A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-19 / 16. szám
SZEMAN LÁSZLÓ HOCZMANN GYULANÉ KENDI BÉLA ANDRISKÓ GÉZA KOSZTURA JANOS A közösség szolgálatában LESKO MIHÁLY A Bodrog csendes méltósággal hömpölyög az ébredő partok között. Megduzzadtak az ártéri bokrok koronái, kihányta pihéit a barka, lassan levelet bont minden bokor. Apró szél motoz a folyó felett. Innen, a folyó partjáról a faluból csak a piros háztetőket látni, ahogy fürdenek a márciusi napsugarakban. Ha valaki megkérdezné, hogy hányszor jártam már itt, Bodrogszerdahelyen, hát bizony nem tudnék rá felelni. Ha ellenben arról érdeklődne, hogy milyen élményeim, emlékeim maradtak az itteni látogatásokról, arról volna mesélnivalóm. De most nem ezeket az élményeket, emlékeket jöttem ide felidézni. A CSEMADOK megalakulásának huszonötödik évfordulóját ünnepeljük ezekbe a napokban, s itt Bodrogszerdahelyen a CSEMADOK helyi szervezete ez alatt a negyedszázad alatt országos viszonylatban is egyike volt a legaktívabbaknak. Leskó Mihályéknál szorongunk vagy hatan-heten, s próbáljuk felidézni az elmúlt huszonöt esztendő munkáját, gondjait, eredményeit. — Mostanában sokat beszélgetünk, ha így találkozunk, arról, hogy hogyan is volt, hogy hogyan is kezdődött — mondja Leskó Mihály. Deák Józsi bácsi hozzáteszi: — A helyi szervezet 1949-ben alakult meg, de a napra már nem emlékszem. Az első elnökünk Tóth Mihály volt. — A második pedig Mária néni. Mária néni — Gyóki Mária. Tőle vette át az elnöki tisztséget Leskó Mihály, mostani házigazdánk. — Sok tagunk nemigen volt— mondja. — Ügy 25—30 taggal indultunk. — Aztán gyarapodni kezdtünk — mondja Szemón László. — A színjátszók jöttek össze a leghamarabb. Az első darab, amit bemutattunk, a Csikós volt. Aztán A Noszti fiú esete Tóth Marival-t játszottuk, majd a Gazdag szegényeket.. . — Az mi volt, amikor Varga Miklós egy négert játszott, Nagy Bözsi meg néger lányt? Régen volt, sok idő telt el azóta, szavak, nevek hullottak ki az emlékezetből... — Hol gyakoroltak a színjátszók? — A legtöbbet az iskolában, de az előadásokat a mostani moziban tartottuk. — Ki rendezte a darabokat? Három oldalról is jönnek a válaszok. — Mária néni, Leskó Mihály, Kardos Antal. Leskó bácsi tiltakozik. — Én csak segítettem a rendezőknek. Ez a segítség abból állott, hogy minden szervezési munkát elvégzett, szereplőket győzött meg, hogy játsszanak, ha valaki hiányzott, autót, sofőrt, termet biztosított, ha előadásra mentek a környező falvakba. — A járás majd minden falujában játszottunk. S mindig, mindenhol szeretettel fogadtak. A helyi szervezet tánccsoportja egy évvel később jött létre. Ebben a csoportban akkor tizenöt pár táncolt. Az első táncok között a Guzsalyosnak volt a legnagyobb sikere. A csoport egyszer szerepelt Zselizen és kétszer Gombaszögön. — Volt fonótánc is — mondják a körülöttem ülők. — Az már olyan pattogós volt. Meg üvegestáncot is jártak. Romlik az emlékezet. — Ha fel volna írva egy-két sori De hát akkor nem nagyon volt idő rá. Dolgoztunk, a munkával voltunk elfoglalva. Nem volt olyan könnyű és egyszerű a szervezeti élet. De azért szépen haladtunk. Persze nem úgy, mint manapság. Ma már sokkal könnyebb. — Szerettem azt a munkát — mondja Leskó bácsi —, szerettem és szeretem is a fiatalokat. Öröm volt látni, hogy a fiatalok között eltűnnek a különbségek. S az is nagy öröm volt, hogy adni tud; tam, tudtunk. Ha Gombaszögön 15 ezer ember tapsolt a csoportnak, az minden fáradságért kárpótolt. Mondom, állítom, szép munka ez. Egy közösséget képviseltünk, s azzal amit adtunk, ezt a közösséget emeltük feljebb. — így igaz — bólogatnak az emberek. A könyvtárban néhány perccel később a könyvtár vezetője, Babi néni, vagyis Hoczmann Gyuláné Is ezt bizonygatja. — Aligha tudok többet annál — mondja —, amit tőlük megtudott. Óriási volt a lelkesedés. Ha színdarabot játszottunk, mindig zsúfolásig megtelt a terem. Ugye, akkor még nem volt tévé, s az emberek se voltak olyan lusták, mint manapság. Rengeteget játszottam. A színjátszás — az volt a legfőbb boldogságom . . . A CSEMADOK helyi szervezetének mo Kendi Béla tanító az elnöke. Vele már a máról és a holnapról beszélgetünk. De itt ül az igazgatói irodában még Andriskó Géza, az énekkar vezetője és Kosztura János, aki a színjátszó csoporttal foglalkozik, s jelenleg egy I Moliére-darab színre vitelén fáradozik. — Az egyik, amit el akartunk érni — mondja Kendi Béla —, a taglétszám növelése volt. Egy éve láttunk hozzá a tagtoborzáshoz. Ekkor 100 tagja volt a szervezetünknek. . Ma 210-en vagyunk, vagyis megkétszereződött a taglétszám. A másik Ilyen feladat, amit magunk elé tűztünk, az énekkar fejlesztése volt. Ez is sikerült. Az énekkarnak jelenleg 54 tagja van, s hozzá egy hattagú citerazenekort Is alakítottunk. Most még egy népi zenekart szeretnénk összehozni, de sajnos nem tudunk cimbalmot szerezni. — Milyen az énekkar repertoárja? — Főleg népdalokra épül — mondja Andriskó Géza. — De már lassan eljutunk odáig, hogy igényesebb kórusműveket Is felvehetünk a műsorunkba. A CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a helyi szervezet ünnepi estet rendez, amelyen értékelni fogják az elmúlt huszonöt év munkáját. Ezen az ünnepi esten nem hiányzik majd a gazdag műsor sem. Bodrogszerdahely nagy falu, közel háromezren lakják. Az Idén — az egykorú feljegyzések szerint — lesz kerek hétszáz éve, hogy létrejött ez a település. Hétszáz évvel ezelőtt Zeredey volt a neve, s a hagyomány szerint a Csepüvőlgynek nevezett akácos alatt terült el. így hát az Idén kettős jubileumot ünnepelhetnek. Az első századokat fog át, a második mindössze huszonöt esztendőt: időben összehasonlíthatatlan távolságok, de előrehaladásban, anyagi és kulturális felemelkedésben, az utóbbi jelenti a többet. S ehhez a CSEMADOK helyi szervezete, annak negyedszázados tevékenysége Is nagyban hozzájárult. GÁL SÁNDOR (PRANDL SÁNDOR felvételei) DEÁK JÓZSEF
