A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-19 / 16. szám
Most, a beköszöntő nyár előtt időszerű beszélni a nyaralási, üdülési lehetőségekről. Szlovákia természeti szépségei, a hegyek, tavak, mesterséges víztárolók sok ezer látogatót várnak, ám most mégis a szlovákiai fürdőkről szeretnénk szólni. Szlovákia gazdag hőforrásokban, és ma a szocialista társadalomban a fürdők jóval nagyobb szerepet hivatottak betölteni, mint csak üdülési lehetőséget nyújtani a látogatóknak. A szlovákiai fürdők — és a csehszlovákiai fürdőhelyek általában — ma sok ezer dolgozó egészségét adják vissza. Ha szlovákiai viszonylatban beszélünk fürdőhelyeinkről, elsősorban a világhírű Pieäfany (Pöstyéri), Sliaé (Szliács), Trenéianske Teplice (Trencséntyeplic) ötlik eszünkbe, és sokszor nem is gondolunk a kisebb de nagyon népszerű fürdőhelyekre, mint például Bojnicére (Bajmócra) Cízre (Csízre) vagy VySné Ruzbachyra (Rusbachfürdőre). Mai cikkünkben hazánk egyik legrégibb fürdőjéről a kelet-szlovákiai Rusbachfürdőről szólunk. Rusbachfürdőről és az árnyékában ! már feledésbe ment Laczkováról már a XVII. századból találunk feljegyzéseket. 1635-ben Krakkóban megjelent egy alig 50 oldalas füzet latin és lengyel nyelven: „Rusbach és Laczkova vizeiről, azok használatáról és a betegségekről, amelyek ellen alkalmazhatók“ címmel. A szak* munkának is nevezhető művet dr. Johannes Innocent Petrici írta, és gróf Lubomierski Szaniszlónak, az akkori szepesi őrgrófnak ajánlotta. Dr,, Petricit alighanem korának reneszánsz és humanista áramlatai, valamint a természettudományok fejlődésének új irányai ösztökélték, hogy csakúgy, mint orvos kortársai, az egyes betegségek ellen közvetlenül a természetben keressenek gyógyszert. Figyelmük elsősorban a gyógyhatású és ásványvizekre, hőforrásokra terelődött. Az első felfedezések alighanem a véletlen szülöttei voltak, később azonban már tudatosan és rendszeresen kutattak működési helyük körzetében utánuk. A lengyel orvosok nem jártak sok sikerrel, mert Lengyelország területén csak nagyon kevés és igen kis hatású gyógyforrásra leltek. Figyelmük ekkor a 13 szepességi város felé fordult (ezeket 1412-ben Zsigmond király Ulászló lengyel királynak 37 000 garasért zálogba adta és csak Lengyelország első felosztásakor. 1772-ben kerültek vissza Magyarországhoz és így fedezíeltételezhetően romai eredetűeket, a törökök sem pusztították el, sőt saját ízlésük szerint tovább építették. Petrici főleg azt akarta a Budával kapcsolatban írt tanulmányában hangsúlyozni, hogy a gyógyforrások vizét már használták és értékelték a legrégibb korban is. Petrici doktor élete fő művének tartotta a hévizek gyógyító erejének kiaknázását. Kutatásainak színhelyét a mai Szlovákia területére tette át. Így fedezte föl, hogy Léva mellett egy savanyúvíz-forrás tör fel, melynek vize azonban megkövesedik, amint a levegővel érintkezik. Fülek mellett viszont — ahogyan írja — „a magas szikláról víz csöpög le és fehér oszlopokat képez“. Tehát, cseppkőképződményt fedezett föl. zishez folyamodhatott. Rossz időben a rusbachi víznek erősen kénes szaga volt. A vízben megmosott haj lassan száradt és ragacsos maradt. Ezért feltételezte, hogy a víz a kénen kívül enyvet is tartalmaz. Abból, hogy a víz izgatja a bőrt, melyen a fürdés után apró pattanások keletkeznek, rájött, hogy a vízben só is van. A kis tó partján és a lefolyómederben keletkezett kövesedés alapján viszont a víz mészkőtartalmára következtetett. A víztároló feneke piros színű, tehát a víz vastartalmú is. Az említett korabeli elemzés szerint igyekezett Petrici meghatározni a víz indikációját. Természetesen túlzásokba bocsátkozott, hiszen a víz szerinte megállapított összetétele alapján túl sok betegség gyógyítáA rusbachi Fehér Ház, a fürdő kulturális központja I Mint orvos vizsgálta át a budai gyógyforrásokat. Kifejtett egy érdekes teóriát is a Buda névvel kapcsolatban. Szerinte lehetséges, hogy a várat nem Attila bátyjáról, Budáról nevezték el, de talán úgy kapta nevét, hogy már korábbi germán felfedezés révén épültek ki az első fürdők, és így a Buda szó talán a német Bade elnevezés megmagyarosítása. Elméletét azonban kétségbe vonták, mert a történelem nem tud Buda környékén germán építkezésekről, hanem csak rómaiakról. Bár Petrici idején Buda török megszállás alatt sínylődött, a régi fürdőket, A gyógyszanatorium ték fel Rusbach és Laczkova fürdők gyógyhatású vizét. Dr. Petrici most már az akkori Észak-Magyarország, de általában Magyarország gyógyhatású ásványforrásaira összpontosította figyelmét. Kutatásai során jutott el Rusbach és Laczkova fürdőkbe. Az akkor még teljesen ismeretlen két fürdőhely fekvését is ő határozta meg először geográfiailag. Az eredeti rusbachi forrást úgy írja le, hogy körülötte a sára alkalmasnak határozta azt meg. Ezért korának emberei, akiknek mentalitására. még erősen kihatással voltak a vallási misztériumok, nagyon bizalmatlanul fogadták Petrici megállapításait és meghatározásait, s a VYSNÉ RUZBACHY víz természetes kőgátat képez, s e gátak között képződött víztárolóban mintegy tizenkét láb mélységű a víz. A gát természetes nyílásán folyik ki a vízfelesleg a közeli folyóba, útközben saját maga képezi ki kőmedrét. A környék lakosai ezt a követ bányászták és tördelték. (Ez a kő a ma már híres rusbachi travertin.) A lakosság még két érdekes dolgot állított a rusbachi vízről. Akik megfürödtek benne, képtelenek voltak lemerülni a víz szintje alá, mert valami titokzatos erő szinte felnyomta őket a felszínre. A második pedig a víz időjós ereje volt. Szép időben a víz teljesen átlátszó, kristályos volt. De amint időjárásváltozás vagy rossz idő következett, a víz zavarossá vált, és piszkos hab lepte el felszínét. A rusbachi víznek volt még egy érdekessége, s ezt főleg a kor divatját követő asszonyok használták ki egyre jobban. Akkoriban csaknem szégyennek számított egy lesült bőrű nő. Aki azonban néhányszor megíürdött a rusbachi vízben, annak bőre színe napok alatt teljesen kifehéredett. Dr. Petrici a fönt leírt népi tapasztalatok alapján kezdte meg a rusbachi víz elemzését. Azt már tudta, hogy a víz gyógyerejű, de azt még nem, hogy miben rejlik ereje és milyen betegségek gyógyítására alkalmas. Azt hamar megállapította, hogy a víz kéntartalmú és azonkívül még más ásványi anyagokat is rejt magában. Akkoriban a vegyelemzés még csaknem ismeretlen fogalom volt, s így Petrici is csak az értelmi analífürdő nem vált gyógyfürdővé a szó szoros értelmében. Munkája azonban feltétlenül segítséget nyújtott a későbbi idők természettudósainak és orvosainak a pontosabb elemzéshez. Érdekes, hogy dr. Petrici nem kutatott a fürdőhely keletkezésének időpontja után, nem szentelt figyelmet annak, hogy mikor fedezte fel először az ember a rusbachi víz rendkívüli hatását. Csupán egy helyen emlékezik meg arról, hogy látott rézkatlanokat, amelyekben a környék lakosai a forrás vizét forralták fel, s e katlanoknak már régen átégett az alja. A katlanokat mégis használták, mert a forró víz hatására vastag kőréteg vonta be azokat. Saját meghatározása szerint néhány katlan 40—50 esztendős is lehetett, s ez azt jelenti — tekintve, hogy ezeket az óriási katlanokat fürdésre használták —, hogy Rusbachon már a XVI. század végén működött valamilyen primitív fürdő. Rusbachfürdő 1772 után, amikor Lengyelországtól visszakerült Magyarországhoz a- tizenhárom szepesi város és a három királyi birtok, kezdett el fejlődni. 1825-ben Eugen Emerich von Jony külföldi példára fürdőpavilont és új kastélyt is épített, majd az első s különösen a második világháborút követő években a fürdőt korszerűsítették, újjáépítették. Rusbachfürdőnek kilenc gyógyforrásából egy másodperc alatt 150 liter 19—22,3 C°-os gyógyvíz tör fel. Az Izabella-forrás Európa leggazdagabb vizű szénsavas hőforrása, és nagyon érdekes a Kráter elnevezésű forrás is, mely körül vastag travertin-fal keletkezett. A rusbachi gyógyvíz KesU 18 A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről.
