A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-11 / 2. szám
Decemberben az SZKP Központi Bizottsága, majd pedig a Legfelsőbb Tanács jóváhagyta a Szovjetunió 1974-es népgazdasági tervét. A beszámolók szerint 1973 a szovjet gazdaság sikeres esztendeje volt. Az ipari termelés több mint 7 %-al növekedett, a reáljövedelem 4,5 °/o-kal magasabb mint előző évben volt, 3 milliárd rubelt fordítottak lakásépítésre, s a gabonatermelés lényegesen meghaladta a számításokat, elérte a 220 millió tonnát. A jó esztendőt a tervek szerint még jobb követi majd, az 1974-es terv az előző három év 5,2 %-os emelkedésével szemben azzal számol, hogy a nemzeti jövedelem 6,5 %-kal gyarapodik. A reáljövedelmek 5 °/o-kal lesznek nagyobbak. Az ipar pedig 1974-ben lényegében a termelékenység növekedésének jóvoltából emeli termelését. Sok fontos előirányzatot lehetne még idézni ebből a tervből. Azt, hogy megszociális gondoskodás fokozódásával párosul, vonzóbbá teszi más népek számára is a szocialista perspektívát. Hazai és nemzetközi fórumokon a Szovjetunió vezetői sokszor beszéltek arról, hogy a béke, a nemzetközi enyhülés a szocialista országok alapvető érdeke, hiszen a nyugodt világ, a békés egymás mellett élés segíti a szocializmus felépítésének külső körülményeit. S most, amikor a nemzetközi politikában — a hidegháború híveinek minden próbálkozása ellenére' — alapjában véve ismét pozitív esztendőt zárhattunk, s hogy ez éppen a szovjet népgazdaság előrelépésével járt együtt, érzékelteti: a két dolog összefügg. Hiszen a külső körülmények közé tartozik az is, hogy nyugodtabb világban több lehetőség van a nemzetközi kooperáció, gazdasági együttműködés bővítésére. Az 1974-es szovjet népgazdasági terv nemcsak a KGST-integrációban való részvétellel foglalkozik első ízA SZOVJET NÉPGAZDASÁG SIKERES ESZTENDEJE gyorsul a fogyasztási cikkek termelése, hogy a mezőgazdaság intenzív fejlesztése fokozódik, s hogy a Szovjetuniót nem fenyegeti a világ gazdaságainak mostani legnagyobb betegsége, az energiahiány. Mindez lehetővé teszi, hogy a XIV. pártkongresszuson kidolgozott elveknek megfelelően most gyors ütemben emeljék az életszínvonalat. A Szovjetunió méreteinél, a nemzetközi politikában játszott óriási szerepénél fogva némileg eltérő helyzetben van a szocialista államok többségénél. A nemzetközi politikai és általában a politika a Szovjetunió esetében talán még közvetlenebb módon összefügg a gazdadasággal. A szovjet állam internacionalista kötelességei nemcsak arra szorítanak, hogy a világban a füg-; getlenségi mozgalmakat, a haladó törekvéseket segítse, hanem arra is, hogy honvédelmét oly mértékben fejlessze, hogy az minden körülmények között elegendő biztosíték legyen a béke fenntartására, a szocializmus védelmére. Az i? bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió és a testvéri országok gazdasági eredményei milyen komoly mértékben erősítik a szocializmus pozícióit a világban. Az új korszerű termékek, az emelkedő életszínvonal, amely minden esetben a szocialista vívmányok megőrzésével, a ben részletesen, hanem kitér a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés államokkal folytatott kapcsolatokra is. Hogy mennyi realizálódik a kelet-nyugat kereskedelemből, az nem kis mértékben a világhelyzettől is függ. Tudják ezt a túlsó oldal képviselői is. S míg hosszabb i^őn át a nemzetközi politika fagyos-légköre akadályozta a gazdasági szálak erősítését, most az amerikai kongresszus héjái, a nemzetközi enyhülés ellenfelei megfordították ezt a hosszabb ideje ismert aksziómát. Most a gazdasági kapcsolatok kibővítésének megakadályozásával próbálják megnyesegetni a politika eredményeit. Az mindenesetre biztató, hogy az Egyesült Államok kormánya a képviselőházi ellentmondás ellenére nem mond le a kereskedelem fejlesztéséről. A tudósítások szerint az SZKP Központi Bizottságának ülésén több felszólalás hangzott el, mint a korábbi megbeszélések bármelyikén. A munkajelleg dominált — mondta a tudósítás, s ezt alátámasztja, hogy a plénumon, a Legfelsőbb Tanács ülésén is a legkülönbözőbb területek szakemberei emelkedtek szólásra. A tennivalókról, a feladatokról sokkal több szó esett, mint az eredményekről. S ez minden bizonnyal a jövő sikereinek záloga. Kis képek a nagyvilágról Új aranyláz tört ki az Egyesült Államokban. Sokan utaznak Észak-Calíforniába, hogy a Jakson és Sonora közötti terület „utolsó csücskét" feltúrják, hátha tartogat még számukra a folyami iszap vagy a sziklás talaj egy morzsányi aranyat. Az új aranyásó konjuktúra a valutapiac válsága nyomán keletkezett. A dollár értékcsökkenése és az arany árának az emelkedése idézte elő. Aki például 1968-ban egymillió márkáért vásárolt rúdaranyat, 1973-ban több mint kétmillió márkával lett gazdagabb. Az óriási aranykereslet következtében az iparszérűén dolgozó aranybányákban három műszakban, megszakítás nélkül folyik a munka. Az aranyásók, akik hétvégi kedvtelésből kutatják az aranyrögöket, aligha számíthatnak komolyabb haszonra. Csupán szórakozásból folytatják a lázas keresést, mondják a legtöbben. A turistaforgalom kísérő üzletágai mindenesetre alaposan fellendültek ezen a vidéken. A Colorado állambeli Cripple Creekben, ahol az arany m,egszállotjai a századfordulón háromszázmillió értékű aranyat mostak ki a rögqkből, ismét megnyílt az Old Homestead, az egykori fényűző bordélyház. Igaz, csak mint látványosság, mert az egy dollárért meglátogatható hölgyek — viaszból vannak. o A Watergate-ügy fejleményei .során illetékesek hivatalosan is hangot adtak annak a követelésüknek, hogy Nixon mondjon le az elnöki tisztségéről. Hogy az események idáig fajultak, azt nem kis mértékben mozdította elő, hogy Nixon leváltotta Archibald Cox vizsgálóbírót, akit éppen ő állított előzőleg az ügy kivizsgálásával foglalkozó bizottság élére. Nixon először kompromisszumos megoldást ajánlott fel Coxnak, de az hajthatatlan maradt, hivatkozva arra, hogy munkájáért csakis az igazságügyminisztériumnak tartozik felelősséggel. Végül is a legcélszerűbbnek látszott a rámenős vizsgálóbíró leváltása. Nixon azonban, mikor erre a lépésre határozta el magát, nem számolt a kongresszus nagymérvű ellenállásával. Többek között azzal sem, amire Eduard Kennedy szenátor figyelmeztette. A meggyilkolt elnök öccse, ugyanis rámutatott egy korábban benyújtott törvényjavaslatra, amely szerint a különleges ügyekkel megbízott vizsgálóbíró csakis az igazságügyi szerveknek tartozik felelősséggel, sohasem az elnöknek. Azt is hangsúlyozta Kennedy szenátor, hogy ki nyújtotta be annak idején ezt a törvényjavaslatot: Nixon szenátor, aki most az Egyesült Államok elnöke.- o — ülőalkalmatosságok emberi külsővel — ez a legújabb divathóbort a bútorszakmában. New Yorkban csinálták azt a székfajtát, amely térdelő táncosnőt ábrázol. Olaszországban műanyaghabból telt dámát formáltak fotelnek, igaz fej nélkül. Angliában Gerald Scarfe Mao fotelt kreált. Persze eltelik még egy idő, amíg az egyszerű külföldi halandó is beleülhet a táncosnő vagy az elnök ölébe. Ezek az ülőalkalmatosságok egyelőre egyedi darabok, és igen drágák. A táncosnő-szék ára például 2400 márka. — o — Japánban ismét a Mitsubishi cégre terelődött a közvélemény figyelme: hatalmas összegeket költenek a kereskedelem- és iparügyi minisztérium hivatalnokainak és vezetőinek megvesztegetésére. Főként az olajipar hatalmasai élnek a „kenés" módszerével. Masao Negishi, a kereskedelem- és iparügyi minisztérium osztályvezetője például az elmúlt évben 140 golfpartin vett részt, — az olajipar uraival mérve össze erejét. Helyettesét ötmillió yennel „kenték", golfmeghívások, ajándékok stb. formájában. Ez a satöbbi sem lényegtelen, hiszen elsősorban a legelőkelőbb vendéglők és a gésa-partik látogatásáról van szó. 1972-ben a japán cégek másfél billió yent, vagyis mintegy ötmilliárd dollárt költöttek adómentesen ilyen „kenési" reprezentációra. Negishl letartóztatása nyomán minden idők egyik legnagyobb japán korrupciós botránya keveredett, hiszen a kormány hivatalnokai jogtalan előnyökhöz juttatták a nagy cégeket.
