben a japán cégek másfél billió yent, vagyis mintegy ötmilliárd dollárt költöttek adómentesen ilyen „kenési" reprezentációra. Negishl letartóztatása nyomán minden idők egyik legnagyobb japán korrupciós botránya keveredett, hiszen a kormány hivatalnokai jogtalan előnyökhöz juttatták a nagy cégeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom